Amikor már az alienek sokadik földre pottyanása se hozza lázba a népet, akkor jönnek elő ott fent olyan ötlettel az okosok, hogy változtatnak az eddigi felálláson, mégpedig animációs köntösben. Ami annyit tesz az ő olvasatuk szerint, hogy az embert, az űrhajóst viszik el az idegen bolygóra, mert az úgy nem smafu, s nem is fog kliséképkockák százait eredményezni. Nem utolsó sorban még vicces is lehet, hiszen tényleg ki játszadozott el már azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha… mi lenne ha mi mennénk a hegyhez éppen ugye.

Mi pedig megyünk természetesen, ott vagyunk az idegen bolygón, megtesszük a nekünk kis, másoknak nagy lépéseket, már-már a zászló is helyére kerül, de akkor hirtelen minden zöld lesz. Megjelenik száz, ezer vagy több planet 51 kislakó, akik meg persze nem nézik jó szemmel ezt a behatolást. Nem tudják, hogy mitévők legyenek, hisz a vásznon minden annyira könnyűnek látszott, de itt csak arra tudok gondolni, hogy az a valami majd az életükre tör, a nap minden egyes percében. S bár a félelem mindkét fél részéről ugyanakkora méreteket ölt, ám mégis képbe kerül egy valaki, aki nem hisz a mesékben

Az idegenek szemszögéből való megközelítéssel tényleg valami fricskát szolgáltat a közhelyes idegenek jönni földre koncepciónak , de egyszerűen nem tud vele élni, valahogy nem ragadja meg igazán a benne rejlő potenciált. S bár tisztességgel próbálkozik a darab egy-egy sztereotípiára építeni vagy csak filmes utalásokkal mosolyt csalni az arcunkra, azonban ez kevés. A szkript egy idő után megadja magát, s elmúlik a kezdeti lolipop filing, amikor még azt hihette a néző, hogy itt minden szép és jó lesz. Egyre kevesebb a szmájlikra okot adó szkéna, egyre növekszik az unalomfaktor, ami persze egyenes arányosságban van a klisék gyakoriságának megdöbbentő (ki hitte volna, hogy ez sül ki az alapideából, na) mértékű növekedésével.

Minden szempontból egy erős zuhanás követi a kezdetben még magasra feldobott labdát, ami miatt egy kihagyott ziccernek is tekinthető ez a Planet 51. S noha a lufi a végére nem pukkad ki, de kár volt látni egy ígéretes idea elamerikanizálódását. Van benne jó pont is, lehet mit a mérleg másik oldalára állítani, mert vizuálisan nem lehet benne semmi hibát találni, ez good work, még akkor is ha nem egy pixar termék éppen, hogy csak a jelen etalonjához próbáljam mérni. Tulajdonképpen összegezve, a kis zöld bolygólakok kalandja az emberiség megismerésére az elég lightos meséknek egyik ékes darabja, amit nem biztos, hogy a család minden tagja tud élvezni az első pillanattól az utolsóig, de azért az esélyt megadni neki, nem bűn.