Miután a zombikat már több ízben is ízekre szedte a filmvilág, ideje volt már a vámpíroknak, a vámpíros sztoriknak is egy görbe tükröt állítani. Különösen most, amikor újra dívik, s újra közkedvelt, népszerűbb mint valaha, s amikor sorra születnek az újabbnál újabb, jobbnál jobb filmek, a sötétség veszedelmes „lényeivel” kapcsolatban. Tehát egy szó mint száz: ideje volt már, s az angolok voltak azok, akik  leghamarabb kapcsoltak, s vették észre a nagy lehetőséget, szerencséjükre, meg szerencsékre. Miért is? Tudniillik ők azok, akik tudják mit mitől döglik légy, s bűzlik a hal, kvázi értenek ehhez, a „comédia műfajához”, hiszen a poéngyártásban tudnak igazán meleg, forró pillanatokat szállítani, miközben azért folyik a fehér vér, meg percenként kapjuk az arcba a levágott fejeket s egyéb más testrészeket. Akár a Haláli Hullák Hajnalát látva is biztos lehet az ember a produktum nem gyenge minőségében, s akkor még egyéb nyalánkságokkal (leszbikus vámpírok) tudnak rátenni a lapátra, ami amúgy is tele van már rengeteg piros ponttal. Na de kezdem a legelején…

 

Van egy tök ismeretlen (hőseink számára biztosan az) falu, a semmi közepén, amely nem akármilyen történettel, legendával bír: élt ott még régen, nagyon régen egy vámpír királynő, aki falta az embereket annak rendje és módja szerint, azonban egy hazatérő hazafi megorrolt rá (amiért feleségét elkapta) és ezért megölte. Persze, nem ilyen egyszerű a történet, mert a királynőnek a halála előtt, az utolsó szó jogán még volt annyi ereje, hogy megátkozza a falut, annak lakóit. S hogy mi is ez az átok? Minden lány, aki ott születik, az a 18-at betöltve leszbikus vámpírrá lesz, „alakul át”. Nos tehát, ez megy már évek óta, egészen napjainkig, amikor is két fiatal, két haver semmit sem sejtve ugrik le ide, teljesen random, hogy jól felkavarják az állóvizet.   

 

Mentségükre, ők nem tettek semmi rosszat, nem tehetnek semmiről, mert egy hirtelen ideától vezérelve, a sors keze akarta, hogy akkor, pont ott, kössenek ki, ne máshol. Az egyik a munkahely elvesztését, a másik pedig a szakítást akarta, szerette volna elfelejteni, megemészteni az elméletileg nyugodt, csendes kis faluban. Gyakorlatilag azonban ez sehogy se sikerül, nem jön össze, mert már kezdésként is egy rakás - kisbusszal teli - jó csajjal futnak össze, ahol persze lehet ápolni az összetört szíveket, lelkeket, s nyalogatni sebeket, de ezt sem sokáig, mert valakik nagyon is éhesek és a fejükbe vettek valami ördögi tervet. Ők a leszbikus vámpírok, akik a királynőt akarják újra az „élők” sorában látni. Azt, hogy ezt miképp is szeretnék elérni, az legyen csak meglepetés.

 

A Lesbian Vampire Killers úgy jó ahogy van. Az első perctől az utolsóig szórakoztat, megnevetett. Kell ennél több? Jó dumák, helyzetkomikumok, szép csajok, meg minden ami kell. A mosoly bizony odaköltözik az arcodra, és olykor még hangosan nevetni is van okod-kedved. Ezt az örömöt, pedig csak néhány esetben, egy kisebb-nagyobb rövid ideig tudja csak letörölni, úgy a film közepére érve. Akkor kicsit visszavesz a gyilkos tempóból, amit az elejétől kezdve diktált, s tartott fenn, csak azért, hogy az utolsó fél órára megint újra teljes gőzzel működjön, és levegyen a lábamról.

 

Mert igen, működik, ahogy jelzem, jeleztem, a két klisés figura teszi a dolgát, sőt a hozzájuk csapódott pap is nagy választás volt. Egyre-másra jönnek az idiótábbnál-idiótább, hülyébbnél-hülyébb snittek, és párbeszédek, beszólások, egy másodpercre nincs idő unatkozni, vagy csak elfordulni a mozi elől. Szó szerint a székbe szegez a hangulatával, a fehér vérrel, a helyszín feliratokkal, a gyors és lassú jelenetekkel s egyéb megmagyarázhatatlan érdekességekkel. Bár kicsit szomorú az egészben, de igaz: a leszbikus vámpírok, inkább vámpírok voltak, mint leszbikusok, de hát a jó mozinak és a felépített hangulatnak ezt a pici kis hibát azért sikerül elfeledtetnie, még ha nem is örökre.

 

Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen gyorsan szalad(t) az idő, nézés közben. Forog meg pörög, dobálja közénk a humorbonbonokat kíméletlenül. Természetesen ezt nem bánom, nem bánjuk, mi csak kényelmesen hátradőlünk, és élvezzük, ahogy hőseink meg akarják menteni a világot a vámpíroktól, miközben az idő ellenük dolgozik, s egyre inkább nullára redukálódnak a győzelem esélyeik, s egyre csak fogynak, ugye. Összegzés: tényleg csak annyi lehetne, hogy ideje volt már valami értelmes, és működőképes komédiát letenni az asztalra, s hát az angoloknak ez újfent sikerült. Persze nem tudja azt, azokat megközelíteni, de ebben az esetben a nyolc pont is egy nagyon szép, teljesen megérdemelt pontszám. S akkor még a jó zenéket nem is hoztam fel… Na kérem, akkor ki lesz a következő, aki leszbikus vámpír vadász szerete lenni? Hadd lássam azokat a kezeket!