 |
„Ne legyél már gyerek” – hallottam ezt az utóbbi napokban jó néhányszor, talán azért mert éjjel-nappal dragon ball-t néztem, ahelyett, hogy jelen esetben a tanulásra összpontosítottam volna. A lényeg, hogy folytattam azt, amit a sors elvet tőlem, ki tudja már mikor, a 120. részt követően. Nekiálltam a Z-nek és a maradék 171et bepótoltam. Jelentem: jól tettem. Be kell ismernem, hogy ez jól esett, ez kellett, „micsodafolytatás” volt ez. Hihetetlen. Ezt nem szabad kihagyni.
Valamikor már régen, egyik napról a másikra eltűnt az egyik kereskedelmi adó csatornájának műsortervei közül az a mese, amely váltig állíthatom, hogy sokak tekintetét szegezte oda - majd minden délután - a tv-képernyők elé. Sokan nőttek fel ezen, és még többen nőnek fel most is, hiszen glóriák ragyognak a sorozat felett, akkor és most. A kérdés egyértelmű lehet, miért? Miért kellett akkor kivenni a műsortervből. Egy kérdés, amire számtalan válasz, verzió született már, lásd gyerek, aki káméháméval próbálta megállítani a vonatot, vagy egy másik, aki ereit vágta fel a mese miatt. Mind-mind szomorú események, amelyek megtörténtek, s amelyekről lehetne órákat beszélni, sorokat gépelni, de egy a lényeg, hogy töretlen a bizalom a DB kapcsán ezután is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma is talán százak ülnek oda a monitor elé s tekintik meg újra, vagy elsőre a japán csodát.
Nem akarok, de mégis azért belebonyolódunk egy picit a dolgokba, mert épp egyik nap olvastam egy cikket valahol, ahol a mesékről, azoknak csökkenő tendenciájukról esett szó. És a nagyérdemű is hasonlóképpen vélte felfedezni a dolgokat, amelyeket én se látok másként. Azaz egy mai gyerek mit nézzen meg, ott van a Fox Kids, ott van a Minimax, de alig-alig található valami értelmes mese is a kínálatban, amely legalább annyi figyelő szempárt tudna odacsalogatni a képernyők elé, mint akkoriban a DB. Ma már mesét nézni nem divat. És akkor ehhez hozzá lehet tenni azt a tényt, hogy már a mai gyerekek is mások. De ennek a viccet félretéve persze nem a mese nézés hiány az oka. De a napnál is világosabb, hogy egyre kevesebben választják a kockadobozt, most már a pc a nyerő, na meg az internet. De gondolatmenetemet befejezve az előbb mondottakhoz hozzátenném, hogy azért ma a sok reklám is szépen karcsúsítja a tvnézők táborát, de hát ez már végképp nem a mi gondunk. Hiszen felnőttünk, nem vagyunk már gyerekek, de mégis ott van a levegőben egy olyan szűnni nem akaró tényező, hogy mit fognak nézni majd a mi gyerekeink. S ezen már szépen el lehet filozofálgatni. Hogy jön a digit-tv, meg mi egymás, és egyszerűbb kezelhetőség, és a nép, a néző szava dönt a napi néznivaló felől. De az még arrébb van, ne menjünk ennyire elébe a dolgoknak, térjünk vissza a DB-re. Amelyről azt merem állítani, hogy minden idők legjobb meséje, különös esetek ide vagy oda, eddig ez a darab minden idők legjobbja, lehet túlzok, lehet, hogy nem. De egy féligazság mindenképpen fennlelhető a megállapításomban. Visszaemlékezve akkortájt még szüleim az utolsó jó öreg kazettákat is beszerezték boltban, csakhogy tovább nézhessem Son Gokut és társait. De az a világ gyorsan elmúlt. Ami azonban nem múlt el, az emlékek, az elhatározások, hogy megnézzük ezt életünk árán is.
A DB azok egyike volt, amelyeknek hihetetlen nagy visszhangja volt a maga korában, de persze, az ma sincs másként. Szóval játékok születtek meg e kapcsán, pólók, mindenféle ruhadarabok, poszterek, kártyák, és lehetne még sorolni, de csak ott lyukadnánk ki, hogy mai napig nem volt ekkora pr, marketing háttere egy más mesének sem. Tehát különleges volt, sokan lehet, hogy ebből gazdagodtak megJ. Magam is mosolygok milyen fonalat görgetek magam előtt ezekkel a mondatokkal, úgy, hogy inkább befejezném.
Foglalkozzunk inkább azzal a maradék 171 résszel. Azt hittem, hogy soha nem fog ennyire lekötni egy mese, mint tette ezt a DB. Hiába felnőtt fejjel is végigizgultam ezeket a részeket, amelyek tartogattak jó pár meglepetést számomra. Igazából nem akarok Spoileres lenni, ahogy az mostanában divattá, és szokásossá vált, de annyit elárulhatok, hogy voltak Kiborgok, C16, C17, C18, Cell, jött Buu, aztán láthattunk fúzionálást nem mindennapi koreográfiával, Mr. Sátánnal is találkozhattunk, meg jó sok mindenkivel a nézés közben. Egy pillanatig nem engedett el a varázs, mindig érdekelt mi történik a következő részben. Vajon mi lesz a világgal, a csillagharcosok megmentik –e. Vagy átveszik az irányítást a kiborgok? Persze a csatajelenetek, a tornák az igazán szenzációs jelenetei a részeknek, de azért van okunk mosolyogni is elég sokszor, elég csak megemlíteni Zseniális Teknőst.
A filmélményt csak néha-néha zavarták olyan dolgok, mint felirat elcsúszása, vagy egy szörnyű szinkronhang állandó visszatérése, de ezek nem akadályozzák az embert a cél elérése érdekében.
Magam sem tudom miért, csak gondoltam, hogy írok egy pár sort erről, hiszen mégis csak szerves része volt életemnek és az is lesz. Az biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, és megnézem majd a GT körülbelül 60 részét, hogy tovább izgulhassak a világért, s azok megmentőiért.
Amit az utolsó szó jogán elmondanék, az nem más mint egy idézet, arról a bizonyos hatásról, amit már említettem:
„A Dragon Ball Z hatása óriási volt. Több mint 15 éve, a sorozat kiállt minden időpróbát és meghozta a kedvét -sok gyereken és felnőttön keresztül- az egész világnak. A sorozat nagyon világosan ábrázolja, hogy a jó nem rossz, a szeretet nem gyűlölet, hogy a család és a barátok a legfontosabbak, és hogy a célt el lehet érni. A sorozat még erős sci-fi-t is ábrázol, és a harcra összpontosít.
A Toonami csatornán ezt mondták róla: "A legnagyszerűbb akció rajzfilm, amit csak ki lehet találni". Ez nagymértékben felgyorsította a Toonami csatorna hírességét, de mit se sejtve, ezt többször is kijelentették. A nemrég létrejött Dragon Ball Z' népessége nagymértékben elősegítette, hogy nagyobb figyelmet hozzanak a japán rajzfilmek a nyugati ifjúság szemeiben.”
Aki nosztalgiázni szeretne:
Dragon Ball Z 1-10 rész(köszönet érte hmark024-nek)
