Adva van tehát sok férfi, akik jól ismerik egymást, barátok, s ezért segítő kezet nyújtanak egymásnak bármikor, mint most, amikor az egyik nem éppen be happy és darabokra összetört szívű társuk éppen válni készül. Kvázi, segítenek neki, hogy heverje ki ezt, felejtse el a nőt, van más is a világon vagy lehet hogy nem is kell már neki, mert csak a baj van velük, amiről mindannyian tudnának ők erre soksok példát felhozni, a saját életükből levezetni, ha nagyon kell. Na de a lényeg, hogy a sebek mielőbbi gyógyulására, meggyógyítása érdekében azt találják ki a közös brainstorming után, hogy a leugranak az egyik sok jó nővel és minden sarkon egy kocsmával teli kis falucskába, ahol majd tényleg búcsút inthetnek a szomorú és fájó emlékeknek, messze a nagy város zajától. Ez [falu] azonban kisebb, mint amire számítottak, de még az erdő kellős közepén is fekszik, ne tovább lakoktól, lásd: jó nőktől mentes, ami első blikkre komoly átverésnek tűnik. De ezen a ponton lép közbe valaki vagy valami, csak hogy teljes legyen a kép…

 

megjelenik egy nő, egy zombi nő, még pontosabban egy férfiakat direkte halálba taszító zombi nő, akit aztán követ egy, még egy, meg még egy, s akkor az erdőről még nem is beszéltem, ami tele van velük. A srácok persze nem igen akarnak hinni a szemüknek, de aztán egy „action man” felvilágosítja őket, hogy a nők átváltoztak valami miatt, s most már csak férfiakra vadásznak, nem jó értelemben vett persze, úgy, hogy az életükre törnek minden egyes másodpercben. Menekülés kizárva, a harc esélytelen, minden sarkon akad egy ilyen két nagy ollóval teli vagy éppen járókeretes, ujjgyűjtő kisasszonyság, akinek további friss alfahím húsra fáj a foga. Persze a fiúk valahogy túl akarják élni ezt az egészet, azonban olykor a túlerő győzedelmeskedik, s egy-egy társuk a szabályok s klisé szerint is egy zombi nő karmai között végzi.

 

Sokszor csapdásba esnek még, mindenféle házban, házikóban is járnak, hát ha valahol sikerül meglépniük egy titkos ajtón például. De az igazság sokkal szomorúbb, a dolgok egyre rosszabbul alakulnak, s a túlélési esélyeik percről-percre csökkenek. Állandóan új terveket szövegetnek, amik az esetek nagy részében nem igen akarnak működni, s ahogy telik az idő egyre több minden derül ki, s egyre több férfira szomjazó asszonyság lepi el az utcát vagy csak jelenik meg észrevétlenül a hátad mögött. Mondani se kell, ez nem éppen egy igazi ajándék lesz a válófélben levő férfitársnak, mert biztosan nem így képzelte el a haverokkal ülünk a pultnál és isszuk a sört jelenetet, de ha már ezt dobta a gép, akkor felemeli a kis vizipisztolyát és megpróbál szexinek látszani, ha a helyzet azt kívánja. Kvázi rettegjenek a nők…

 

Oké, kezdeném azzal, hogy a Doghouse kérdést és habozást nem tűrően beállt a sorba, azaz hozza azt, amit elvárunk, elvárhatunk manapság az angoloktól, ezen műfaj keretei között. Szállítja még ha nem is percre pontosan a humort, a már-már idiótábbnál-idiótább jeleneteket, s beszólásokat. Nem is nagyon akar megállni, de amikor mégis teszi, akkor azért kell egy kis lendület meg hátszél, hogy újra ott folytatódjon a történet, ahol anno mosolygás&nevetés közepette még befejeződött. Tehát nem volt annyira filgúd, ahogy az éppen a fentebb is említett s nagyra becsült társainak komolyabb erőfeszítés nélkül sikerült, viszont a szórakoztatás faktort azért csak kipipálta, például ilyen relaxációs szövegekkel (stressz terápia)..

 

 

S tényleg nem ér el az LKV vagy FAQATT szintjéig, mert lassan indul be, utána meg sokszor érezhetően megadja magát a tudomány. Olyankor a tempó visszaesik, a magas fordulatszám lecsökken, s bizony percek telnek el mindenféle mosoly vagy nevetés nélkül. A kiszámítható dolgokra meg úgy érzem, ilyenkor nem is érdemes karaktert fecsérelni, mert direkte következik be pár olyan esemény, tényező, ami nagyon kiszámítható volt úgy eleve is. Vagy csak én érzem ezt ennyire természetesnek egy komédia esetében? A görbe tükör az megvolt, s rengeteg jó duma, szenvedések, futások gondoskodnak arról, hogy azért ne unatkozzunk a játékidő nagy része alatt. A színészeknek biztosan nem kellett, erre mérget veszek.

 

Egyébként ha már színészek, akkor egy nem kis csapatot szedtek össze ide a Doghouse miatt. Mindezt csak azért mondom, mert elég sok az ismerős arc, akiket láttunk, láthattunk már valahol más szerepben is feltűnni, egy-egy (b) film keretében. Persze nem kellett itt nagyon összetörniük magukat, nem volt ez olyan nagy meló, de jól összeilletek, még akkor is, ha olykor éppen úgy öltöztek, és néztek ki, mint egy nő…

 

Nem volt nagy fun és ismeretlenül nagyot szóló éppen, de azért simán megérdemelte a rászabott időmennyiséget. A másfélóra hol könnyen, gyorsan, hol nehezen, vért izzadva telt el, miközben azért mosolyt is csalt arcomra, valamint nevetésre is kényszeríttet egy néhány esetben. S akkor, végezetül, a darab minden egyszerűségével, hangulatingadozásával, nagyszerűségével kap egy hat és fél pontot, ami csak nem akart hét lenni a fentebb írt negatív tényezők miatt. S hogy a bevezetőben írt feltett kérdésre is meg legyen a válasz: igen, most sem volt másképp, mert amit kellett, elvárható volt, hozta, ergó továbbra is visznek mindent az angolok a műfajban. Ehhez pedig csak egy falura, pár pasira, meg pasigyűlölő nőkre volt szükség… Welcome to Doghouse!