Plasztik szerelem
/2007/
Bizarr, de még mennyire. Elsőre ez olvasható le az ember arcáról, amikor tudatosítják vele e film sztoriját, amely kapott ezért egy jelölést az Oscaron , legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Valamint még a Golden Globe-on is jelölték Ryan Gosling-ot legjobb vígjáték vagy musical színész kategóriában. Akkor ez már csak jó lehet! Amerikai független filmről van szó, amelyet a Torontói Filmfesztiválon mutattak be legelőször valamikor még szeptemberben, és amelynek forgatókönyvírója Nancy Oliver (Sírhant művek), rendezője Craig Gillespie. Lars, más mint a többiek. Nem nagyon szeret emberek közelében tartózkodni, nincs barátnője, és egy garázsban lakik. De ez az állapot egyik napról a másikra megváltozik, mert szerelemre lobban egy lány iránt, akit Biancának hívnak, aki Brazíliából érkezett, és ne tovább egy guminő. Larst őrültnek hiszik, de mindenhova elviszi új barátnőjét, buliba, a misére, a tóhoz, és eközben az emberek egy szót sem szólnak, hanem alkalmazkodnak ehhez a váratlan helyzethez. Valamikor még pár hónappal ezelőtt hallottam róla először, akkor is csak annyit, hogy képeket láttam belőle, és az alapján – furcsa ezt mondani – de éreztem, hogy ezt a későbbiekben mindenképp meg kell tekintenem. Így trailer és mindenféle sztori ismerete nélkül ültem neki, bár az igazat megvallva Ryan Gosling neve azért némiképp garancia volt arra, hogy nem fogunk csalódni A történet Kissé humoros, kissé drámai. Talán így lehet legjobban kifejezni a látottakat. Egy szó mint száz: bizarr. De hát milyen világban élünk, akár ez meg is történhet ma vagy holnap. Na de ne menjünk bele az ilyen pszichológiai meg mi egymás elemzésekbe, hanem nézzük, hogy haladt előre a darab meglátásom szerint. A kezdés, igazán jóra sikeredik, a hangulat, főhősünk karaktere mind-mind pozitív érzelmeket vált ki az emberből, már a legelején. A lényeg, hogy megismerjük főhősünket, aki egy kicsit más, valahol ezt olvastam, és akkor idézem: szociálisan alulfejlett fiatalember ő, kérem szépen. Na miután világos képet kaptunk Lars-ról, elkezdődik a döbbenet, csupa nagybetűvel, kiemelve. Azt ugye már említettük, hogy gyakran szólal meg, és ebből adódóan magányos, még nem lelte meg élete párját. Azonban ez megváltozik, mikor megérkezik hozzá, vagy jobban mondva, megismerkedik Biancával, aki egy nem hétköznapi nő. És akkor finoman fogalmaztam. Továbbá nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ő egy guminő, aki megrendelésre érkezett az egyik cégtől főhősünkhöz. Az első reakciók, a testvértől és feleségétől, a többi embertől – mondani se kell- nyitott száj, és döbbenet felsőfokon. Azonban apránként hozzá kell szokniuk Bianca jelenlétéhez. Ebben a részben elég sok minden történik, de mégis nem olyan sok, hogy elájuljál tőle. Valamiért én többet vártam, hisz a téma kiaknázatlan aranybánya, amit sikerül is megragadni a készítőknek, de nem sikerül azt kordában tartani. Sokkal, de sokkal több abszurd, és életteli helyzet jöhetett volna létre, hisz nem biztos, hogy ilyen gyorsan befogadná egy közösség ezt a fajta furcsa plasztik babát, a barátnőt, nem tudom, így gondolom, persze ez így se volt rossz. Azonban a befejezés már annyira nem nyerte el tetszésemet. Kicsit kiszámítható a történet előrehaladtával. Érezzük legbelül, hogy mik lehetnek a záró képsorok, és nem is voltunk messze a valóságtól –bizony. Amit érdemes még megemlíteni, az a zene, ami az igazán jó hangulatot árasztja. Nekem eléggé bejött. Már a kezdő képsorok figyelése közben fél füllel hallottam egy igen jó muzsikát, ami igen megtetszett. A darab elég kétszínű, ha fogalmazhatok ilyen csúnyán. Vígjáték, mert hát, valljuk meg őszintén, néha elmosolyodunk, és igazából ez volt az egyik fő eszköze az alkotásnak, míg a másik a drámai rész, amiből nem kapunk olyan nagy adagot, hanem szépen lassan, a háttérből előkúszva mindig előrukkolnak egy-egy kis drámai öntettel, de úgy, hogy az ne zavarja meg a mosolygós hangulatodat. Bizarr- ahogy mondottam. Nehéz elképzelni, de tényleg. De nehéz. A film nem akar mély nyomokat hagyni benned erőltetett mondanivalókkal, de mégis valahogy sikerül neki, és még jó pár perc után is azon tűnődsz, te mit tennél. Szeretjük az ilyet, nah Szereplők Ryan Gosling, na őt is mindenhol láthattuk már, és kíváncsiak is voltunk, hogy egy ilyen darabban melyik arcát mutatja meg. Azt kell mondjam, tetszett. Teljesen jól, életszerűen, hitelesen beleélte magát a szerepbe Ryan. Piszkosul jó volt. Talán már néha túlságosan is. Plusz pontot mindenképp megérdemel tőlem. Valamint már csak ő miatta is nézni. A többiek kicsit súlytalanok voltak, nem tudták a szintet tartani, szerintem, amit Ryan hozott. De nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy jók voltak. De nem olyan jók. Pozitívum jó téma, RG játéka, hangulat, a kezdés Negatívum egy idő után kicsit unalmassá válik, és ezt tetézi még a várható befejezés Mindenképp érdemes megnézni, bár lehet, hogy csak egyszer célszerű. Egy nagyon jó indítás után a film, a végére, alábbhagy lendületéből. És ez, az én pontszámomon is meglátszik. Jó volt ez, csak még több helyzetet, komikumot lehetett volna kihozni ebből a fajta témából, de azt hiszem ezt is elmondtam már, a lényeg, hogy a jelöléséket megérdemelte, még ha a djíakat nem is zsebelte értük. Intro
A sztori
Értékelés
Outro
Pontszám
7/10