Megérkezett óramű pontossággal hozzánk és felénk a legújabb (független) amerikai romkom. Ha valaki esetleg nem tudná, vagy nem értené a rövidítést, annak mondanánk romantikus komédia ez, kérem szépen. Igazi drámával és könnyed humorral támad és próbál a kedvükben járni, oly sokadszorra. De mi már nem dőlünk be semminek és senkinek, láttunk már ilyet, eleget. Hisz pont te, ne tudnád, hogy ebből a műfajból aztán nincs hiány, állandóan kapjuk a nyakunkba „ezeket” amerikából, kevesebb, mint több sikerrel. Nem is tudjuk, nem is akarjuk így hirtelenjében összeszámolni, vagy felsorolni mennyi, de mennyi darabot láttunk ilyen címszó alatt, akár erre az évre leszűkítve. A mostani, a jelenlegi, a Smart People névre hallgat, és már a kezdet kezdetén felfigyeltünk rá. Az okokat, s a miérteket nem tudjuk ez esetben sem, csak egyszerűen vártuk nagy lelkesedéssel, és figyelemmel a megtekintés napjának bekövetkeztét. Jópofa trailer, ígéretes színész-team, és valami jól csengő muzsika a háttérben elég volt ahhoz, hogy megkapja a lehetőséget tőlünk, egyszer, és jelentem tisztelettel nem utoljára.

 

A történet már korábban kirajzolódott a szemünk előtt, vagy ha úgy tetszik, tudtuk mire számítsunk az előttünk álló és levő másfélórában. Nem sok jóra. Hisz a sztoriban nincs semmi meglepő, semmi váratlan, semmi új. Nem bonyolult ez, hanem egyszerű és nagyszerű.

Adott egy megözvegyült, kiégett irodalomtanár, professzor, akinek az életébe, a szívébe egyik napról a másikra beköltözik a szerelem, míg házába az örökbefogadott fivér. Mondani sem kell, nem tudja kezelni a dolgokat, de próbál a világ felé nyitni, ahogy és amennyire csak tud. De neki, ez nehéz feladatnak tűnik. Hiába, ezt teszi az emberrel a sokévi magány…

 

Ez bejött, de nagyon. Voltak fenntartásaink minden téren, de tényleg, azonban a film kárpótolt minket, nem is akárhogy, és így, egy tök jó hangulattal szállhattunk ki és fel a fotelünkből a játékidő leteltekor. Ilyes valamit szeretne mindig az ember, a kritikus átélni, pozitív csalódás címszó alatt és gyanánt. Meglepődtünk, hogy mennyire élveztük az első perctől fogva a professzor kalandjait, és magánéleti zűrjeit, problémáit. A végére pedig, már, magunkénak éreztük a család minden egyes tagjának jellemzőit, karakterét. Mert ilyen kiforrott, isteni, kicsit hebehurgya familit régen láttunk. Talán valamikor még a Család Kicsi Kincsében volt ekkora a felhozatal. Na ja.

 

Tehát ebből a szempontból, nagyon jól el lett és ki lett találva a Smart People. Hisz ott van a profunk, aki megtestesíti az okos szerencsétlent, ugye. Aztán ott van a lánya, aki csak ő rá (apjára) szeretne hasonlítani mindenben, és mindenkor. Tanul látástól vakulásig, hogy a nyomdokaiba léphessen. Míg az örökbefogadott fivér lehetne a fekete bárány, aki elüt a „családi” szinttől. Értsd, sokkal emberibb, életrevalóbb, szerethetőbb figura, számunkra. Talán a fiú karaktere nem lett annyira kibontva, mármint a prof fiáé, ezt mindenképp fel lehet róni, ő mellette csak úgy elsuhanunk. Sok mindent nem tudunk meg róla. Ezért kár.  

 

Hangulatilag ott van a szeren. Teljesen filgúd. Élvezhető, mi több, szerethető filmecske válik első (rá)nézésre a Smart People-ból. Eggyé válhatunk kedvenc karakterünkkel, az egyik megformált személyiségünkkel, vagy csak nézhetjük hőseink kalandjait a mindennapokban. Kellemes, aranyos, kedves kis film ez. Amely szó-szó levett minket a lábunkról. Ki hitte volna.

A poénok, a humorbonbonok a telitalálat részét képezik. Vannak nagyon eltalált szövegek, dialógusok, és vannak jó humorral megáldott részek, amelyeken igen, lehet hangosan is nevetni, röhögni. Ez ám a jó világ. Míg drámai szempontból sem drámai a helyzet.

Hisz az egyik legnagyobb erénye, hogy nem megy át giccsbe, nem lesz erőltetett a mondanivaló, nem esik át a ló túloldalára, hogy aztán már túl sok legyen a jóból. Láttuk, eleget, sokat, abból, hogyan lehet lerombolni az/egy élményt az ilyen túldramatizált, mi csak csöpögősnek nevezett jelenetek sokaságából. Amikor Amerika megvillan, és előhúzza a szatyorból a hálivúdi igazságokat, tanulságokat, meg befejezéseket. Mindenki megnyugodhat itt ilyet nem látni, szerintünk. Szépen kerülte, kerüli ezt az illúzióromboló tényezőt. Ezért már megérte, megéri.  

 

A film további piros pontjai, vagy inkább erényei közé tartozik a zene is. Mostanában sok jót hallunk, és sokat is dicsérjük a filmzenéket. De ebben az esetben, ez még inkább különös és fontos. Hisz a zene szépen illeszkedik, s passzol a történet egy-egy jelenetéhez, epizódjához, N. B. a zenék szerzője megérdemli a tapsot, tőlünk. Mert ez így teljesen váratlanul ért minket, szép volt. Mi több, a Soundtrack, már kint is van, itt nálunk, kötelező a hallgatása, gyönyörű.

 

Színészileg pedig felteszi a pontot az i-re a Smart People. Mert 1) Dennis Quaid soha nem látott produkcióval rukkol elő. Igazán jó választásnak bizonyult, nem semmi. Nagyon ott van. Állati. Mert 2) Thomas Haden Church is baromi jól hozta az ipsét, azok a nézések, na ne már… Üdítő színfolt, volt. Mert 3) Ellen Page nem tud hibázni, és itt is a játékával bizonyít nekünk, s számunkra. Bejött a karaktere, szó se róla, de mindháromra igaz ez. A színészi játék kiváló, majdnem hogy szenzációs. 

Kisebb negatívumként feljegyezhető Sarah Jessica Parker neve. Aki valahogy nem passzolt a darabba, és „nem mutatott jól” Dennis oldalán. Nem játszott rosszul, csak egyszerűen nem volt túl meggyőző. Vagy az is lehet, hogy a többiek alkottak felejthetetlent, többet.

 

Eddig nem akartunk nagyon befolyásolni senkit. Na majd most. Mert, másodszori megtekintés után is valljuk, állítjuk, ez marha jó lett. Nagyon tetszett nekünk, ha ez eddig nem derült volna ki. Aki teheti, az nézze meg. Nem fog csalódni benne. Ezt garantálhatjuk. Sokkal, de sokkal többet adott nekünk a Smart People, mint amire számítottunk, számíthattunk előzetesen. Ez bizony, az első hetes után feljebb lopta, kúszta magát egy nyolcasra. Megérdemli, na. Iszonyat eltalált karakterek mondjuk sokadszorra, nagyon jó, élvezetes poénok, kiváló színészi alakítások, és az utóbbi idők egyik legjobb Soundtrackje várja a nagyérdeműt a Smart People megtekintése kapcsán, során, jóvoltából. Tessék csak nekiesni, bezony.