A sztori

Elég sablonos, sajnos. Hiszen főhősünk otthagyja az esküvő előtt a terhes feleségét, mert úgy érzi, még nem készült fel, se a házasságra, se a gyermeknevelésre. Aztán persze jó pár év múlva, rájön, hogy mégis csak, Ő, az igazi számára, és megpróbálja visszaszerezni úgy, hogy közben már más férfi karjai alatt látja nap mint nap.

Értékelés 

Komédiát vártam, és részben azt kaptam. De részben. Mert sajnos sikerült egy jó adag amerikai drámaisággal megpakolni, így a film nem lehetet olyan jó, mint ahogy azt a legelején gondoltam. De hát lássuk.

A történet

A kezdés nagyon cool. Tetszik, amit látunk. Pegg játéka már a kezdő képsorok felvillanásakor korrekt, és biztató a továbbiakra tekintve. Jó kezdés, minden megvolt, ami kell, és érdeklődve figyeltük, mi fog ebből kilyukadni.

De hát a folytatásban, a lufi kipukkad. Hiszen kezdjük átlátni a film igazi mondanivalóját, mivoltát, és él bennünk egy befejezés kép, ami talán csak egy hihetetlen nagy fordulat bekövetkeztével változna meg, de komédiáról lévén szó, azért ennek vajmi kevés az esélye. Na de ezzel a résszel foglalkozva elmondható, hogy van jó pár jelenet, amin mosolyogsz. És van pár amin majd halálra unod magad, és csak Simon barátunk segít átvészelni az időszakot. Majd elérkezünk az egyórás határhoz, amikor egyfajta képszakadás erejével 180 fokos fordulatot vesz a film, és átcsap drámai stílusra, ami igen csak felbosszant minket. Na ja.

És a végkifejlet pedig borítékolható. Nem is lepődünk meg. Csak ez a fránya futás, meg az azt körülvevő dolgok teljesen elrontják az addigi hangulatodat. 

Összegezve jó kezdés után egy állandó visszaesés tapasztalható, egészen a végéig, amikor majdnem elsírjuk magunkat a nagy drámai alátét megjelenésekor. Egyszerűen a hogyan döntsünk romba egy jó filmet tipikus esete ez a lezárás.

A lényeg, hogy azért ajánljuk egyszer, hiszen elvétve jó kis humorbombonok hallhatóak a darabban, egy kis fekete humor, vagy mifene, bár nekem már a Haláli Hullák Hajnalában, a Rosszbarátokban, vagy a Vaskabátokban is eléggé bejött. Meg hát mindhárom alkotás közös vonása egy név, Simon Pegg, aki most sem vallott szégyen, de hát értékeljük a szereplőket.

Szereplők 

Eddig már oda vissza dicsértem Simon Pegg-et, és ez, ezután sem fog másképp történni. Hiszen tényleg odatette magát. Egy ígéretes tehetség, aki a hátán vitte a filmet, és még a legnehezebb, legdrámaibb pillanatokban is élveztük a játékát. Jó volt, tetszett amit láttam tőle. Csak így tovább.

A többiek közül szemezgetve, elmondható, hogy a feleség, Thandie Newton, volt talán az egyik leggyengébb pontja a darabnak. Én legalábbis így éreztem. Aztán Hank Azaria tette, amit kellett. Semmi kivetnivaló, de semmi különleges nem volt játékában. Plusz ide sorolnám még Dylan Moran-t, aki anno még a Haláli Hullák Hajnalában is látható volt, aztán sorozatokban tűnt(ik) fel. Itt jó párt alkotott Peg-gel.

Pozitívum

SP játéka, kezdés, komédia érzet (1 óra)

Negatívum

Színésznő játéka, a vég, és néha erőltetett, unalmas jelenetek

Outro

 

Nem volt ez rossz. Sőt. Az első óra igazán jó volt. Újra is néznénk. Csak a vég ne lett volna annyira túldramatizálva, és akkor most nem kéne azon gondolkodni, hogy hány pontot ér ez nálunk. De figyelembe véve a negatív és pozitív érveimet, arra jutok, hogy vég ide vagy oda, ez megér egy öt pontot itt és most. David Schwimmer azért kap tőlünk még esélyt, bár az Imdb-t elnézve még fogunk hallani róla, majd 7es osztályzattal dicsekedhet a Schwimmer- Pegg koprodukció, szóval nézni…

 Pontszám

 

5/10

A sztori

Neve: Michael Clayton. Foglakozása: a „takarító”. Munkahelye: New York egyik legnagyobb vállalati jogi tanácsadó cégének alkalmazottja. Családi állapota: elvált. Gyermekét hétvégenként látogatja. Hobbija: üzleti vállalkozás és szerencsejáték, amelyek igen csak sok problémát okoznak életében. Legújabb megoldandó feladata: Arthur Eden ( a cég ügyvédje) ügyének elsimítása a színfalak mögött.

Értékelés 

Miután megtekintettem a filmet azon gondolkoztam, hogy megérdemelte e a hét jelölést? Vagy se. Aztán arra jutottam, hogy nem. És ez egy határozott nem volt részemről. Azt előre leszögezném, hogy nem rossz film, de valamiért ez most nem jött be annyira, biztos bennem éltek még a pozitív kritikák visszhangjai. De lehet, sőt biztos, hogy elég nyomasztó volt, meg túl sötét, de akkor is ez nem olyan jó, hogy ott kellett lennie a legjobb ötben. És máris hangsúlyoznám, szerintem.

Ilyen jogi filmekből is majdnem mindig megkapjuk a szokásos adagunkat. De ez valamennyire eltért az ilyesfajta témájú daraboktól, gondolok itt elsősorban főszereplőnk igazi szakmájára, ami a piszkos ügyek elsimítása címszó alatt fejthető ki bővebben leginkább. És valljuk be, ilyet már régen láttunk. Ez nem a kiállunk a bírónő elé, aztán elmondjuk a tényeket, védjük a vádlottat, majd meghozzák döntésüket a bírák és így tovább. Nem, ez nem ilyen. Egy kicsit el is szakad ettől a krimis jellegtől, és néha már drámaiságot vélünk felfedezni főhősünk tettei következtében. „Szóval egyszóval„más.

A történet

A film nagyon imponálóan veszi kezdetét, egyből megtudhatjuk, hogy ki a rossz, és ki vagy mi az, aki vagy ami miatt valakinek félnie kell. Ebben a kezdésben minden benne volt. Jónak értékelem. Bár már itt a legelején érezhető, a már említett nyomasztó érzés, a "sötétséggel" társulva.

Majd a folytatásban már megismerkedünk főhősünkkel. Aki nyakig ül a slamasztikában, és akkor még egy ilyen ügyet is el kell „intéznie”. Kijutott neki a jóból akkortájt. De hát az ügyet meg kell oldani. Hiszen ott van Arthur, aki tud valamit, és aki jobb ha nem csiripel, mert akkor annak rossz vége lesz. És ezt tudja a cég, és tudja Clayton is, aki persze a legjobb a szakmában, sehol sem lehetne nála jobbat találni. Tehát még jobban beleássuk magunkat az ügybe, és még ha nem is a körmünket rágva az izgalomtól jutunk el a végkifejletig, de valamennyire ott van bennünk a kíváncsiság érzet. És egyik pillanatról a másikra megváltozik körülöttünk és főhősünk körül is minden, de annyira, hogy nem is vesszük észre, és ez rendkívül jól megoldott része volt a darabnak, bár lehet, hogy ez is hosszú folyamat alatt ment végbe. Oké, most itt rébuszokba beszélek, de majd mindenki megérti, hogy én speciel az előző sorokban, mondatokban mire is gondolhattam.

A végkifejletben, amikor visszatérünk a 4 hónapos korábbi események felvázolásáról, már tudunk mindent, s világos képet kaptunk az erőviszonyokról, a jó és rossz fiukról egyaránt. Majd az utolsó képsorok szépen lezárják a kétórányi játékidőt.

Nem csak krimi volt ez, hanem dráma is, hiszen Clayton egyszerre több funkciót is ellát a darab során, amíg az egyik pillanatban még ügyvédet játszik, és a másikban már apaként kell helytállni, szóval minden ő körülötte forog. Mert hát ő a legjobb. Vagy ahogy a filmben is elhangzik egy „csodás munkaerő”, és alig ha lehetne nála jobbat elképzelni.

Nem nagyon kell izgulnunk, már csak a drámai részre is utalva, szépen, lassan megy előre cselekmény a maga útján, majd a végére azért hál” Istennek mindenre fény derül.

És akkor térjünk rá a negatívumokra. Kezdjük ott nem éppen a szívem csücske ez a műfaj, de hát attól még lehet jó. Azonban ez a darab számomra túl rideg volt. Egyszerűen csak és csak is Claytonunkat vette górcső alá, és még se tudunk meg róla semmit a film végéig. Hiába a nagy emberközpontúság. A karakterek nem lettek annyira kibontva, hogy tudjuk, mi zajlik le egy adott pillanatban az emberben. Nem érezzük át, nem tudunk izgulni. Nincs motiváció, amiért néha(mindig) érdemes filmet nézni. A játékokkal nincs probléma, de olyan súlytalan volt az egész. Hát ez van, ez az én véleményem, a kritikusok többsége másként gondolja, így van ez rendjén.

Szereplők

George Clooney alias „Michael Clayton”, aki jó volt, de nagyon. Azért a jelölést megérdemelte annyi szent, és talán végre az Oceans-sos szerepkörből kilépve itt megint önmaga lehet, és ez nem csak neki, hanem nekünk is tetszett. Éljen. Igazából ő rajta múlott (leginkább) a film "sikere", hátán vitte azt.

Tilda Swinton is hozta a kötelezőt, bár nem sokat láttuk, és ez nálam azért egy negatív pontocska, hisz én leginkább a Clooney-val való párbeszédeire voltam felcsigázva, és erre a filmben találkoznak majd kétszer, na bumm. Meglepett. Na de, hogy Oscar alakítás? Igen, végül is annak mondható, bár nem tudok teljesen egyet érteni vele, azért megérdemelte.

Akit még ki kell emelnem az Tom Wilkinson, aki ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a film a jók közé sorolható legyen. Egy jó piros pont az ő alakítása részemről. És persze azért ő is kapott egy jelölést a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

Pozitívum

a színészek játéka, a kezdés különösen tetszett

Negatívum

hiába a jó forgatókönyv, oda kell figyelni, hogy mi történik, mert egy idő után el is veszíthetjük a fonalat. Aztán TS elég keveset szerepelt, igaz mellékszereplő, de akkor is többet vártam Meg említettem, hogy egy picit túl sötét, túl nyomasztó, súlytalan. Karakterek kibontatlansága.

 

 

 

Outro

Eddig összesen 6 díjat zsebelt be a film, hármat Clooney, hármat pedig Swinton kapott meg belőle. Igazságosan elosztották egymás között. És tényleg a szereplőkre nem is lehet egy rossz szavunk sem. Megérdemlik a díjakat. Ám a film annál inkább nem nyűgözött le, talán túl sokat vártam, nem tudom, ez tőlem csak egy hatost kap, és akkor mindenki megdöbbenhet, különösen a külföldi filmkritikusok, hogy, hogyan  lehetett nem szeretni ezt a filmet. Ez van, nem jött be.

 Pontszám

 

6/10

Értékelés 

A sztori kifejtés némileg itt jelen esetben becsapónak tűnik, hisz nem ilyen egyszerű a történet, ahogy azt vázoltam, mert újabb és újabb dolgok, és igazságok látnak napvilágot a műtéti beavatkozás során és közben, amelyek nem csak a mi, hanem a főhős nézőpontját és gondolkodását is befolyásolják, megváltoztatják..

A történet

A film kezdése elég gyengére sikeredik, majd fél óra telik el a párral, annak bemutatásával, problémájával, szóval egy képet kapunk róluk. Ám, mint később kiderült, ennek a résznek azért fontos szerepe van, ami csak a későbbiekben érthető meg. Szóval nem elaludni a legelején.

Majd a folytatásban már izgalmasabb részek, pillanatok következnek. Amelyen azért meg is lepődünk néha-néha, bár nem szabad elfelejteni, hogy korántsem volt ez olyan imponáló, mint ahogy azt korábban hittük. Gondolok itt az események szép, lassú mederben való csordogálására, látszik és érezzük, hogy nem siettünk sehova. Az igazán „izgalmas” részek csak a műtét során várhatóak, és vannak, de egyszerűen hiába kéne annyira megdöbbenünk a csavarokon, nem tudunk, és ezért a sztori is meg a szereplők is felelősek, meglátásom szerint. Mindent összevetve elég hullámzó fejezete volt ez a darabnak, voltak jó és voltak igen csak gyenge pillanatai, amelyekre nem igazán szeretnénk visszagondolni majd egyszer.

Aztán végkifejlet némileg helyrehozza a hibákat, és ezzel megmenti nálam a darabot a kudarctól.

Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy rossz volt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem vártam sokat tőle, de még azt a keveset is alig kaptam meg a másfél óra megtekintése alatt. Ami talán pozitívumként megemlíthető az, hogy újdonság erejével hatott, amire már a trailer is felhívta a figyelmünket, és film legjobb pillanata közé tartozott a műtét (fűrészt meghazudtoló, na jó azért túlzok) lépéseinek bemutatása, de akkor itt említeném meg, hogy azért pár hiba is belecsúszott a számításba, előfordul.

Szereplők

Jessica Alba, akit ezért az alakításért jelöltek az Arany Málnán legrosszabb színésznő kategóriában, és kezünket a szívünkre a téve megállapíthatjuk, hogy nem szerepelt valami jól, vagy inkább leszerepelt. Na de ennyire nem vészes helyzet, csak a bökkenő az, hogy egyedüli pozitívuma a kisasszony játékának, az legfeljebb a vizuális megjelenése és élmény a nézők körében. És kifújt. Voltak olyan részek, amikor abban a szituációban sokkal több kellett volna, és mégis főhősnőnk ugyanúgy állt ott, mint ahogy azelőtt. Csalódás a játéka. De látványnak nem utolsó.

Hayden Christensen is elég „gyatra” produkcióval rukkolt itt elő. Valahogy nem tudta hozni a karakterét, és néhány esetben itt is elvártunk volna, sokkal több színészi játékot, amellyel talán feszültebbé tette volna a hangulatot, és fokozta volna azt amennyire csak kellett, volna. Különösen igaz a drámai részekre. De nem. És állítom, hogy ez még talán Alba kisasszony alakításánál is rosszabb volt.

Pozitívum

Jó alapsztori, befejezés, elvétve jó pillanatok, (JA gyönyörű)

Negatívum

A színészek játéka, no izgalom, hosszú bevezetés, kezdés

Outro

   

Lehúztam egy kicsit, nagyon. De hát ez nem jött be. Sajnos. Persze mindenki saját maga döntse el, hogy megéri e megnézni, és ne csak az én véleményemre alapozzon, és hivatkozzon majd, hanem üljön oda egyszer és nézze meg a saját két szép szemével, hogy miért is nyilatkoztam ily rosszakat erről a darabról, és utána lehet dicsérni vagy szidni. Azért egy négyest megérdemel, annak is az alsó határát, és akkor ebbe a pontszámba benne van JA szépsége…

 Pontszám

 

4/10

Értékelés 

Mégis csak Oscar díjas darabról lévén szó, úgy gondoltam, írnom kellene néhány sort erről a darabról, amelyet szomszédaink készítettek a németekkel karöltve.

Olyan műveket előzött meg, mint a Beaufort, Wajda  Katynja, Mongol vagy éppen a 12. Sajnos még egyiket sem volt szerencsém se közelebbről, se messzebbről megtekinteni, így most nem is mennék bele az olyasfajta találgatásokba, hogy megérdemelte e darab a díjat.

Ami fontos, hogy igaz történet, és a megjelenést követően a Corriere della Sera című olasz napilap készített is egy interjút a média által is felfedezett történelmi szemtanúval, amelyről itt olvashatok bővebben is –akár.

Kész belegondolni abba, hogy még mi minden történhetett akkor, amiről még nem tudunk, - lehet nem is fogunk, vagy mi minden történhetett volna, hogy ha ez a pénzcsalási akció elérte volna célját. Az biztos, hogy egy újabb érdekességgel lettünk gazdagabbak a második világháborút illetően, ezek a háttérben lezajló események, fejlemények jó nagyot fordíthattak volna a háború akkori erőviszonyain. De hát nem. Így utólag azonban beindulnak az agytekervények és az utolsó kocka lepergésekor, már azon tűnődsz, hogy mennyi, de mennyi mindent tudna még regélni a történelem a könyvekben leírtakon kívül. De inkább térjünk rá az elemzésre, egy kisebb eszmefutatás után.

A történet

Kezdés, magával hozza a szokásos muzsika és korhű „jelmezek” meglétét. Megismerkedünk egy Sorowitsch nevezetű emberrel, aki igen csak ügyesen bánik mind a ceruzával, mind a pénz tömkelegével, amely a mindenféle hivatalos iratok, és pénz - hamisítások során került az ölébe. Azonban egyik nap kopogtatás nélkül megérkezik a rendőrség és a koncentrációs táborban találja magát.

Majd a folytatás még ha nem is komoly izgalmakat ígér, de bepillantást nyerhetünk a pénzkészítés művészetébe. És akkor itt említeném meg, hogy a darab elsősorban már csak a címre is utalva a hamisításokról, hamisítókról szól, és csak másodsorban érzékelteti velünk a koncentrációs táborok életet. Hisz foglyaink lepedős ágyban aludhattak, pingpong-asztalt is felállítottak a kedvükért, jobban mondva a cselekedeteikért, tetteikért. Szóval beindult a gyártás, egy kisebb csapat toborzódik össze nyomdászokból, grafikusokból, festőkből, banktisztviselőkből, a világ legnagyobb hamisítójából, akinek csak egy feladatuk volt, pénzt készíteni, de abból sokat, hogy meggyengítsék az ellenfelek gazdaságát. Telnek, múlnak a napok, és egyre többen hangoztatják, hogy inkább megszöknek, mint hogy a feladatuk beteljesítése után meghaljanak, és Burger szabotálni kezdi a gyártást, amellyel veszélybe sodorja összes társa életét. Amint említettem nem egy izgalmakkal teli film ez, hanem inkább újdonság erejével akar hatni a nézőre, a kritikusra, a történelmet szerető emberre. És sikerül is neki. Bár én furcsállódtam, hogy elég kevés képet kapunk a táborokról, de hát végül is nem volt ez akkora probléma, csak megemlítem, hogy senki ne várjon itt részletes bemutatásra az akkori táborokról, időkről és a többi, mert hát azért lehet említeni klasszikusokat a filmvilágban, amelyek folglakoztak e táborokkal.

A végkifejletre rátérve elmondható, hogy semmi különös nem történik, azt tudtuk, hogy keretben fog lejátszódni a történet, egy kis múlt-jelen variálással, szóval szépen fejeződik be a történet.

Szereplők

Salomon Sorowitschot Karl Markovics játsza, aki nekem speciel a Rex felügyelő című sorozatból ismerős, de hát ez most csak úgy eszembe jutott. A játék a fontos, ami szerint egy orosz pénzhamisítót kellett hoznia, és sikerült is neki. Tetszett a játéka. Nem az a körberajongós, meg emlékezetbe vésős, hanem egy jó alakításként vonul be a történelemkönyvekbe.

Adolf Burgert August Diehl formázza meg, akit nem nagyon ismerünk. De ő is hozza a kötelezőt. Se többet, se kevesebbet. Mindent összevetve nem lehet panasz a színészi produkciókra, de nem is lehet elájulni tőlük.

Pozitívum

Kezdés, zene, igaz történet

Negatívum

 

Nagy negatív jelzőt nem lehet ráaggatni a filmre, talán rövid volt, még érdekelt volna jobban ez a tevékenység, és jobban kibonthatták volna talán a karaktereket, igazából ennyi

Outro

 

Minden történelem barát embernek ajánlom e művet hidegen és melegen. Egyszer érdemes, többször nem biztos, hogy ajánlom, ízlések és pofonok. Mondandómat egy filmbéli idézettel zárnám le:

„Sachsenhausenben 132 millió összértékben állítottak elő angol fontot. Ez Nagy-Britannia háborús tartalékának négyszerese volt. Valamint a Bernhard-művelet továbbra is minden idők legnagyobb pénzcsalási akciója.”

 Pontszám

 

8/10

Bizarr, de még mennyire. Elsőre ez olvasható le az ember arcáról, amikor tudatosítják vele e film sztoriját, amely kapott ezért egy jelölést az Oscaron , legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Valamint még a Golden Globe-on is jelölték Ryan Gosling-ot legjobb vígjáték vagy musical színész kategóriában. Akkor ez már csak jó lehet!

Amerikai független filmről van szó, amelyet a Torontói Filmfesztiválon mutattak be legelőször valamikor még szeptemberben, és amelynek forgatókönyvírója Nancy Oliver (Sírhant művek), rendezője Craig Gillespie.

A sztori

Értékelés 

Valamikor még pár hónappal ezelőtt hallottam róla először, akkor is csak annyit, hogy képeket láttam belőle, és az alapján – furcsa ezt mondani – de éreztem, hogy ezt a későbbiekben mindenképp meg kell tekintenem. Így trailer és mindenféle sztori ismerete nélkül ültem neki, bár az igazat megvallva Ryan Gosling neve azért némiképp garancia volt arra, hogy nem fogunk csalódni

A történet

Kissé humoros, kissé drámai. Talán így lehet legjobban kifejezni a látottakat. Egy szó mint száz: bizarr. De hát milyen világban élünk, akár ez meg is történhet ma vagy holnap. Na de ne menjünk bele az ilyen pszichológiai meg mi egymás elemzésekbe, hanem nézzük, hogy haladt előre a darab meglátásom szerint.

A kezdés, igazán jóra sikeredik, a hangulat, főhősünk karaktere mind-mind pozitív érzelmeket vált ki az emberből, már a legelején. A lényeg, hogy megismerjük főhősünket, aki egy kicsit más, valahol ezt olvastam, és akkor idézem: szociálisan alulfejlett fiatalember ő, kérem szépen.

Na miután világos képet kaptunk Lars-ról, elkezdődik a döbbenet, csupa nagybetűvel, kiemelve. Azt ugye már említettük, hogy gyakran szólal meg, és ebből adódóan magányos, még nem lelte meg élete párját. Azonban ez megváltozik, mikor megérkezik hozzá, vagy jobban mondva, megismerkedik Biancával, aki egy nem hétköznapi nő. És akkor finoman fogalmaztam. Továbbá nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ő egy guminő, aki megrendelésre érkezett az egyik cégtől főhősünkhöz. Az első reakciók, a testvértől és feleségétől, a többi embertől – mondani se kell- nyitott száj, és döbbenet felsőfokon. Azonban apránként hozzá kell szokniuk Bianca jelenlétéhez. Ebben a részben elég sok minden történik, de mégis nem olyan sok, hogy elájuljál tőle. Valamiért én többet vártam, hisz a téma kiaknázatlan aranybánya, amit sikerül is megragadni a készítőknek, de nem sikerül azt kordában tartani. Sokkal, de sokkal több abszurd, és életteli helyzet jöhetett volna létre, hisz nem biztos, hogy ilyen gyorsan befogadná egy közösség ezt a fajta furcsa plasztik babát, a barátnőt, nem tudom, így gondolom, persze ez így se volt rossz.

Azonban a befejezés már annyira nem nyerte el tetszésemet. Kicsit kiszámítható a történet előrehaladtával. Érezzük legbelül, hogy mik lehetnek a záró képsorok, és nem is voltunk messze a valóságtól –bizony.

Amit érdemes még megemlíteni, az a zene, ami az igazán jó hangulatot árasztja. Nekem eléggé bejött. Már a kezdő képsorok figyelése közben fél füllel hallottam egy igen jó muzsikát, ami igen megtetszett.

A darab elég kétszínű, ha fogalmazhatok ilyen csúnyán. Vígjáték, mert hát, valljuk meg őszintén, néha elmosolyodunk, és igazából ez volt az egyik fő eszköze az alkotásnak, míg a másik a drámai rész, amiből nem kapunk olyan nagy adagot, hanem szépen lassan, a háttérből előkúszva mindig előrukkolnak egy-egy kis drámai öntettel, de úgy, hogy az ne zavarja meg a mosolygós hangulatodat. Bizarr- ahogy mondottam. Nehéz elképzelni, de tényleg. De nehéz. A film nem akar mély nyomokat hagyni benned erőltetett mondanivalókkal, de mégis valahogy sikerül neki, és még jó pár perc után is azon tűnődsz, te mit tennél. Szeretjük az ilyet, nah

Szereplők

Ryan Gosling, na őt is mindenhol láthattuk már, és kíváncsiak is voltunk, hogy egy ilyen darabban melyik arcát mutatja meg. Azt kell mondjam, tetszett. Teljesen jól, életszerűen, hitelesen beleélte magát a szerepbe Ryan. Piszkosul jó volt. Talán már néha túlságosan is. Plusz pontot mindenképp megérdemel tőlem. Valamint már csak ő miatta is nézni.

A többiek kicsit súlytalanok voltak, nem tudták a szintet tartani, szerintem, amit Ryan hozott. De nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy jók voltak. De nem olyan jók.

Pozitívum

jó téma, RG játéka, hangulat, a kezdés

Negatívum

egy idő után kicsit unalmassá válik, és ezt tetézi még a várható befejezés

Outro

 

Mindenképp érdemes megnézni, bár lehet, hogy csak egyszer célszerű. Egy nagyon jó indítás után a film, a végére, alábbhagy lendületéből. És ez, az én pontszámomon is meglátszik. Jó volt ez, csak még több helyzetet, komikumot lehetett volna kihozni ebből a fajta témából, de azt hiszem ezt is elmondtam már, a lényeg, hogy a jelöléséket megérdemelte, még ha a djíakat nem is zsebelte értük.

 Pontszám

 

7/10