Na szóval, még fiatal boyként nekem is volt egy ilyen édes álmom, amikor még LA-be kerültem. Ez úgy nézett, festett ki, hogy majd jól meggazdagszom csak a fun kedvéért, s híres leszek, mindenhol ismernek és mindenhova beengednek vip vendégként a kígyózó sorok előtt. Aztán akkor partyzhatok, csomó pénzt költhetek kifulladásig s a vakuk meg villoghatnak rám ezerrel, nem para - tényleg. Majd, ha már meguntam a sok ismerős, visszaköszönő unott arcot, akkor inkább beugrok a durva sárga sportkocsimba, hazamegyek a full extrás kertes házikóba, hogy ott egy 180 cm magas 50 kg meg ki tudja még milyen számokkal rendelkező csajjal csináljam, de lehet éppen nem is ugyanazzal, akivel még tegnap. De tudjátok mit, nekem ebből a legtöbbje bejött! S ezt hogyan csináltam? Fülelj tovább barátom, s megtudod. 

 

Az egész arról szól, hogy érteni kell a nők nyelvén. Tudni kell mit szeretnének, akarnának minden egyes pillanatban tőlünk, a férfitól, mit várnak el, s mi az, amitől egyből a karjainkba ugranak vagy legjobb esetben az ágyunkba. Ezek alapján pedig minden nő kiismerhető kérlek, aki csak arra vár ezek után, hogy megszerezzék. Bár nem mindegyik ennyire könnyű préda, azért ez én is tudom, de előbb-utóbb a hatás, a pontok szerzése eléri a célját. S ott találod magad a legnagyobb királyságban, úgy ám. Mint ha egy álom, egy tündérmese lenne csak éppen, ahol annyira jól kevered a kártyákat, hogy bárkit megnyerhetsz, megszerezhetsz magadnak, egy idő után. Napról-napra, partyról-partyra ott vagy, s mindig más ágyban ébredsz, egészen addig, amíg a helyzet picit változik, s kellemetlenebb nem lesz.

 

 

Tudniillik a pénz az már csak pénz, szóval néha nem elég egy húszast begyűjteni, hanem annál sokkal érettebb, sokkal pénzesebb alanyt, aki aztán látva s hallva téged, a macsó dumáidat majd nem tud ellenállni. S a recept, a képlet működik, az alany pedig több mint, amit várható volt, amit csak el lehetett képzelni előzetesen. Kacsalábon forgó házikóval, s extra szolgáltatásosakkal első blikkre elnyeri tetszésedet, azaz ezt nem szabad veszni futni, nagyon nem. Ügyvéd, sokat keres, sokat utazik, ez így nem probléma, nagyon nem. Egy-egy kufircolás pedig egy-egy újabb hetet, ruhákat, s kaját jelent, mi ez ha nem a Kánaán, ugye? Amíg pedig nincs otthon a macska, addig cincogunk, bulizunk, vetítünk, s dugunk másokkal. Az élet habos oldala ez, miközben ott van a szendvics a medence mellett elkészítve, s a ruhatár meg telis-tele van menőbbnél-menőbb cuccokkal. Kell ennél több, most komolyan?

 

Mint mindennek, persze, ennek is vége lesz egyszer. Csak az nem mindegy, hogy hogyan… Ez jelen esetünkben, egy szép felszolgálólány képében érkezik meg. Az ifjú Nikkie azonnal játszani kezd vele, de mint kiderül a lány is ismeri a játékszabályokat, nem is akárhogy. De ez még csak a kezdet, hisz az addig habos, könnyű élete egyre nehezebbé válik, ahol már egyre rosszabb lapok kerülnek a kezébe, s azokat megjátszani, azokkal nyerni lesz csak igazán kemény dió. Az addig félelem és mély érzelmekkel nélküli életet felváltja valami más, ahol már nem tud olyan játszi könnyedséggel mozogni, mint régen. Itt már, a való világban minden egyes szónak, tettnek súlya és ára van. A farkastörvények pedig mindenkire ugyanúgy vonatkoznak, csak van, aki betartja, s van, aki nem. A játékba érzelmek keverednek, ami sosem tesz jót, valamint egy olyan játékos következik a sorban, aki a nehezebb lapokat is megjátssza minden gond nélkül. Vagyis meg kell játszania mindenképp, ha azt akarja, hogy úgy éljen, ahogy azt előre megálmodta.

 

 

Bár senki nem kérdezte, de a „mit vársz tőle egyáltalán” kérdésre, tuti azt feleltem volna, hogy hát ezt, amit kaptam tőle. Magyarul: nem kaptam mást, mint amit vártam. Többet se, de kevesebbet se igazából. Arra számítani lehetett, hogy a cliche fog uralkodni minden egyes képkocka felett, ez már a sztoriból vagy az előzetes láttán borítékolható tényező volt, de az, hogy ebből egy tök élvezhető, hangulatos filmet rántanak össze, az már kevésbé. Mert, ezzel a lazaságával, s könnyedségével már az előzetest látva megnyert magának, de amit még hozzátett a maradék játékidőben, a két percen kívül, az is nagyon bejött. Nem is tudom nagyon megfogni a miérteket jelen pillanatban, amikor gépelem e sorokat, csak azt tudom, hogy az összelopkodott klisé, hálivúdi tündérmese békával meg gazdag hercegnővel együtt kombinálva itt egész jól működött.

 

Komolyan, minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben megvan írva, sehogy máshogy, de mégis ahogy a legelején felvezette Kutcher, hogy hol is vagyunk, mit kell tudni róla, de elsősorban a nőkről, az annyira megadta a kezdőlökést, hogy csak na. Ezek után meg jöhetett is a klisé-klisé hátán, ahogy azt kell. Persze ezen nem lehet felülemelkedni, viszont akkor is a zéró abszolút kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz teljesen megfelelt. Hozott szórakoztatóbb, de azért komolyabb pillanatokat, amikor kellett. S ezt nem bénán, tök szájba rágva, vagyis nekem ez nem így jött át, hanem azt is nagyon sallangmenetesen kezelve. A műfajt kipipálva még emelt, rárakott egy rakat jó nővel, akik nem csak ruhában töltötték el a játékidő nagy részét, hanem hol bikiniben, hol anélkül, hol éppen csinálva, hol éppen a fürdőkád mellett borotválva. What?

 

 

Ashton Kutcher pedig többé már nem kisgyerek, Felnőtt bizony, s tényleg több millió követőjével az egyik legismertebb arc lett (lesz és lenni fog?) a szakmában. Bár azért itt se kellett összetörnie magát, annak ellenére, hogy tök jól hozta a figurát, viszont az is biztos, hogy nem egy akármilyen szerepet vállalt be itt. S akkor még a Spread esetében mégis a másik nem vonultat fel olyan szemkápráztató kínálatot, hogy ember legyen a talpán, aki csak egy másodpercre is elfordítja a fejét, vagy pislogni mer akár csak egy másodpercre is. Hisz, ott van Anna Heche, akinek szépségét ezek után senki sem firtatja majd, de a kalandpark lisa p-je Margita Levieva is lélegzetelállító élmény . S hát ilyen gyönyörűségek mellett azért egy Kutcher is ott van a női szemeknek, szóval jó étvágyat mindenkinek. 

 

Ha ez eddig nem derült volna ki, akkor jelezném, én bizony élveztem. Természetesen nem minden egyes képkockáját, s mozzanatát, attól azért messze volt, ezt is be kell látni, be kell ismerni. Valamint azt is, hogy sokaknak biztosan majd nem jön át ez a menő style, macsós nagyreptű dumák, vagy éppen már egész alapsztori úgy ahogy van. De aki ezt várja, akinek ez kell, semmi mellébeszélés, terelés, nehéz forgatókönyv, csak színtiszta tündérmese annak ez lesz a kötelező látnivaló, úgy érzem. Bár a békás jelenetet nem igen tudtam hova tenni, de ez akkor is egy hét pont nekem. S a muzsikák közül még akkor ennek vagy éppen ennek is bérelt helye van azóta az ipodon. A végére meg ezzel zárnék: