Hatchet
/2006/
 |
Intro
Amint az a plakáton olvasható: „It's not a remake. It's not a sequel. And it's not based on a japanese one.” – mondhatni elég szellemes, amely annyit tesz, hogy nem feldolgozás, nem folytatás, és nem egy japánon alapszik. Tehát végre láthatunk valami olyat, amit eddig nem láttunk, legalábbis ez szűrhető le tanulságként ebből az idézetből. De akár az Old School American Horror kifejezést is górcső alá vehetjük, amely egyfajta félrevezetésnek nevezhető, hiszen ez a darab elsősorban a horror-vígjátékként, paródiaként aposztrofálható, mint vérbeli horror darabnak.
A sztori
A történet elég egyszerű, úgy ahogy azt már megszokhattuk a horror alkotások esetében „egy csoport turista a New Orleans-i mocsár kellős közepén reked, és soraikat hamarosan tizedelni kezdi a helyei legenda, egy gyilkos, mutáns szörnyeteg.”
A történet A kezdés azt hiszem jól tükrözi eme műfaj kifugárázását. Két ember egy csónakban, akik keresnek valamit, aztán nem nagy meglepetésként mindkettő meghal. De ami ezt követte az meglepő volt számomra, hisz egy party kellős közepében találjuk magunkat, ahol a férfi szemeknek oly igen csak kedvező látvány fogadja a nézőt. Szóval máris érdekes szemszögből látjuk a dolgokat, és kíváncsiak vagyunk, hogyan jutunk el a keblektől a híres mutáns szörnyig. A folytatás már megadja erre a kérdésre a választ. De a lényeg, hogy két barát nekilát a mocsár körbehajózásának, úgy, hogy az egyik egyáltalán nem tartja jó ötletnek ezt az egész hajókázos dolgot. Nem kell mondanom, vagy ismételnem magam, de valahonnan ez is, ismerős. Aztán az izgalom a tetőfokára hág, amikor csoportunk beugrik a „hajóba”, hogy ott az éjszaka közepén lássák a mocsár titkait. Igazán ütős társaság gyűlik össze, hisz van egy öreg házaspárunk, vannak ugye a haverjaink, van egy ismeretlen, és van a két eléggé buta nőcink, akik percről-percre hajtják fel a pólójukat, a kamerát tartó ember kérésére, mert hát ők szeretnének híresek lenni, vagy mifene. És hát ott van az idegenvezető, akiről már a legelején lerí, hogy köze nincs ehhez az egész bemutatásos vezetéshez. Hülyeségeit csak még nagyobb hülyeségei követik, addig a pillanatig, ami a hajó meg nem feneklik, és el nem süllyed a mocsárban. Hmmm. Aztán kiderülnek az érdekesebb történetek egy bizonyos legendáról, egy Victor Crowley-ról, a baltás gyilkosról, akinek a házát jobb ha nagy ívben elkerülöd. De mivel ez hőseinknek nem sikerült, kezdődik az aprítás. Majd a végkifejlet úgy fejeződik be, ahogy arra számítani lehetett. Igazából már a csoport létrejöttekor tudhatod, hogy ki az aki túléli vagy sem. Szóval semmi váratlan nem történik, ahogy az már a horror alkotások esetében is történni szokott. Kijelenthetem, hogy nekem tetszett. A maga hülyeségével teljesen kiérdemelte azt, hogy ráfordítottam körülbelül több mint egy órát. Nagyon jól szórakoztam rajta. Nem kitűnő, meg ilyen meg olyan jó darab, de egyszer igenis nézhető, persze ízlések és pofonok. Ami különösen tetszett, azok az effektek voltak, amik nagyon rendben voltak, és egyben nagyon véresek is. Egymás után hulltak, a testrészek, a fejek,a lábak, a kezek, szóval a műfaj kedvelői sem panaszkodhatnak, úgy ahogy azok se, akik paródiát vártak, hiszen volt egy pár megmosolyogtató jelenet, mint például, amikor el kezd esni az eső, az igen jó volt. Vagy akár a két szöszi beszólásain is néha-néha felnevettél. Annyira, de annyira közhelyes megoldások, és fordulatok vannak a filmben, hogy az ember tényleg elgondolkozik azon, hogy tud-e olyan komoly horror darabot említeni, amely nem erre a most kifigurázott, és jól bevált receptre építene. Szereplők Victor Crowleyt Kane Hodder (The Devil's Rejects és Monster) játssza, akinek neve nem ismeretlen e műfaj háza tájékán, úgy ahogy a legelején csak egy pár percre látható Robert Englund(Freddy vs Jason) és Joshua Leonard (Black Wair Project) neve sem. A csoportunk azonban már kisebb-nagyobb nevekkel összetűzdelt társaságból tevődik össze. Speciel Joel Moore neve hallatán a Nagyi szeme fénye ugrott be elsőként, már elnézést, míg Tamara Feldman inkább sorozatokban jeleskedik, mint horror filmekben. Persze ezek a játékok, most se váltották meg a világot, de azért annyira rémesek se voltak. Pozitívum Kielégíti a néző horror-vígjáték igényeit kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve. Negatívum Szereplők játéka, hosszabb is lehetett volna Maximális önfeledt szórakozást és kikapcsolódást nyújt Adam Green paródiája, amelyet egyesek a „húsz év óta látott legjobb slashernek” tartanak. Mindenki döntse el magában, hogy ezzel egyetért vagy sem. Én azt mondom, jó volt ez, kellemes szórakozás, egy kicsi vígjáték érzettel, meg egy baltás gyilkossal, aki tesz azért, hogy a horror fanok se unják magukat halálra a film nézése közben. 6/10 
Értékelés
Outro
Pontszám
