Miután megtekintettem a filmet azon gondolkoztam, hogy megérdemelte e a hét jelölést? Vagy se. Aztán arra jutottam, hogy nem. És ez egy határozott nem volt részemről. Azt előre leszögezném, hogy nem rossz film, de valamiért ez most nem jött be annyira, biztos bennem éltek még a pozitív kritikák visszhangjai. De lehet, sőt biztos, hogy elég nyomasztó volt, meg túl sötét, de akkor is ez nem olyan jó, hogy ott kellett lennie a legjobb ötben. És máris hangsúlyoznám, szerintem.
Ilyen jogi filmekből is majdnem mindig megkapjuk a szokásos adagunkat. De ez valamennyire eltért az ilyesfajta témájú daraboktól, gondolok itt elsősorban főszereplőnk igazi szakmájára, ami a piszkos ügyek elsimítása címszó alatt fejthető ki bővebben leginkább. És valljuk be, ilyet már régen láttunk. Ez nem a kiállunk a bírónő elé, aztán elmondjuk a tényeket, védjük a vádlottat, majd meghozzák döntésüket a bírák és így tovább. Nem, ez nem ilyen. Egy kicsit el is szakad ettől a krimis jellegtől, és néha már drámaiságot vélünk felfedezni főhősünk tettei következtében. „Szóval egyszóval„más.
A történet
A film nagyon imponálóan veszi kezdetét, egyből megtudhatjuk, hogy ki a rossz, és ki vagy mi az, aki vagy ami miatt valakinek félnie kell. Ebben a kezdésben minden benne volt. Jónak értékelem. Bár már itt a legelején érezhető, a már említett nyomasztó érzés, a "sötétséggel" társulva.
Majd a folytatásban már megismerkedünk főhősünkkel. Aki nyakig ül a slamasztikában, és akkor még egy ilyen ügyet is el kell „intéznie”. Kijutott neki a jóból akkortájt. De hát az ügyet meg kell oldani. Hiszen ott van Arthur, aki tud valamit, és aki jobb ha nem csiripel, mert akkor annak rossz vége lesz. És ezt tudja a cég, és tudja Clayton is, aki persze a legjobb a szakmában, sehol sem lehetne nála jobbat találni. Tehát még jobban beleássuk magunkat az ügybe, és még ha nem is a körmünket rágva az izgalomtól jutunk el a végkifejletig, de valamennyire ott van bennünk a kíváncsiság érzet. És egyik pillanatról a másikra megváltozik körülöttünk és főhősünk körül is minden, de annyira, hogy nem is vesszük észre, és ez rendkívül jól megoldott része volt a darabnak, bár lehet, hogy ez is hosszú folyamat alatt ment végbe. Oké, most itt rébuszokba beszélek, de majd mindenki megérti, hogy én speciel az előző sorokban, mondatokban mire is gondolhattam.
A végkifejletben, amikor visszatérünk a 4 hónapos korábbi események felvázolásáról, már tudunk mindent, s világos képet kaptunk az erőviszonyokról, a jó és rossz fiukról egyaránt. Majd az utolsó képsorok szépen lezárják a kétórányi játékidőt.
Nem csak krimi volt ez, hanem dráma is, hiszen Clayton egyszerre több funkciót is ellát a darab során, amíg az egyik pillanatban még ügyvédet játszik, és a másikban már apaként kell helytállni, szóval minden ő körülötte forog. Mert hát ő a legjobb. Vagy ahogy a filmben is elhangzik egy „csodás munkaerő”, és alig ha lehetne nála jobbat elképzelni.
Nem nagyon kell izgulnunk, már csak a drámai részre is utalva, szépen, lassan megy előre cselekmény a maga útján, majd a végére azért hál” Istennek mindenre fény derül.
És akkor térjünk rá a negatívumokra. Kezdjük ott nem éppen a szívem csücske ez a műfaj, de hát attól még lehet jó. Azonban ez a darab számomra túl rideg volt. Egyszerűen csak és csak is Claytonunkat vette górcső alá, és még se tudunk meg róla semmit a film végéig. Hiába a nagy emberközpontúság. A karakterek nem lettek annyira kibontva, hogy tudjuk, mi zajlik le egy adott pillanatban az emberben. Nem érezzük át, nem tudunk izgulni. Nincs motiváció, amiért néha(mindig) érdemes filmet nézni. A játékokkal nincs probléma, de olyan súlytalan volt az egész. Hát ez van, ez az én véleményem, a kritikusok többsége másként gondolja, így van ez rendjén.
Szereplők
George Clooney alias „Michael Clayton”, aki jó volt, de nagyon. Azért a jelölést megérdemelte annyi szent, és talán végre az Oceans-sos szerepkörből kilépve itt megint önmaga lehet, és ez nem csak neki, hanem nekünk is tetszett. Éljen. Igazából ő rajta múlott (leginkább) a film "sikere", hátán vitte azt.
Tilda Swinton is hozta a kötelezőt, bár nem sokat láttuk, és ez nálam azért egy negatív pontocska, hisz én leginkább a Clooney-val való párbeszédeire voltam felcsigázva, és erre a filmben találkoznak majd kétszer, na bumm. Meglepett. Na de, hogy Oscar alakítás? Igen, végül is annak mondható, bár nem tudok teljesen egyet érteni vele, azért megérdemelte.
Akit még ki kell emelnem az Tom Wilkinson, aki ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a film a jók közé sorolható legyen. Egy jó piros pont az ő alakítása részemről. És persze azért ő is kapott egy jelölést a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.
Pozitívum
a színészek játéka, a kezdés különösen tetszett
Negatívum
hiába a jó forgatókönyv, oda kell figyelni, hogy mi történik, mert egy idő után el is veszíthetjük a fonalat. Aztán TS elég keveset szerepelt, igaz mellékszereplő, de akkor is többet vártam Meg említettem, hogy egy picit túl sötét, túl nyomasztó, súlytalan. Karakterek kibontatlansága.
