He Was A Quiet Man - 2007
Még jamesb kolléga hívta fel a figyelmemet és keltette fel az érdeklődésemet e darabbal kapcsolatban, úgy hogy Christian Slater-rel az élen kíváncsiak voltunk mi sül ki ebből az interneten keringő pozitív visszhangból.
A sztori
Maconel egy szürke hétköznapi átlagember, irodai alkalmazott, aki azon töri a fejét, hogy lepuffantja a kollégáit. Azonban mikor rászánná magát erre a lépésre, az egyik alkalmazott megelőzi és majdnem megöl mindenkit, kivéve főhősünket, aki lelövi a gyilkost és így hős születik belőle. Vagy mégse? Hiszen Vanessa, egy kollégája tolószékbe kerüli és ezért hibáztatja Maconelt, majd kéri, hogy segítsen neki meghalni.
Értékelés
Szépen leírtam a történetet, azonban az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ennél sokkal, de sokkal zavarosabb, komplikáltabb sztorija van ennek a darabnak. Azonkívül, hogy láthatunk egy embert, aki egy nap azon agyal, hogy megöli munkatársait, míg másik nap meg glóriákat zengnek hőstettéről.
Kitérve a különböző részekre, fejezetekre elmondható, hogy minden egyes része a darabnak igen jól meg van komponálva. Azaz a forgatókönyvben nincs hiba, ellenkezőleg, túlzottan is jó volt, hiszen legalább kétszeri megnézés ajánlott az események tisztán látása végett.
Már a kezdő képsorok, ahogy főhősünk játszadozik fegyverével, ahogy számba veszi az alkalmazottakat, érződik egyfajta érdeklődés és izgalom a darab iránt. Más szóval jó kezdés volt ez, belecsapunk a közepébe, és mondhatni az egész alkotás alatt nem lehet unatkozni. Újabb jó pont. Részemről.
Majd a folytatás tényleg megkavarja a dolgokat. Főhősünk hős lesz, nagy dilemma közepette „megmenti” Vanessa életét, akibe később szerelmes lesz, feljebb kapaszkodik a ranglétrán, tehát az élete kezd egyenesbe érni.
Aztán a végkifejlet már felteszi a pontit az i-re, de annyira, hogy el kell gondolkozni, pontosan mi is történt. Jó befejezés volt, meglátásom szerint.
Az egész darabot egy feszültség, egy „depressziós” hangulat vesz körbe, ami rányomja bélyegét a film hangulatára. Elég csak a kolibrira, a halakra, az épület felrobbantására gondolni, mind-mind bizarr elgondolások, történetek voltak. És ehhez még a képi világ is hozzátesz még egy lapáttal.
Szereplők
Christian Slater, az irodai patkány, robot, - ahogy nevezik, nagyon jól hozta a karakterét. Élményszámba ment nálam alakítása. Annyira jól hozta a szerepét, hogy egy percig nincs időd gondolkodni egy más lépésen, befejezésen, és a többi. Gratula, már csak ezért is érdemes meg volt nézni.
Elisha Cuthbert, akit még a Captivity-ben láthattunk, a film gyengepontja, sajnos. Még anno a Captivityben se nyűgözött le játékával, és most se tette oda magát. Slater mellett csak asszisztált, nem volt jó, nah. De persze azért látványnak nem volt utolsó.
Pozitívum
C.S. játéka, a forgatókönyv, hangulat
Negatívum
E.C. játéka
Kiadatás - 2007
„A film témája a CIA soron kívüli kiadatási gyakorlata körüli botrányokra épül”. Egy amerikai politikai thriller keretében olyan színészeket láthattunk egy filmben, a vásznon, mint Jake Gyllenhaal, Reese Witherspoon, Maryl Strepp. A sztori Egy kis eltűnéses sztori, plusz mellékszállal megfűszerezve. Főhősünk eltűnik, majd a nyomozgatások közepette kiderül, hogy terrorizmussal kapcsolatos robbantások egyik fő vádlottja. Miközben embertelen körülmények között hallgatják ki, próbálják szóra bírni, hogy mondja el az igazságot, aközben terhes felesége mindent megtesz azért, hogy minél előbb láthassa, kiszabadíthassa. Értékelés A történet szépen lassan csordogál a medrében. Nem sietünk sehova, próbáljuk megtudni az igazságot, érezzük, hogy valami nincs rendben a színfalak mögött, és akkor ott van még a plusz mellékszál, ami miatt a végén azért kijelenthető, hogy egyszer érdemes volt megnézni. Talán elsőre így ennyi jut eszembe erről a darabról, amelyről a sok negatív komment ellenére hittem, hogy nem lehet rossz, de tévedtem. Ahogy mondtam lassú, túl körülményes. Az embernek, a nézőnek, a kritikusnak olyan érzése van, hogy ebből semmi nem fog kisülni a film végére. Talán túlságosan is a karakterekkel volt elfoglalva a darab, de az biztos, hogy ezen még a színészi játékok se segítettek, sőt. Szereplők Jake Gyllenhaal, a CIA elemzője, ügynöke és így tovább, valamint Reese Witherspoon, a feleség, elég szörnyű alakítással rukkoltak elő, már elnézést. De ez elég messze volt a jótól. Kezdjük azzal, hogy Jake barátunk ezzel fogadalmával, nem éppen nyerte el tetszésemet, gondolok itt arra, hogy minden száz forint után szólal meg egyszer, nekem nagyon zavaró volt ez. Elhiszem, hogy a szerep, a karakter kívánta ezt a szótlansági fogadalmat, de akkor meg megállapítható, hogy kuka. Reese Witherspoon meg nem kellett a filmbe. Egyszerűen nem tudta hozni, a feleség szerepét, aki izgulna férje állapotáért, valamint meggyőződésem, hogy kihagyhatták volna zusammen az ő szerepét. Aki megmenti a szereplők játékénak összértékkelését, az Maryl Strepp, ő kellett nagyon, mint egy falat kenyér. Ahányszor megjelent a vásznon, annyiszor dicsérhette nyugtával a napot az ember, hogy megnézte ezt a filmet. Ezért legalább érdemes megnézni. Pozitívum M.S. játéka, végkifejlet Negatívum JG és RS játéka, néhol már túl lassú cselekményvezetés
Igazából az egyes részek kitárgyalása nem vesz el sok időt. Hisz mind a kezdés, mind a film középső periódusa elég savanyú, no izgalom, no történet, no kraft, ami élvezhetővé tenné. Egyedül csak a befejezés, ami – mondottam már - megmenti a filmet a végső lebőgéstől, hiszen azért a mellékszál, megkavarja a dolgokat rendesen, egy piros pontot azért ez megérdemel.
Ágyő nagy Ő - 2007
Ha valaki esetleg látta, és nem tudna szavakat találni, annak elárulom, ez kérem szépen vígjáték volt, made in amerika. Valamint egy 1972-es The Heartbreak Kid remakjéről beszélhetünk, ne tovább olyan színészpalánta főszereplésével, mint Ben Stiller, és olyan csapattal, mint Peter Farrelly–Bobby Farrelly rendezőpárossal a háta mögött készült el ez a darab.
A sztori
Főhősünk megunja az agglegény életét, és hirtelen ötlettől vezérelve, és a többiek állandó csipkelődése mellett feleségül veszi élete asszonyát, Lilát. Akiről, mint később kiderül, még se az. A lényeg, hogy a nászúton a férjnek rá kell jönnie, elhamarkodott lépést követett el, mikor feleségül vette, hiszen újra szerelemre lobban, most már minden kétséget kizáróan egy bizonyos Mirandába.
Értékelés
Nem vagyok lenyűgözve ettől az alkotástól, jobban mondva, nem szeretném, ha még egyszer a szemem elé kerülne, már elnézést. Ahogy megállapítottam korábban, ezek a paródiák, komédiák eléggé leszálló ágban tanyáznak mostanság, mindenki bánatára, mert hát mindenki szeretne jókat, jóízűeket nevetni, de csak akkor, ha van, volt, és lesz min. De hiába.
Elsősorban a film a vígjáték széles repertoárjából próbál innen-onnan összeszedni vicces poénokat, helyzeteket, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez nem sikerül(t) neki. Néhány jobb és viccesebb pillanattól eltekintve néhol az unalom határát surlója a darab. Egyedül talán a film végkifejlete, amely kisebb örömre ad okot, hogy érdemes volt végigszenvedni majd 2 órát. Gondolok itt a Eva Longoria feltűnésére az utolsó képkockák leforgásakor.
Na de komolyra fordítva szót, eszméletlen nagy csalódás volt ez számomra. Most már az ember érti a lehúzó kritikák mennyiségét és milyenségét. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és talán nem túlzó azt kijelenteni, hogy a remake ennél talán jobb lehetett. De hát miért is csalódtunk?
Amint mondtam, csak elvétve lehet nevetni a poénokon, azokon, amelyek néha már túlságosan is gusztustalanra, szokásosra sikeredtek. Elég csak visszaemlékezni a medúzás jelenetre, amelyben évek óta gyönyörködhetünk az ilyen alkotásokban. És ez csak egy volt a sok közül. Az emberből kikívánkozik az a mondat, hogy szeretne már valami újat látni, ami a nevéhez méltóan, tényleg vígjáték lesz a javából.
Szereplők
Hát ők se tudtak segíteni azon, hogy ez a film nálam szerethető kategóriába kerüljön.
Ben Stiller, aki anno még a múzeumos filmben próbált jópofa lenni, most itt vette fel a nyúlcipőt azért, hogy az embereket megnevetesse. De nem. Akkor sem és most sem. Pedig nem rossz arc, de ez a játék nagyon kevés volt, megkockáztatom, hogy társa Malin Akerman sokkal jobb produkciót nyújtott, speciel ő jobban hozta az idegesítő feleség szerepét.
Pozitívum
Néhány poén, végjáték
Negatívum
Unalmas elég sokszor, kevés új vígjáték elem, sok a szokásos, már jó párszor látott jelenet
Hitman - a bérgyilkos - 2007
Ahogy szétnéztem a filmes portálokon, blogokon, arra jöttem rá, hogy ez nem lehet egy rossz film, igazából mindenki csak ajánlja ezt, amelynek alapja sokak számára ismert videojáték, forgatókönyvírója Skip Woods (Kardhal) és a rendező pedig Xavier Gens fiatal francia kolléga.
A sztori
Van egy 47-esünk, egy bérgyilkosunk, aki évek óta hallat magáról, annyira profin végzi szakmáját, a „bérgyilkolást”, hogy jóformán még az Interpol emberei sem tudják elkapni, hiába is vetnek be minden egységet. Azonban eljön, az az, idő, amikor „eljön a végső leszámolás pillanata”, de a képbe kerül egy nő
Értékelés
Röviden, tömören csak annyit fűznék hozzá a látottakhoz, hogy jó volt. Egy kisebb Bourne filing csapta meg az embert a nézéskor, persze annak is a lightosabb verziója. A lényeg, hogy jól szórakoztunk, és akkor jöhet az, hogy miért is.
A film egy keretben zajlik, játszódik le, vagy valami ilyesmi. Ami között láthatjuk azt, hogy hogyan is jutottunk el oda, ahol a kezdő képsorok megjelentek.
A folytatásban tehát izgalomban nincs hiány, de nem is kell a körmünket rágni. 47-esünk profin végzi el a munkáit, azonban rá kell jönni, hogy becsapták, felültették, és ki kell derítenie az igazságot, azaz miért nem halt meg az elnökjelölt? Majd egy nő kíséretében kezd el nyomozgatni. De állandóan üldözik. Azaz akcióból kapunk azért, még ha a történet elég gyenge is lett.
Majd a végkifejlet szépen lezárja egy A kategóriásnak még nevezhető darab történetét. Vagy inkább sejteti annak folytatását? Ez majd kiderül. A lényeg, hogy néhol klisés jelenetek pásztáznak a vásznon, némi ismeret-információ hiányában kicsit rosszul érezzük magunkat, bár lehet, hogy aki játszik a gémmel, az jóban tudja magát a történetét. Végül is vegyes érzelmek kavarognak az emberben, de azért valamennyire a hangulat, a képek, vágások, hangok, és a többi azt mondatja az emberrel, hogy érdemes volt beletekinteni.
Szereplők
Timothy Olyphant elég jó volt. Ki hitte volna. Kicsit furcsa feje volt, így láttam, de a játéka inkább volt meggyőző, mint a kinézete. Jó választás volt, nem kellett ide Diesel és társai kft.
Olga Kurylenko, akinek a játékára se lehet egy rossz szót szólni. Nem volt ez olyan hűde jó, de nem volt rossz se. Jó párost alkottak Timothy-val. Nem mellesleg a férfi szemeknek is kisebb élményt jelentet feltűnése a vásznonJ Majd még úgy is találkozunk vele…
Pozitívum
A szereplők játéka, akció, kép, hanghatások
Negatívum
A történet kicsit túl egyszerű és néhol „nagyokat ugrunk”, egy kis részletezés nem ártott volna