Nos, akkor itt az idő, hogy összefoglaljam az idei filmes felhozatalt - az én szemszögemből nézve. Következzen a leltározás, lássuk meg, hogy miből élünk, éltünk 2008-ban. Jöjjenek a legek, amik csak az enyémek, s csak szerintem. Úgy gondolom, ez a lista már magáért beszél, persze vannak benne '08-nál régebbiek, tehát azok is játszanak. Mert egyrészt, nélkülük elég nehéz lett volna összedobni, másrészt pedig, mégis csak ebben az évben láttam ezeket is. Ugye címre kattintva még a kritika is elérhető ez vili, s hogy kicsit hazabeszéljek, azért aki rendszeres látogatója az FFK-nak, az szerintem nem nagyon fog meglepődni, mert hát megpróbáltam úgy alakítani a legeket, hogy minden kedvencemnek meg legyen a helye.  Ja és nem elfelejteni, ez az enyém, xy számú millió ember él a világon, s mindenkinek más lenne ez, szóval kéretik tisztelettel ezt szem előtt tartani...

A Legjobb. The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford

a legjobb. Sokadszorra is visszanézve ez egy csiszolatlan gyémánt, Robert Fordról, aki megmerte húzni a ravaszt, az éppen ő neki háttal álló Jesse Jamesre, a 19-századi, vadnyugati Robin Hood-ra. Hiába forrtak az indulatok a The Dark Knight-tal kapcsolatban, valahogy nem tudta már másodjára ugyanazt a hatást elérni, mint ez a darab.

Legjobb akciófilm. John Rambo

visszatért, ennyire egyszerű a képlet! Szilveszter alias Rambo nagyon odatette magát, most zsoldosokkal segít egy misszionárius csoporton, akiket elfogtak Burmában. Több se kell neki! Meg nekem se, betonbiztos, megkérdőjelezhetetlen ez a hely, hiába ostromoltak utána Doomsday, Wanted vagy éppen Taken féle dolgokkal.

Legjobb vígjáték. Tropic Thunder

mellett Apatow és csapata labdába se rúghat a füves sztorijaikkal. Teljesen feleslegesen produkálják itt magukat, egyesek, filmesek, mert ez nyerte el az év leghangosabb vígjátéka címet. Tom Cruise táncol,  és még a szinkron is régi "önmagát" idézte, nincs apelláta.  Film a filmben: vietkongos, háborús, igaz sztoris, könyvadaptációs történet.

Legjobb horror. [REC]

ami spanyolhonból érkezve szólt igazán nagyot.  Egy tvs hölgyemény Manuval, a kameramannal, a tűzoltókat  veszik, miközben még egy befutó hívásra is elmennek velük, bár ne tették volna... a vicces az egészben, hogy én már az év elején nekiígértem az év legjobbja címet és így is lett. Sok ellenfele nem akadt, az is igaz.

Legjobb kaland. Hellboy 2

azaz Del Toro újra az ördöggel cimborált. Másodjára is jó mélyre nyúlt a pokol legmélyebb bugyrába, csak hogy elhozza nekem ismét a kedves, szimpi(?)világmegmentőt, a Hellboyt. Ami aztán, meg is kapja, itt, a neki járó serlegét. Pedig az év elején nem sok pénzt tettem volna a rá, de ugye az Indy 4, vagy Múmia 3 is   betlizett.

Legjobb dráma. A Moment to Remember

az év leggyönyörűbb, csodálatosabb, könnyekbe ejtő, taszító drámája. S bárki bármit mondjon ez sem maradhatott ki. Radír a fejben. Hisz mi van akkor ha emlékeink cserben hagynak? Ha már arra sem emlékszünk, mi volt tegnap, vagy éppen csak egy órája? De egy valaki, mindig ott áll melletted, s segít emlékezni.

Legjobb idegen nyelvű film. Let The Right One In

középpontjában egy svéd gyerekkori vámpírszerelem, ami köröket ver holmi tinis Alkonyatra. A kategória abszolút győztese. Mindenképp öröm, hogy egy ilyen film színesíti a palettát ebben az évben, mert azért annyira nem voltunk lekenyerezve jobbnál-jobb alkotásokkal. A lényeg, hogy "általa" egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb.

Legjobb rendező. Fernando Meirelles

direktortól csak most volt szerencsém látni a City of Men-t és a Constant Gardnerert, s még ha kritika nem is szültetett egyikről se, azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy mindkettő zseniális alkotás. Különösen igaz ez az Isten Városára, amely egy nagybetűs élmény bárki számára. Ezek után már csak a Blindness-t várom.

Legjobb férfi szereplő. Heath Ledger

a The Dark Knight-ban, Joker szerepében nyújtott emlékezetes alakításáért. Nem akartam itt variálni a dolgot, ffi mellék és fő kategóriákkal, mert bárhonnan is nézem, számomra csak ő lehet az év legjobbja, ebben a kategóriában. S idéznék: őrület, hogy milyen jól hozta az őrült gyilkos, pszichopata szerepét. Nyugodjék békében.

Legjobb női szereplő. Jun Ji-Hyun

a My Sassy Girl-ben alakított felejthetetlen alakítása miatt. Be kell vallani ez kemény dió volt, mármint a kategória. De aztán eszembe jutott az egyik kedvenc koreai filgúd romkom-om az évből, s már tudtam, hogy ezt, a pofozkodó jánynak kell adni. Megérte a pénzét az alakítása, lehidaltam tőle, na meg azok a nézések. I think is good!

Legjobb animációs film. Wall-E

egy robot. Aki tisztit, nem csak szemetet, hanem emlékeket, problémákat, hibákat, melyeket Valakik okoztak, és melyeket neki kell „kijavítania”, a Földön. Egyedül van. Nem tudja, hogy létezik-e társ, egy barát, akinek kezét nyújthatná úgy, ahogy azt a táncoló emberkék teszik százszor is visszanézve a filmben. A Pixar verhetetlen.

Legjobb musical. Sweeney Todd

a Fleet Street démoni borbélya. Stephen Sondheim világhírű rémmusicalje jó kezekbe került. Tim Burton és Johny Depp kettőse már garantálja a sikert. Ami ez esetben az év musicalje lett, számomra. Hiába az Across the Universe vagy a Mamma Mia. Itt egy borbély áll bosszút, mert elvették tőle a feleségét és gyermekét.

Legjobb független film. Smart People

az amerikai romkom, ami sokkal többet adott annál, mint amire előzetesen számítani lehetet. Üde színfolt volt ez. Teljesen szerethető, aranyos, kedves kis film. Thomas Haden Church miatt már megéri a nézést, akkor is, ha az egésznek nem volt oly új keletű üzenete, vagy története, de a hangulata a fain zenékkel megfogott, s ez a lényeg.

Legjobb adaptált forgatókönyv. Mystic River

egy Dennis Lehane bestsellerre alapozott darab, amely zseniális színészi játékai, Sean Penn király, miatt marad és ragad meg emlékezetemben. S persze azt se szabad elfelejteni, hogy Clint Eastwood a rá jellemző lassú víz partot mos rendezői fogásaival hihetetlenül jól eltalálja az arányokat. Fantasztikus!

Legjobb "based on true story". Rise of the Footsoldier

ami nem futballmafia, hanem egy futballhacos felemelkedése inkább. A történet középpontjában Carlton Leach áll, aki miután felhagy a futballhuligán életével, már a maffia kétes üzletei, és emberei között találja magát. Nem éppen kislányoknak való limonádé, hanem a valóság, az élet ízig-vérig keményen, töményen, Angliából, Angliáról.

Legjobb eredeti forgatókönyv. Lars and the real Girl

avagy milyen lehet a nagy love egy csendes, visszahúzódó, magányos ember és egy guminő között, amolyan plasztik szerelem ez, mármint az övék. Az év legnagyobb, legeredetibb sztorija ez, még úgy is, hogy nem használta ki a benne rejlő potenciált. Azonban Ryan Gosling itt is brillirozik. Szó se róla.

Legjobb vizuális élmény. The Fall

Tarsem Singh legújabb vizuális orgiája. Néhány jelenet szó szerint ledöbbentet, csak ámultam és bámultam, mint a hülyegyerekek. Szem itt nem maradt szárazon. S hát ez a kép, azóta is előttem van, iszonyat eltalált, az év legjobb filmes picture is lehetne, akár. Csodálatos, de történet-ügyileg sincs benne hiba, valóság és képzelet.

Legjobb noir. Brick

egy vagány, fiatalokkal teli nyomozgatós krimi, amihez foghatót ebben az évben nem láttam. De hát a fain karakterposzterek, a hibátlan forgatókönyv, produceri meló, valamint egy nagyon jó Joseph Gordon Lewitt mellett, alig ha lett volna másnak fabatka esélye is. A srác, aki holtan találja a nőjét, ő pedig ezért válaszokat akar.

Legjobb dokufilm. 911 Mysteries

ami bebizonyítja, hogy az ikertornyok 2001. szeptember 11-én nem a gépek becsapódásaitól dőltek össze csak úgy. Igaz, hogy sok elmélet látott már napvilágot ezt illetően, de azért érdemes ezt is bepróbálni, minden szempontból kérdéseket megválaszóló és újabb hipotézisek gyártására ad okot az igazság kiderítéséért folytatott harcban.

Legjobb családi. Son of Rambow

című filmben valamikor a nyolcvanas évek Angliájában két fiú elhatározza, hogy elkészítik a Rambo amatőr remake-jét. Tehát dzsungelharcosdit játszanak a kertben, az iskolatéren, miközben erről csak ők tudnak, ez az ő titkuk. De ami nem titok, hogy ez a film az év legjobb családi mókája. Aranyos, kedves, mi kell még?

Legjobb "start". JCVD

hát igen, ez se maradhatott ki, Zsán Klód soha nem látott, rejtegetett színészi vénával és egy nagyszerű forgatókönyvvel lepte meg a fanatikusokat. Már a kezdés is igen nagy volt, ki is érdemelte az év startja címet. Aki nem hiszi az járjon utána. S nyugalom, ez nem amolyan utolsó nagy dobás volt tőle, fog ő még meglepetést okozni.

Legjobb "the end". The Mist

Darabont legújabb zsenialitását tükrözi, persze az alapanyag ez esetben se lehetet más, mint Stephen King. Jön a köd, amiben van valami vagy valaki, és a bótban rekedtek pedig próbálják túlélni, az egész borzalmat. Elfutni vagy átélni? Az utóbbi idők egyik leghangosabb, legnyomasztóbb, és "legfotelba szegezett" the endje.

Legjobb jelenet. "El fogom tüntetni ezt a ceruzát"

vagy akár lehetne az év idézete is. Szerintem nincs is olyan ember a világon, aki ne tudná, hogy Joker szájból hangzott el ez a mondat, amit még egy felejthetetlen képkocka is követett. Talán még a Trópusi kultszólások, a "soha nem nyomd fullba a kretént", vagy a "ki hagyta nyitva a frigót", és a Madagaszkári beszólások maradtak meg.

Legjobb "song". The Little Things

aka Wanted szám. Már maga a film is bejött a képtelen dolgaival, unatkozni nem volt idő, ha össze kéne foglalni a látottakat, akkor ez egy agyatlan, eszetlen, képtelenségekkel és lasításokkal teli, messze menőkig akciós cool darab, egy marha jó Danny Elfman nótával. Hiába, bírom a zenéit, bár voltak azért versenytársak, itt van péel ez a rovat.

Legjobb/nagyobb durranás. Boy A

egy film, ami a második esélyből indul ki.Abból, hogy egy szabadulás után mennyire tud a főhősünk, és mennyire tud a világ megijedni, félni, ezzel a helyzettel mit kezdeni. Hogy vannak-e megbocsátható bűnök? És a jelen képes e legyőzni a múltat sok esetben? Andrew Garfield jutalomjátéka teszi fel a pontot az i-re. Az év ékköve.