Mesterdetektív 

/2007/

Intro

Aki esetleg még nem hallott róla, annak gyorsan szolgálhatok egy pár ténnyel, miszerint a Mesterdetektív Kenneth Branagh rendezése Harold Pinter forgatókönyvéből, amely Anthony Shaffer Tony-díjas színdarabján alapszik. És a főszerepben olyan kiválóságokat tekinthetünk meg, mint Jude Law és Michael Caine, valamint eme alkotás egy remake, s ha visszautazunk az időben, akkor 1972-ig kell visszamenni, hiszen akkor mutatták be először, míg ezt az újfajta versiont pedig 64. Velencei Filmfesztiválon láthatták a kritikusok, s filmnézők.

A sztori

Andrew Wyke híres, népszerű krimiíró, míg Milo Tindle színész vagy fodrász, kinek, hogy tetszik. Egy a közös bennük, ugyanazt a nőt szeretik. A történet Wyke kastélyában veszi kezdetét, és ott is ér végett. Tindle bekopog hozzá, hogy rábeszélje a válásra, azonban hosszas huzavona után, az írónk meglepő ajánlattal áll elő, mégpedig elválik akkor, ha a szeretőnk elrabolja tőle a feleség drága ékszereit. Most akkor „mivan”?

értékelés

Cloverfield

/2008/

Intro

 

Az év egyik legjobban várt filmjének megasikere?  - teszik fel ezt a kérdést néhány helyen, majd sokan bólogatva szánják rá magukat a válaszra, mégpedig egy határozott Igenre. De vajon mitől lehet ez olyan jó? És itt megint csak egy újabb megválaszolandó kérdésbe ütköztünk, amelyre a cikk során mindenképp érdemes lesz majd kitérni, de előtte nézzük meg, hogy pontosan mit is tudunk magáról a darabról.

25 millió kellett ahhoz, hogy megszülessen. A producer J.J. Abrams (Lost), a rendező Matt Reeves , a forgatókönyvet írta Drew Goddard. Ja és ha nem mondtam volna: amerikai sci-fi. Hmm.

Elsősorban a Blair Witch projectet utánozza, másolja, ahogy az hallható, már csak ilyen „doku” jellege miatt is.

A sztori

Főhősünk Japánba készül, és haverjai egy búcsúpartit rendeznek számára. Amelynek minden pillanatát egy kamerával rögzítik, hogy azt utána majd nézegesse unalmas hétköznapjain. El is kezdődik a party, azonban nem várt fordulatot vesznek az események, és itt nem a megcsalásra, meg a veszekedésre gondolok, hanem arra a szörnyre, a futásra, meg a futásra, meg a futásra….

Értékelés 

A történet  

Körülbelül az első tizenöt perc telik el mindenféle cseverészéssel, meg egyéb hasonló izgalmas dolgokkal, de valahogy ez minket nem tud érdekelni, már elnézést. Persze nem mondhatjuk azt, hogy hosszú lett volna a bevezetés, de mégis kicsit erőtlennek érezzük. Na mindegy. Azonban az mindenképp idekívánkozik, hogy az első perctől fogva már a kamerán keresztül figyelhetjük az eseményeket egészen az utolsó képkockákig.

Aztán elérkezünk ahhoz a bizonyos fordulóponthoz, amit jelen esetben egy jó nagy bumm indít el, és máris számomra érdekesebb kezd lenni a történés, mert hát mégis csak ezért ültünk oda. Szóval elkezdődik a szokásos üvöltözés, sírás, na meg a futás, először a tetőre, majd a rossz választás végett az utcán már a sikoltozó, meg síró emberek közepén találjuk magunkat a kamermannal. Ekkor csapódik be a szobor feje, amint azt már a trailerekből láthattuk, egy picit elgondolkodtató, hogyan is került olyan távol a testétől, de nem érünk rá erre választ keresni, mert jön a még nagyobb bumm. Amit főhőseink egy boltban gubbasztva élnek át mindenféle nagyobb sérülés nélkül. A szörnyünk mindig csak egy –egy pillanat erejéig látható, de egy idő után már kevésbé lesz fontos a személye, mert megjelennek a „kicsinyei”, akik megtámadják a lakosságot. Jönnek a tankok, meg fegyverek, az emberek „hullanak” szóval innen már ismerős a sztori, ennyi elég is volt. Mindent összevetve ez a rész elég izgalmasra sikeredett annak tükrében, hogy a kameramanünk nem mindig tudta egyenesbe tartani a kameráját.

Aztán a végkifejlet következik, ami számomra meglepő korrekt élményként vonul be a történelemkönyvekbe. Mert a szemem előtt láttam már egy jól bevált the end – et, de ehhez képest jó volt.

Más egyéb észrevétel a darabbal kapcsolatban talán az állandó kamera rángatás, amely nem új keletű, nem is kell messze menni példaként ott van, a [REC], aminél nagyon bejött ez a személetmód, de aki nem bírja elviselni ezt az érzést, az inkább jó nagy ívben kerülje mind a két darabot.

A szörny, na meg a látvány tetszett. Bővebben, nem tudom mennyit költöttek pontosan a képi világ stb.. megjelenítésére, de rendben volt, talán egyfajta pozitívumként is említhető ez esetben, mert maga a szörny, meg az alattvalói is rendkívül szépre, akarom mondani rondára, sikeredtek.

Egy pár sor erejéig még szeretnék visszatérni az alapsztorira, amely elég egyszerű, és megszokott. Jön a valami, aztán futnak, meghalnak, a kérdés a háttérben, hogy túlélik-e, igazából semmiben se nyújtana többet ez az alkotás az ilyesfajta témájú daraboktól, csak a spéci kamera vetítéssel, meg a dokumentum jellegével üt el.

Most kicsit SPOILERES leszek, de igazából az idegesített legjobban, hogy nem tudtunk semmit, a szörnyről, honnan a csudából zuhant oda Manhattan-ra, miért port oda, és így tovább, de talán egy esetleges folytatás már erre is ki fog térni.

Szereplők

Akikről semmit sem tudok úgy bővebben. Már bevált szokás, hogy nem nagyágyúkat toboroznak ilyen filmekbe, hanem valahonnan összegyűjtik, keresgélik őket. Próbáltam utánanézni, honnan ismerhetném őket, egyedül csak Odette Yustman (Beth) az, aki még a Transformersbe tűnt fel nem is oly rég, a többiekről nem nagyon tudok, akár a kamerás manuszunk Michael Stahl-David (Rob), akár Lizzy Caplan (Marlena) és Jessica Lucas (Lily) neve számomra „ismeretlenként csüngenek füleimben”. De a lényeg, hogy azért nem vallottak szégyent, bár a jótól is elég messze voltak, na jah.

Pozitívum

Vizuális effektek, némi izgalom, jó befejezés

Negatívum

A történet kicsit kevés volt a trailer tükrében, azért a színészek itt se váltották meg a világot

Outro 

 

Nagy volt a felhajtás ezzel a darabbal kapcsolatban, internetes kampányok, őrület, minden ami azt akarja elhitetni a nézővel, hogy ez jó lesz, majd ezt mutatják a számok is, hiszen a legjobb januári premier nyitány tényét könyvelhette el, majd a kritikai visszhangok is pozitívan csengenek, míg mások godzilla utánzatról beszélnek. Szóval azért ajánlom e darab megtekintését, de nálam ez a nagy hercehurca eléggé érvényét vesztette a film nézése közben s után.

Pontszám

Meet the Spartans

/2008/

Intro 

Talán még mindenki emlékszik a Horrora Akadva negyedik darabjára, a Csajozós filmre, vagy a Bazi nagy filmre, amelyeknek legszembetűnőbb közös vonása a paródia jelleg. Amelyet eddig valahogyan mindig kihagytak a készítők, a  Jason Friedberg-Aaron Seltzer kettős, akik mit sem törődve a korábbi kudarcok sorával, most is előrukkoltak egy új paródiával fémjelzett alkotással, amelyet mi csak 300 paródiaként emlegetünk.

Akinek a figyelme véletlenül az IMDB-s pontszámra vetődik, annak azt hiszem nem kell elmondanom, hogy eddig mekkora sikereket ért el a film. Ez az 1.9es pontszám elég kevésnek tűnik, amely arra mer következtetni egy tetőtől talpig humorra éhes filmnézőt, hogy ez a darab súrolja a béka feneke alatti és így tovább című kategóriát.

Azonban ha a kritikus tovább nyomozgat, észreveheti, hogy a pontszámok eléggé megoszlanak, értem ezalatt, hogy sokan kilencesre, és tízesre értékelik e paródiát, míg mások nem tudják levenni a kezüket az egyes számot tartalmazó billentyűről szavazás közben.

Avagy iszonyat rossz, vagy micsoda cool paródiának lehetünk szemtanúi? - ezek a számok szerint.

De statisztika ide, vagy számok oda, az ember, a néző már tűkön ült, hogy megnézhesse, és megválaszolhassa magában azt a kérdést, hogy akkor egyesek nem vagy mások igenis értik és értékelik a film alatt lejátszódó és hallható humorbonbonokat.

Értékelés 

A sztoriról úgy gondoltam, hogy nem kéne szót ejteni, hisz mindenki ismeri a 300 című filmet, vagy, ha nem látta, akkor legalább tanulta történelem órán az idevágó Leonidász/Spártaiak kontra Xerxész/Perzsák háború főbb vázlatpontjait. Inkább nézzük, hogy mit is tapasztaltunk ebben az egy órában.

Paródia? Volt is meg nem is. Azaz inkább nem volt. Nehéz szavakat találni, akkor, amikor egy ember valamiféle paródiát várna (úgy, hogy előtte nem is tudta a háttérben rejlő alacsony pontszámokat) és helyette kap egy nagyon erőltetett jelenetekkel és humorral teletűzdelt alkotást.

Néha kapunk egy keveset az általunk annyira várt poénokból, de ezeknek a száma mondhatni elég csekély és minimális. Mert minden más egyéb poénnak tűnő részt, vagy képkockát sikerül elrontani, sikerül a sárba tiporni. Elég csak visszaemlékezni a katonák táncos jelenetére vagy a végkifejletre, vagy BS-re és meg sorolhatnám tovább. De inkább nem említenék több for example-t, mert akkor még azt a kevés mosolygást is elvenném a nézőtől, amiben egy kis része volna. Szóval nem fogunk spoilerezni, hanem szépen leírjuk, hogy mi volt ez.

Kevés volt ez kérem szépen, pedig voltak jó pillanatai a darabnak, elég csak az első másodpercekre gondolni, - akkor még azt hittem, hogy ez mindent visz -, de voltak olyan szakaszai, amikor legszívesebben elaludtál volna rajta, vagy egyszerűen nem tudtál rajta nevetni. És most persze nekem címezhető az a kérdés, hogy értem én e a viccet? Igen, és ez megint csak ízlés és pofon kérdése. Szeretünk nevetni, de csak akkor, ha van min. A lényeg, hogy nem forszírozom tovább ezt a paródia vagy nem kérdést, és lezárnám azzal, hogy helyenként tapasztalható.

A szereplőkre is nehéz szavakat találni, igazából talán ők azok, akik nem sokat tehettek azért, hogy ez a film olyan lett, amilyen. Mert úgy alapjában a paródia résszel vannak elég nagy gondok. Talán Carmen Electra az egyetlen húzóerő, de ő se játéka miatt. És akkor erről ennyit.

Pozitívum

Néhol jó poénok, s jelenetek

Negatívum

Erőltetett az egész, és akkor ez úgy mindent elmond.

Outro

Hol vannak azok a régi jó paródiák, amiken annyit, de annyit nevettünk, még ha tízedszerre is néztük meg. Hol vannak?

Be kell vallani, hogy azok az idők, már elmúltak. És ez az új korszak nem tetszik, várjuk azt a pillanatot, amikor újból régi fényében fog tündökölni a paródia, és akkor talán újra lesz majd min jókat mosolyogni.

Pontszám

2/10

Virgogirl különvéleménye

 

Megnéztem én is a filmet, de annyira rossz volt, hogy nem akartam egy teljes posztot pazarolni rá. A legtöbb dologban egyetértek kedves kollégámmal, mondjuk én jól szórakoztam rajta (és ezért saját magamat is szánalmasnak tartom), ezért plusz egy csillagocskát megítélnék a filmnek. Viszont nem ajánlom a filmet olyannak, aki nem ismeri a kortárs amerikai popkultúrát, hiszen a film csak és kizárólag erre épít - leginkább az lehetne a címe, Ezen röhögtünk 2007-ben. Viszont ez kevés ahhoz, hogy normális alkotás legyen belőle, a tévék szilveszteri műsorainak se jön be a dolog. A színészekről (haha) nem is ejtenék szót, nekem Kevin "Herkules" Sorbo jött be a legjobban, CE művésznő még mindig jól néz ki, és a sztriptíz-aerobicos videók is megtették a magukét, de az arcán azért látszik, hogy nem fiatal... Ha valakinek van egy felesleges másfél óra az életében, amikor tényleg nem tud magával mit kezdeni, akkor nézze meg, de egyébként felejtős. úgyis leadják majd a tévében.