Mi van, itt kérem szépen? Most vagy mellettem ment és haladt el a világ könyörtelenül és észrevétlenül, vagy inkább higgyem azt, hogy nem csak én maradtam ki egy olyan élményből, mint amit a Brick hordoz magában, és hoz is meg ad is számomra, egy filmszerető ember számára. Mostanában tényleg megfogtuk az Isten lábát, hisz ezek az ismeretlenül nagyot szóló filmek csak jönnek és jönnek a semmiből, úgy, hogy aztán csak szuperlatívuszokba tudjak beszélni meg írni róluk. Az újabb felfedezet(em)tről nem is beszélve. Joseph-Gordon Lewitt-ra, már most, így a kezdet-kezdetén, érdemes lesz oda és felfigyelni. Emlékezz rá, előre szóltam!

Ezek utána már csak egy nagy igazsággal élnék. Mint hogy minden, ami új, és ismeretlen, az egyben valami pluszt, jót, valami többet ígér, számomra, számotokra, számunkra. Ezért szép a filmvilág, de mintha azt már említettem volna is sokszor. No mindegy, irány a noir!

 

Ez a film noir - hangulata, kérem szépen, nagyon eltalált s betalált. Nem kérdezett, az első képkockáktól rabjává válunk. Persze, ha éppen bús–komoran, pesszimistán, üres fejjel ülünk elé, és készülődünk megnézni a fotelünkben, akkor éri el, bizony, igazán, a hatás(á)t. S szó-szó, bírom is az ilyen kicsit nyomasztóbb, sötétebb, realisztikusabb, „krimis detektíves” műfajt, amikor szépen, apránként derül fény az újabbnál újabb, különbözőbbnél különbözőbb szomorú, de véres való igazságokra. És amikor ilyet várok, akkor a Brick maximálisan kielégíti ebbéli igényeimet. Ha nem többet?  Tehát nem is lehetet kérdés a megnézése, miután csak kapkodtuk a fejünket az előzetes láttán és után. Már az mennyire baromi jó és cool. 

 

É nincs is, mit ezen szépíteni, a Brick engem maximálisan levett a lábamról. Már talán a különböző karakterposzterek is azt sugallják beléd vagy belém, hogy itt azért nem kicsit megmutatják a film noir igazi varázsát. És tényleg, nem hazudnak. Se a számok, se a megérzések, se a poszterek, se a pokolian jó trailer nem hazudtolja meg magát, olyat tesz le az asztalra, melyre emlékezni fogunk (fogok) még sokáig, amíg világ a világ. Az igazat megvallva a Brick az összes puskaport előtte és kegyetlenül kihasználta, már ami műfajt, a stílust jellemzi. Egyszerűen kiváló. Méltán megérdemli, hogy megemlékezek és értekezek róla egy pár sor, mondat erejéig.

 

Sztorizva csak annyit árulnék el, hogy Brendan, egy fiatal srác, holtan talál rá barátnőjére. De nem hív senkit, s nem kér segítséget senkitől, hanem ő maga göngyölíti fel az ügyet, és annak apró részleteit. Ő maga megy elébe a dolgoknak, és keresi bűnöst, míg meg nem találja, akár élete árán is…

 

Bejött, de még mennyire? Egyszerűen majd minden klappol, és passzol. Gyönyörű. Na de a filmre korántsem süthetjük el a gyönyörű jelzőt. Hisz főhősünk félelmet nem ismerve bonyolódik bele az elhunyt kedves titkaiba. Egy percig sem gondolkozik el azon, hogy feladja, tudni akarja az igazságot, még ha ezért jó mélyre is kell ásni a környezetébe. Olyan helyekre kell elmennie, ahonnan korábban nem járt, és olyanokkal kell találkoznia, akikről csak sulis mente-mondák során hallott, korábban. Egyre mélyebb és sötétebb vizekre evez, de ez ő mit sem zavarja, hisz csak egy cél és kép van előtte, minden esetben.

A film a műfajhoz képest váratlanul fiatalokhoz nyúl, de mégis csak dicsérni lehet e lépéséért, és döntéséért. A fiatalok mellet a suli helyszínének is fontos feladata van, talán ezzel is közelebb hozni felénk őket, akik sem mások, mint mi, azaz húsvér emberek, ugye. Olyan „fiatalkorú felnőttekkel” állunk a középpontban, akiknek a gondjaikkal és bajaikkal is megismerkedhetünk, és akár-akár át is érezhetjük annak egyes pillanatait. Egyedüllét, magány, szerelem, bűntudat és még sok más érzet, érzelemből kapunk ízelítőt a Brick-ben.

De, ne tessék megijedni, ezek a fiatal színészek, nem azok a fiatalok, akik manapság tolják a vásznon. Vannak itt csiszolatlan gyémántok, erőteljes karakterek. Na igen, karakterek, akik marhára erősek, akarom mondani, tisztán leolvashatóak, és körvonalazódnak egy-két perc eltelte után. Nem is kell sok időnek eltelnie a játékidőből, amikor azon vesszük észre magunkat (magamat), hogy ökölbe - tett -  szorított  kézzel a főhősért "izgulunk", hogy találja meg a válaszokat, és élje túl a lehetetlent. Hiszen a beépülés nem egy könnyű és problémamentes folyamat.

 

Ami még továbbá a film nagy erőssége, hogy már a kezdésben is azonnal „belecsap” a lecsóba (és az lendület nem is hagy alább a végfőcímig) és nem teketóriázik fél-egy órán keresztül a „drámai” elemekkel, valamint a cselekmény, történet vezetése és felépítése. Mert arról van itt szó, hogy van a kezdés, aztán utazás vissza az időbe két héttel azelőttre, majd a kezdésbe torkolva, folytathatjuk az igazság kiderítéséért folytatott küzdelmet, s harcot.

 

Egy pillanatig nem unjuk. Mindvégig egy furcsa és különös érzés, hangulat kerít hatalmába. Igen a noir hangulata, jól gondolod. De mégis a Brick esetében, azért vannak saját megoldások, amik egy kicsit még inkább nyomasztóbbá, és noir-osabbá teszik azt. Ilyen tényező lehet egyrészt a vágás, a kameraközelítés és távolodás néhány esetben. Lásd éppen a cipőre való fókuszálást. Ilyen tényező másrészt még a zene, amit néha a fűszáltépés, szaggatás vált fel…mekkora jelenet volt már az!

 

Egy név: Joseph-Gordon Lewitt. Amit nem el felejteni. Mert nagyon jó és erős alakítással rukkolt itt elő. Mondhatnám ez az ő filmje. De nem, mert ez mást illet…Ennek ellenére akkor is tűkön ülve várjuk a „feltűnéseit”, fellépéseit a további mozikban. Volt ő már Kulcsfigura is, ha jól emlékszem. És a Titokzatos bőrben, egy letaglózó, sokkoló, megrázó drámában, pedig, más oldaláról mutatkozott be nekünk. Kemény egy film volt az. Na de itt Brickben a többiek is azért helyt állnak. Tugger vagy Cövek játéka kimondottan tetszett. Míg Laura is csak be-beférkőzött szívünkbe.

 

Talán erről nem írni, hanem látni kell! Mondom újra és újra. Kimaradtak még olyan érvek a film megnézése mellett, mint a címben szereplő tégla kapcsolata, vagy a szlenges nyelvjárás mikénti használata, esetleg a nem említett jó befejezés a filmben. De ez csak hab a tortán. Még egy valakiről nem szóltam, Rian Johnson-ról a rendezőről, íróról, vágóról, aki jóformán egyedül tette elénk ilyen állapotában és minőségében a Brick-et, amiért a fejet hajtás és percekig tartó tapsözön mellett még egy kilences is jutalma. Még, még, még, kérek szépen ilyeneket…