Jesse James meggyilkolása

a tettes a gyáva Robert Ford

/2007/

Intro

Aki elolvassa a címet, az már készpénzként veheti a film történetének alakulását. És ez némileg meglepő, de a látottak tekintetében ez már csak egy apró porszem a tökéletesen működő gépezetben. Mondom azért, mert hihetetlenül tetszett, és felvetődik a kérdés, miért nincs ott a legjobbak között. De hát erre nehéz választ kapni, meg hát szavakat találni.

Amit fontos még itt megemlíteni, hogy Andrew Dominik, a rendező és forgatókönyvíró olvasta, tanulmányozta Ron Hansen: Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című regényét, amelyből arra következtetésre jutott, hogy ezt igenis a vászonra kell vinni 2007ben, olyan színészekkel mind Brad Pitt, - aki egyben producere is volt a darabnak, társa Ridley Scott volt - és Casey Affleck társaságában.

A sztori

Jesse James, azaz a vadnyugat Robin Hoodja a 19. században bandájával tucatnyi vonat és bankrablást követett el. Megállítani képtelenség volt. Mindig újabb és újabb bandákkal tervezte meg és vitte véghez akcióit, amelyek során ismerkedett meg egy ifjú tehetséges csodálóval Robert Ford-dal, aki fél életét szentelte azért, hogy Jesse társaságában lehessen és rabolhasson. Azonban rövid idő múltán megváltoznak a dolgok, és Ford, mint a hatóság embere próbálja elkapni a nagy hőst némi pénz és hatalmas hírnév reményében.

Értékelés 

Egy pár sor erejéig még szeretnék elidőzni magáról a háttérről. A történet, ahogy az már a címből is leszűrhető Robert Fordot akarja bemutatni, persze az ő szemszögéből nézve megismerhetjük Jesse-t is. Aki hihetetlen nagy népszerűségnek örvendett abban a korban, mondhatni, ő volt az Egyesült Államok első igazi híressége. /míg a második volt Robert Ford/. Számtalan könyv és füzet jelent meg az ő tetteiről, amelyek csak kevés valóság, igaz tartalommal rendelkeztek. De mégis minden egyes rablás után az újságcikkek főoldalán volt a helye, és az emberek rajongtak érte, míg a másik oldalról nézve pedig véres banditának titulálták. Azonban ő egy szimbólummá nőtte ki magát, egy legenda vált belőle, aki a egy „lázadó” és a „szabadság” jelképe volt , a törvényt semmibe vevő vadnyugati hősként maradt meg az emberekben jóformán.

A történet

Lassú, helyenként az. Ahogy írtam már, a cím mindent elárul, amit tudnunk kell, így nagyon semmin nem lepődnénk meg, de mégis sikerül az alkotóknak olyat letenni az asztalra, amire így előjáróban csak annyit mondanék, hogy szenzációs. Hiába a majd két és félórás játékidő, hiába a néhol már egészen belassult történés, és párbeszéd váltakozás, ez akkor is valamiért tetszik nekünk. De hát miért is?

A kezdés nem várat magára, a narrátor szépen elmondja mit kell tudni, majd lassan elkezdődik a cselekmény megjelenítése és kibontakozása a szemünk előtt. Már a kezdő dialógusok éreztetik, hogy nem lesz ez egy gyors, feszített tempójú vadnyugati filmecske. Hiszen ahogy Brad Pitt is nyilatkozott a darabról: "A film inkább lélektani dráma, mint western” És milyen igaza van. Szóval még amit még itt kiemelnék, és gondolom a későbbiekben is fogom majd, az a fényképezés, és a képi világ gyönyörűsége, ami leírhatatlan itt a sorok által, már csak ezért is érdemes újból nekirugaszkodni. Meg hát hozzátartozik ehhez a részhez, az a fajta okoskodás, hogy olyan lassan veszi kezdetét, hogy majd páran biztos, azt fogják elsütni, hogy ő már 10 perc után nem bírta…

A folytatásra is nehéz szavakat találni. Egy kissé már izgalmasabb résznek lehetünk szemtanúi. De továbbra se kell kapkodnunk a fejünket a hirtelen információözön miatt. De sebaj. A lényeg, hogy láthatunk egy vonatrablást is, amelyből akár több is jöhetett volna, aztán a narrátor megszólal, és tudjuk, hogy ugrunk az időben, hisz legfőképp ekkor, az évek váltakozás alatt meséli el a fejleményeket. Majd újból feltűnik hősünk, aki közben az évek során kezdi elveszíteni az „eszét”, már elnézést, de egyre gyakrabban tesz olyanokat, amiket később megbán, egyfajta dilemma zajlik le minden egyes nap a szeme előtt, talán a bűntudat viszi el a megőrülés irányába, de persze ez is csak okfejtés, egy talány, amire igazából nagyon nincs egyértelmű válaszunk. De Robert dönt, spoiler ide vagy oda, lelövi a nagy híres J.J-t. Ide megjegyezném, hogy az egyik legjobb jelenete volt a darabnak, szóhoz sem jutottam, pedig tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.

Aztán a végkifejlet már számomra igazi csemege. És ahogy mentünk előre a cselekményben, ahogy sodrottunk a vég felé, bár ez a sodródás inkább csak jelképes értelemben vett szóhasználat, szóval megállapítható, hogy a vég, az utolsó 20 perc tartogatja a legtöbb „izgalmat”. A gyilkosunk, teljesen megtörik, miután gyávának nevezik el, hiába szeretett volna, olyan lenni, mint az, akit lelőtt, rájöhetett, hogy soha nem válhatott azzá. Továbbá, a befejezés jó pontja nálam, hogy nem hagyták ott a semmi közepén -  a lelövést követően -a sztorit, hanem folytatták, de igazából kellett is utólag belegondolva, hisz inkább a gyilkosról szólt a dráma, mint a meggyilkoltról.

Annyi, de annyi mindent lehetne írni, elég csak a karakterek fejlődésére és jellemzésére gondolni, hogy mily jól megoldott eszköze volt az alkotásnak. Vagy a zenére is kitérhetünk, ami nagyon passzolt a történethez, és ahhoz a képi világhoz, amely mint mondottam, a maga fény és tájkép jeleneteivel élményszámba mennek nálam, de gondolom majd másoknál is az lesz.  Hirtelenjében ennyi jutott eszembe, már így is túl sokat fecsegtem, inkább nézzük, mi a helyzet a szereplőkkel.

Szereplők

Brad Pitt, Taps. Casey Affleck: kisebb taps. Valahogy így láttam én a dolgokat, a szereplők játékát megvalósulni a vásznon. Brad Pitt, egyszerűen jó volt, nem hibázott, hozta azt amit elvártunk, hatalmas gratula a majd tökéletes produkciójához. Egy díj már van a tarsolyában, a Velencei Filmfesztivál legjobb színész kategóriáját nyerte meg.

Most lehet megint néhányan felkapják a fejüket, de kénytelen vagyok kimondani, Casey barátunktól ez nem valami Oscar-díjas alakítás volt. Bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy annak a díjnak a várományosa, fő esélyese Barderm és pont. Na de Casey most sem váltotta meg a világot. Nálam. Ahogy a Hideg Nyomomban is kevés volt, az éppúgy itt is ugyanennyire igaz. Egyszerűen nem jött be a játéka, és akkor ezen majd el lehet vitatkozni. De egyenlőre én nem tartom nagy fogásnak a srácot és kész. Pedig eddig legalább 3 díjacskát zsebelt be, és továbbá van egy jelölése is. De ez engem nem hat megJ

Pozitívum

Forgatókönyv, operatőri munka - fényképezés, zene, B.P. játéka

Negatívum

C.A. játéka, néhol már tényleg elég unalmas /bár ezt az érzést azért feledteti velünk olyankor a zene, a látvány/

10/10