Ahogy ígértem újabb 4 darabbal bővül  RT rovatunk, amelynek negyedik részében csak 07es darabokat veszek górcső alá: 

He Was A Quiet Man - 2007

Még jamesb kolléga hívta fel a figyelmemet és keltette fel az érdeklődésemet e darabbal kapcsolatban, úgy hogy Christian Slater-rel az élen kíváncsiak voltunk mi sül ki ebből az interneten keringő pozitív visszhangból.

A sztori

Maconel egy szürke hétköznapi átlagember, irodai alkalmazott, aki azon töri a fejét, hogy lepuffantja a kollégáit. Azonban mikor rászánná magát erre a lépésre, az egyik alkalmazott megelőzi és majdnem megöl mindenkit, kivéve főhősünket, aki lelövi a gyilkost és így hős születik belőle. Vagy mégse? Hiszen Vanessa, egy kollégája tolószékbe kerüli és ezért hibáztatja Maconelt, majd kéri, hogy segítsen neki meghalni.

Értékelés

Szépen leírtam a történetet, azonban az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ennél sokkal, de sokkal zavarosabb, komplikáltabb sztorija van ennek a darabnak. Azonkívül, hogy láthatunk egy embert, aki egy nap azon agyal, hogy megöli munkatársait, míg másik nap meg glóriákat zengnek hőstettéről.

Kitérve a különböző részekre, fejezetekre elmondható, hogy minden egyes része a darabnak igen jól meg van komponálva. Azaz a forgatókönyvben nincs hiba, ellenkezőleg, túlzottan is jó volt, hiszen legalább kétszeri megnézés ajánlott az események tisztán látása végett.

Már a kezdő képsorok, ahogy főhősünk játszadozik fegyverével, ahogy számba veszi az alkalmazottakat, érződik egyfajta érdeklődés és izgalom a darab iránt. Más szóval jó kezdés volt ez, belecsapunk a közepébe, és mondhatni az egész alkotás alatt nem lehet unatkozni. Újabb jó pont. Részemről.

Majd a folytatás tényleg megkavarja a dolgokat. Főhősünk hős lesz, nagy dilemma közepette „megmenti” Vanessa életét, akibe később szerelmes lesz, feljebb kapaszkodik a ranglétrán, tehát az élete kezd egyenesbe érni.

Aztán a végkifejlet már felteszi a pontit az i-re, de annyira, hogy el kell gondolkozni, pontosan mi is történt. Jó befejezés volt, meglátásom szerint.

Az egész darabot egy feszültség, egy „depressziós” hangulat vesz körbe, ami rányomja bélyegét a film hangulatára. Elég csak a kolibrira, a halakra, az épület felrobbantására gondolni, mind-mind bizarr elgondolások, történetek voltak. És ehhez még a képi világ is hozzátesz még egy lapáttal.

Szereplők

Christian Slater, az irodai patkány, robot, - ahogy nevezik, nagyon jól hozta a karakterét. Élményszámba ment nálam alakítása. Annyira jól hozta a szerepét, hogy egy percig nincs időd gondolkodni egy más lépésen, befejezésen, és a többi. Gratula, már csak ezért is érdemes meg volt nézni.

Elisha Cuthbert, akit még a Captivity-ben láthattunk, a film gyengepontja, sajnos. Még anno a Captivityben se nyűgözött le játékával, és most se tette oda magát. Slater mellett csak asszisztált, nem volt jó, nah. De persze azért látványnak nem volt utolsó.

Pozitívum

C.S. játéka, a forgatókönyv, hangulat

Negatívum

E.C. játéka

Kiadatás - 2007

„A film témája a CIA soron kívüli kiadatási gyakorlata körüli botrányokra épül”. Egy amerikai politikai thriller keretében olyan színészeket láthattunk egy filmben, a vásznon, mint Jake Gyllenhaal, Reese Witherspoon, Maryl Strepp.

A sztori

Egy kis eltűnéses sztori, plusz mellékszállal megfűszerezve. Főhősünk eltűnik, majd a nyomozgatások közepette kiderül, hogy terrorizmussal kapcsolatos robbantások egyik fő vádlottja. Miközben embertelen körülmények között hallgatják ki, próbálják szóra bírni, hogy mondja el az igazságot, aközben terhes felesége mindent megtesz azért, hogy minél előbb láthassa, kiszabadíthassa.

 

Értékelés

A történet szépen lassan csordogál a medrében. Nem sietünk sehova, próbáljuk megtudni az igazságot, érezzük, hogy valami nincs rendben a színfalak mögött, és akkor ott van még a plusz mellékszál, ami miatt a végén azért kijelenthető, hogy egyszer érdemes volt megnézni. Talán elsőre így ennyi jut eszembe erről a darabról, amelyről a sok negatív komment ellenére hittem, hogy nem lehet rossz, de tévedtem.

Ahogy mondtam lassú, túl körülményes. Az embernek, a nézőnek, a kritikusnak olyan érzése van, hogy ebből semmi nem fog kisülni a film végére. Talán túlságosan is a karakterekkel volt elfoglalva a darab, de az biztos, hogy ezen még a színészi játékok se segítettek, sőt.
Igazából az egyes részek kitárgyalása nem vesz el sok időt. Hisz mind a kezdés, mind a film középső periódusa elég savanyú, no izgalom, no történet, no kraft, ami élvezhetővé tenné. Egyedül csak a befejezés, ami – mondottam már - megmenti a filmet a végső lebőgéstől, hiszen azért a mellékszál, megkavarja a dolgokat rendesen, egy piros pontot azért ez megérdemel.

Szereplők

Jake Gyllenhaal, a CIA elemzője, ügynöke és így tovább, valamint Reese Witherspoon, a feleség, elég szörnyű alakítással rukkoltak elő, már elnézést. De ez elég messze volt a jótól.

Kezdjük azzal, hogy Jake barátunk ezzel fogadalmával, nem éppen nyerte el tetszésemet, gondolok itt arra, hogy minden száz forint után szólal meg egyszer, nekem nagyon zavaró volt ez. Elhiszem, hogy a szerep, a karakter kívánta ezt a szótlansági fogadalmat, de akkor meg megállapítható, hogy kuka.

Reese Witherspoon meg nem kellett a filmbe. Egyszerűen nem tudta hozni, a feleség szerepét, aki izgulna férje állapotáért, valamint meggyőződésem, hogy kihagyhatták volna zusammen az ő szerepét.

Aki megmenti a szereplők játékénak összértékkelését, az Maryl Strepp, ő kellett nagyon, mint egy falat kenyér. Ahányszor megjelent a vásznon, annyiszor dicsérhette nyugtával a napot az ember, hogy megnézte ezt a filmet. Ezért legalább érdemes megnézni.

Pozitívum

M.S. játéka, végkifejlet

Negatívum

JG és RS játéka, néhol már túl lassú cselekményvezetés

Ágyő nagy Ő - 2007

Ha valaki esetleg látta, és nem tudna szavakat találni, annak elárulom, ez kérem szépen vígjáték volt, made in amerika. Valamint egy 1972-es The Heartbreak Kid remakjéről beszélhetünk, ne tovább olyan színészpalánta főszereplésével, mint Ben Stiller, és olyan csapattal, mint Peter Farrelly–Bobby Farrelly rendezőpárossal a háta mögött készült el ez a darab.

A sztori

Főhősünk megunja az agglegény életét, és hirtelen ötlettől vezérelve, és a többiek állandó csipkelődése mellett feleségül veszi élete asszonyát, Lilát. Akiről, mint később kiderül, még se az. A lényeg, hogy a nászúton a férjnek rá kell jönnie, elhamarkodott lépést követett el, mikor feleségül vette, hiszen újra szerelemre lobban, most már minden kétséget kizáróan egy bizonyos Mirandába.

Értékelés

Nem vagyok lenyűgözve ettől az alkotástól, jobban mondva, nem szeretném, ha még egyszer a szemem elé kerülne, már elnézést. Ahogy megállapítottam korábban, ezek a paródiák, komédiák eléggé leszálló ágban tanyáznak mostanság, mindenki bánatára, mert hát mindenki szeretne jókat, jóízűeket nevetni, de csak akkor, ha van, volt, és lesz min. De hiába.

Elsősorban a film a vígjáték széles repertoárjából próbál innen-onnan összeszedni vicces poénokat, helyzeteket, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez nem sikerül(t) neki. Néhány jobb és viccesebb pillanattól eltekintve néhol az unalom határát surlója a darab. Egyedül talán a film végkifejlete, amely kisebb örömre ad okot, hogy érdemes volt végigszenvedni majd 2 órát. Gondolok itt a Eva Longoria feltűnésére az utolsó képkockák leforgásakor.

Na de komolyra fordítva szót, eszméletlen nagy csalódás volt ez számomra. Most már az ember érti a lehúzó kritikák mennyiségét és milyenségét. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és talán nem túlzó azt kijelenteni, hogy a remake ennél talán jobb lehetett. De hát miért is csalódtunk?

Amint mondtam, csak elvétve lehet nevetni a poénokon, azokon, amelyek néha már túlságosan is gusztustalanra, szokásosra sikeredtek. Elég csak visszaemlékezni a medúzás jelenetre, amelyben évek óta gyönyörködhetünk az ilyen alkotásokban. És ez csak egy volt a sok közül. Az emberből kikívánkozik az a mondat, hogy szeretne már valami újat látni, ami a nevéhez méltóan, tényleg vígjáték lesz a javából.

Szereplők

Hát ők se tudtak segíteni azon, hogy ez a film nálam szerethető kategóriába kerüljön.

Ben Stiller, aki anno még a múzeumos filmben próbált jópofa lenni, most itt vette fel a nyúlcipőt azért, hogy az embereket megnevetesse. De nem. Akkor sem és most sem. Pedig nem rossz arc, de ez a játék nagyon kevés volt, megkockáztatom, hogy társa Malin Akerman sokkal jobb produkciót nyújtott, speciel ő jobban hozta az idegesítő feleség szerepét.

Pozitívum

Néhány poén, végjáték

Negatívum

Unalmas elég sokszor, kevés új vígjáték elem, sok a szokásos, már jó párszor látott jelenet

Hitman - a bérgyilkos - 2007

Ahogy szétnéztem a filmes portálokon, blogokon, arra jöttem rá, hogy ez nem lehet egy rossz film, igazából mindenki csak ajánlja ezt, amelynek alapja sokak számára ismert videojáték, forgatókönyvírója Skip Woods (Kardhal) és a rendező pedig Xavier Gens fiatal francia kolléga.

A sztori

Van egy 47-esünk, egy bérgyilkosunk, aki évek óta hallat magáról, annyira profin végzi szakmáját, a „bérgyilkolást”, hogy jóformán még az Interpol emberei sem tudják elkapni, hiába is vetnek be minden egységet. Azonban eljön, az az, idő, amikor „eljön a végső leszámolás pillanata”, de a képbe kerül egy nő 

 

 

 

 

Értékelés

Röviden, tömören csak annyit fűznék hozzá a látottakhoz, hogy jó volt. Egy kisebb Bourne filing csapta meg az embert a nézéskor, persze annak is a lightosabb verziója. A lényeg, hogy jól szórakoztunk, és akkor jöhet az, hogy miért is.

A film egy keretben zajlik, játszódik le, vagy valami ilyesmi. Ami között láthatjuk azt, hogy hogyan is jutottunk el oda, ahol a kezdő képsorok megjelentek.

A folytatásban tehát izgalomban nincs hiány, de nem is kell a körmünket rágni. 47-esünk profin végzi el a munkáit, azonban rá kell jönni, hogy becsapták, felültették, és ki kell derítenie az igazságot, azaz miért nem halt meg az elnökjelölt? Majd egy nő kíséretében kezd el nyomozgatni. De állandóan üldözik. Azaz akcióból kapunk azért, még ha a történet elég gyenge is lett.

Majd a végkifejlet szépen lezárja egy A kategóriásnak még nevezhető darab történetét. Vagy inkább sejteti annak folytatását? Ez majd kiderül. A lényeg, hogy néhol klisés jelenetek pásztáznak a vásznon, némi ismeret-információ hiányában kicsit rosszul érezzük magunkat, bár lehet, hogy aki játszik a gémmel, az jóban tudja magát a történetét. Végül is vegyes érzelmek kavarognak az emberben, de azért valamennyire a hangulat, a képek, vágások, hangok, és a többi azt mondatja az emberrel, hogy érdemes volt beletekinteni.

Szereplők

Timothy Olyphant elég jó volt. Ki hitte volna. Kicsit furcsa feje volt, így láttam, de a játéka inkább volt meggyőző, mint a kinézete. Jó választás volt, nem kellett ide Diesel és társai kft.

Olga Kurylenko, akinek a játékára se lehet egy rossz szót szólni. Nem volt ez olyan hűde jó, de nem volt rossz se. Jó párost alkottak Timothy-val. Nem mellesleg a férfi szemeknek is kisebb élményt jelentet feltűnése a vásznonJ Majd még úgy is találkozunk vele…

Pozitívum

A szereplők játéka, akció, kép, hanghatások

Negatívum

A történet kicsit túl egyszerű és néhol „nagyokat ugrunk”, egy kis részletezés nem ártott volna 

Elah Völgyében

/2007/

Intro

Ha valaki esetleg nem jönne rá, hogy hol hallotta már azt a szót, hogy Elah Völgye, annak elárulom ez egy bibliai hely, ahol Dávid, a kicsi, legyőzi Góliátot, a nagyot. És ennek a problematikája fűzi, és veszi körbe az egész cselekményt, valamint annak mondanivalóját.

A film rendezője és forgatókönyvírója Paul Haggis, akit nem kell bemutatni, hiszen olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint az Ütközések, Túl a barátságon, Millió Dolláros Bébi, és akkor csak párat említettem, meg hát olyanokat, amik befutottak, és a maguk idejében elég nagy sikereket értek el.

A sztori

Egy apa, aki hosszú útra indul azért, hogy megtalálja elveszett fiát, aki Irakból való hazatérése után tűnt el Új Mexikóban. Elkezdődik a nyomozás az apa részéről, - aki nem mellesleg a hadsereg volt rendésze és olyannyira beleássa magát az ügybe, hogy minden apró részlet feltárásakor csak újabb probléma hegyekbe ütközik. És az igazság kiderítéséért vívott harcban segít neki egy helyi rendőrnyomozó, akivel már ketten tesznek azért, hogy az eltűnt mihamarabb előkerüljön, még ha egyesek ezt nem is szeretnék….

Értékelés 

A történet

Úgy gondolom már a fent említett alkotások tükrében lehetett érezni azt, hogy nem lesz ez egy rossz darab. Valamint még jelölések is bizonyítják e tényt, így joggal várhatott az ember, a néző egy jó filmet.

Amint körülszaglászott a kritikus e darabbal kapcsolatban, rájöhetett, hogy ez nem egy szokványos, amerikai eltűnéses sztori lesz, hanem annál több, hiszen egyfajta Anti-háború érzés csapódik le a film megnézése közben. Gondolok itt majd a témára, és annak hátterében lezajló eseményeire, amelyek rámutatnak arra, hogy mi mindent tehet egy olyan emberrel a hadba vonulás, a háború, akinek minden álma lett volna a jó oldalán harcolni, és apja nyomdokait követni. Azaz mi mindenre képes a háború, mi mindent tud kihozni egy átlagemberből az állandó lövöldözés, háborúskodás?

De kijelenthető, hogy ez a darab semmiképp se szerepelhetne a legjobbak között az Oscar jelöltek között, már csak a mondanivaló, és egy kis említett háború (amerikai) ellenesség miatt is, pedig nyugodt szívvel állíthatom, hogy helye lenne.

A történet, maga az alapsztori nagyon egyszerűen tűnik, háború van, a katonák hazatérnek, és valaki eltűnik. Elkezdődik a nyomozás, de akkor itt álljunk meg egy szóra, mert ennél sokkal, de sokkal többet mond és rejt magában ez a történet.

Elég csak visszaemlékezni olyan jelenetekre, amelyek mind-mind komoly mondanivalóval bírnak, lásd az amerikai zászló, vagy Elah völgye, és sorolhatnám tovább. Folytatva a sort, hogy miben más ez a megszokottól, említhető a mobiltelefonról felvett események előhívása és annak megjelenése, amely egy igazán jó eszköze volt a hatásvadász érzetnek, ami engem elkapott. Nem akarok túlságosan belemenni a sztori kifejtésébe, csak nagyvonalakban ismertetném a látottakat.

A kezdés és maga a hangulat érezteti a nézővel, hogy egy ez egy igen komoly dráma lesz, nem semmi, háttér tényezővel, és igazság mondanivalóval. Az apa megpróbál felülkerekedni érzelmein és nekivág az útnak, hogy megtalálja elveszett fiát. Azonban keresés előrehaladtával egyre nyugtalanítóbb felvételek, tények, adatok, információk látnak napvilágot, amelyek még jobban arra ösztökélik az apát, hogy ne adja fel a harcot a Nagyok elleni küzdelemben. SPOILER Aztán egyik pillanatról a másikra kiderül a fájó, megrázó igazság, miszerint a fiú meghal. Azonban a dolgok csak még tovább bonyolódónak. Különösen igaz ez a tettes megtalálásáért folyó nyomozásra, hiszen egyre több és elképzelni is nehéz tény derül ki, amelyre már a végkifejlet „csattanója” teszi fel a pontot.

A vég mondhatni nagyon erősre, keményre sikeredett. Aligha lehetett volna egy ilyen darabot másképpen befejezni, lezárni. Az embert megdöbbenti az, amit hall, ami lát. És elgondolkozik azon, hogy mit tenne/mit tett volna az apa helyében. Vártam is egy „keményebb” drámai befejezést, de azt hiszem, aki megnézi, az úgy is érteni fogja ennek a darabnak az igazi drámaiságát.

Szereplők

Tommy Lee Jones, az apa, akit ezért az alakításért jelöltek az Oscaron a legjobb férfi főszereplő kategóriában, erre csak annyit mondanék, hogy megérdemelte, de nem hinném, hogy ő fogja elvinni a díjat. Másrészről, kritikus szemszögből nézve a dolgokat, jó alakítást láthattunk tőle, és sokkal jobb is volt ez a fajta produkciója, mint amit a Nem Vénnek Való Vidékben láttunk tőle. Hozta egy olyan apuka karakterét, aki nem nagyon törik meg, mindvégig próbál férfi maradni, és a becsületéhez hű maradni, de néha már ő neki is sok, amit a szeme előtt lát.

Pozitívum

Forgatókönyv, a végjáték, TLJ játéka

Negatívum

A rendőr erők női nyomozója gyengébb teljesítményt nyújtott szerintem

Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem,a FilmFelKeltés új "kiritkusát", "társadminját", aki nem más lesz, mint Virgogirl, - egyesek csak a csecsebecse nevezetű blog szerkesztőjeként ismerik, szóval egy szó, mint száz, én köszöntelek és eredményes munkát kívánok azért, hogy ez az oldal egyre jobb és színvonalasabb legyen.

Ami még kikivánkozik belőlem, az még egy társ megszerzésének lehetősége, aki éppen gondolkozik rajta, hogy csatlakozon -e. Remélem jól dönt, és akkor már hárman szerkeszthetnénk a blogot.

Aki pedig mostanában nem találkozott friss tartalommal, annak mondanában, hogy a hétvége során ezt is megoldjuk, körülbelül számításaim szerint csak tőlem 5 film kritikája fog kikerülni, szóval továbbra is érdemes nézni a FilmFelKeltést!

Hatchet

/2006/

Intro

 

Amint az a plakáton olvasható: „It's not a remake. It's not a sequel. And it's not based on a japanese one.” – mondhatni elég szellemes, amely annyit tesz, hogy nem feldolgozás, nem folytatás, és nem egy japánon alapszik. Tehát végre láthatunk valami olyat, amit eddig nem láttunk, legalábbis ez szűrhető le tanulságként ebből az idézetből. De akár az Old School American Horror kifejezést is górcső alá vehetjük, amely egyfajta félrevezetésnek nevezhető, hiszen ez a darab elsősorban a horror-vígjátékként, paródiaként aposztrofálható, mint vérbeli horror darabnak.

 

A sztori

 

A történet elég egyszerű, úgy ahogy azt már megszokhattuk a horror alkotások esetében „egy csoport turista a New Orleans-i mocsár kellős közepén reked, és soraikat hamarosan tizedelni kezdi a helyei legenda, egy gyilkos, mutáns szörnyeteg.”

Értékelés 

A történet

A kezdés azt hiszem jól tükrözi eme műfaj kifugárázását. Két ember egy csónakban, akik keresnek valamit, aztán nem nagy meglepetésként mindkettő meghal. De ami ezt követte az meglepő volt számomra, hisz egy party kellős közepében találjuk magunkat, ahol a férfi szemeknek oly igen csak kedvező látvány fogadja a nézőt. Szóval máris érdekes szemszögből látjuk a dolgokat, és kíváncsiak vagyunk, hogyan jutunk el a keblektől a híres mutáns szörnyig.

A folytatás már megadja erre a kérdésre a választ. De a lényeg, hogy két barát nekilát a mocsár körbehajózásának, úgy, hogy az egyik egyáltalán nem tartja jó ötletnek ezt az egész hajókázos dolgot. Nem kell mondanom, vagy ismételnem magam, de valahonnan ez is, ismerős. Aztán az izgalom a tetőfokára hág, amikor csoportunk beugrik a „hajóba”, hogy ott az éjszaka közepén lássák a mocsár titkait. Igazán ütős társaság gyűlik össze, hisz van egy öreg házaspárunk, vannak ugye a haverjaink, van egy ismeretlen, és van a két eléggé buta nőcink, akik percről-percre hajtják fel a pólójukat, a kamerát tartó ember kérésére, mert hát ők szeretnének híresek lenni, vagy mifene. És hát ott van az idegenvezető, akiről már a legelején lerí, hogy köze nincs ehhez az egész bemutatásos vezetéshez. Hülyeségeit csak még nagyobb hülyeségei követik, addig a pillanatig, ami a hajó meg nem feneklik, és el nem süllyed a mocsárban. Hmmm. Aztán kiderülnek az érdekesebb történetek egy bizonyos legendáról, egy Victor Crowley-ról, a baltás gyilkosról, akinek a házát jobb ha nagy ívben elkerülöd. De mivel ez hőseinknek nem sikerült, kezdődik az aprítás.

Majd a végkifejlet úgy fejeződik be, ahogy arra számítani lehetett. Igazából már a csoport létrejöttekor tudhatod, hogy ki az aki túléli vagy sem. Szóval semmi váratlan nem történik, ahogy az már a horror alkotások esetében is történni szokott.

Kijelenthetem, hogy nekem tetszett. A maga hülyeségével teljesen kiérdemelte azt, hogy ráfordítottam körülbelül több mint egy órát. Nagyon jól szórakoztam rajta. Nem kitűnő, meg ilyen meg olyan jó darab, de egyszer igenis nézhető, persze ízlések és pofonok.

Ami különösen tetszett, azok az effektek voltak, amik nagyon rendben voltak, és egyben nagyon véresek is. Egymás után hulltak, a testrészek, a fejek,a lábak, a kezek, szóval a műfaj kedvelői sem panaszkodhatnak, úgy ahogy azok se, akik paródiát vártak, hiszen volt egy pár megmosolyogtató jelenet, mint például, amikor el kezd esni az eső, az igen jó volt. Vagy akár a két szöszi beszólásain is néha-néha felnevettél.

Annyira, de annyira közhelyes megoldások, és fordulatok vannak a filmben, hogy az ember tényleg elgondolkozik azon, hogy tud-e olyan komoly horror darabot említeni, amely nem erre a most kifigurázott, és jól bevált receptre építene.

Szereplők

Victor Crowleyt Kane Hodder (The Devil's Rejects és Monster) játssza, akinek neve nem ismeretlen e műfaj háza tájékán, úgy ahogy a legelején csak egy pár percre látható Robert Englund(Freddy vs Jason) és Joshua Leonard (Black Wair Project) neve sem. A csoportunk azonban már kisebb-nagyobb nevekkel összetűzdelt társaságból tevődik össze.

Speciel Joel Moore neve hallatán a Nagyi szeme fénye ugrott be elsőként, már elnézést, míg Tamara Feldman inkább sorozatokban jeleskedik, mint horror filmekben.

Persze ezek a játékok, most se váltották meg a világot, de azért annyira rémesek se voltak.

Pozitívum

Kielégíti a néző horror-vígjáték igényeit kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve.

Negatívum

Szereplők játéka, hosszabb is lehetett volna