FilmFelKeltés

Latolgatás Glóbusszal

inmfc - 2008.12.11. - 1 komment

Húh, hát ez már lehetet volna az előző posztba is belepréselni, de így vagy úgy, most akkor itt az idő számot adni, - egye fene, nem várok én egy hónapot, tessék - az én általam favoritoknak számító filmekről, azaz, latolgassuk az esélyeket, vagy mifene...

Persze-persze ez is csak amolyan tű keresés a szénakazalban, hisz ebből a listából vajmi keveset láthatott eddig a szent pillanatig a filmbuzi. Így csak saját megérzésemre (ünkre) hagyatkozhatok, elsősorban. De mégis aki egy nagyon jó mentalistának vallja magát, az most eljátszadozik a gondolattal, akár velem együtt, s bő egy hónap múlva majd visszakeresgélve láthatom(tjuk), hogy megérzéseim mennyire hagytak cserben, vagy éppen ellenkezőleg, 13+1 telitalálatosommal akár én lehetek az univerzum legjobb jövőbe látója...Nincs is mit ezen ragozni, induljon a mérlegelés, esélylatolgatás, meg konkluziók, hipotézisek...figyelem: szerintem rovat következik...némi elfogultsággal...míg néhány esetben sajnos, nem sajnos kellő belemagyarázásos "érvek" (ha lehet annak nevezni) követnek majd utadon. Tessék!

BEST MOTION PICTURE – DRAMA

THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON, mert ebben a bitang erős ötösben, a legnagyobb filmnek ígérkezik, számomra. (bár igaz, ami igaz, azért a Slumdog lehet a nagy befutó, ugye) De vannak vetélytársak dögivel, szép számban, nem könnyű egy választás volt ez így...hajrá, hajrá

BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE – DRAMA

MERYL STREEP – DOUBT, mert szegény Merylt az ág is húzza alapon most összejöhet neki valami, jót tenne a szívének bizony ez a díjacska...de nem szabad elfeljteni Anne kisasszonyt, aki sokkal, de sokkal sanszosabb a végső "győzelmre", s ennyi...

BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE – DRAMA

SEAN PENN – MILK, mert ő aztán fullba nyomja a kretént, és ha ez egyszer még nem sikerült akkor most itt a nagy lehetőség, azonban Mickey harcolva az elemekkel a surranópályán révbe érhet, ha még tovább dicsőítik a Wrestlert...

BEST MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL

VICKY CRISTINA BARCELONA, mert ha most a kezemet a szívemre tenném, akkor be kéne ismernem, hogy ezen "szórakoztam" a legjobbat, s legtöbbet a nagy ötösből...Ez a kategória kicsit szúrja a szemem, Bruges-zsel, egy kevésbé jól sikerült Coen filmmel...elárulom simán lett volna más, akit beneveztem volna ide, s tudom-tudom, nem én vagyok a bizottság feje, de mégis...

BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL

SALLY HAWKINS – HAPPY-GO-LUCKY, mert kell lennie valami kellően meglepőnek és mulatságosnak is a listában, na persze nem ezért, hanem, mert csak jókat lehet hallani a darabról, s mert meryl kettőt nem nyerhet, vagy...végtére is talán itt ő lehet befutó mégis csak, mert nincsenek ott mellette "nagy nevek"...

BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL

JAVIER BARDEM – VICKY CRISTINA BARCELONA, mert megint megcsinálhatja, és ott lehet, mert például máig sem érteni az erőszakik hogy-hogy ketten vannak itt, talán így nagyobb lesz "a győzelem esélye"? De akkor, mi lesz majd a Francoval?

BEST ANIMATED FEATURE FILM

WALL-E, mert Wall-e. Nincs mese, ennek kötelező nyernie. Hiába az egész jónak mondható kungfuzó Panda, ész eddig még nem látott, elég pozítiv visszhanggal rendelkező Bolt, ember legyen a talpán, aki nem ennek adja a díjat, skész...

BEST FOREIGN LANGUAGE FILM

I'VE LOVED YOU SO LONG, mert francia. Ez így eléggé esetlen érv volt, szóval itt is aztán egyiket se láttam, de ez úgy jónak néz ki...szerintem...másrészről meg csak dühöngök magamban, hogy a svéd/dán alkotás helyett bizony a Let the right one in is befért volna, hát de ilyet, kihagyni?

BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE

KATE WINSLET – THE READER, mert ez a tök ideális vaálsztás esete. Két doubtos hölgy mellett remélem, bízom benne, hogy Kate megállja a helyét, s elhozza a szobrot. Hát...

BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE

HEATH LEDGER – THE DARK KNIGHT, mert megérdemli. Sokat nem szeretnék ehhez mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy Cruise, és Downer Jr trópusi hülyesége kettősből akármelyikük is még lehet befutó, de azért számomra itt, ebben a kategóriában, csak egy győztes lehet, s az Heath Ledger!

BEST DIRECTOR – MOTION PICTURE

DANNY BOYLE – SLUMDOG MILLIONAIRE, mert neki (ennek-filmnek) is kell valamit nyernie...igaz jó eséllyel pályázik a film már fentebb is néhány helyen, de itt aztán bankot robbanthat. Mondanom se kell, látatlanban elég erős ez a mezőny, itten...

BEST SCREENPLAY – MOTION PICTURE

PETER MORGAN – FROST/NIXON, mert most tényleg csak a hasamra ütöttem. Sajnálom ehhez nincsenek ész érvek. Győzzön a jobbik, pff!

BEST ORIGINAL SCORE – MOTION PICTURE

CLINT EASTWOOD – CHANGELING, mert már a kritika szerint is kijárna egy dícsőség (zászló?). Az "öregtől" csak jó filmeket kaptam eddig, még a Gran Torino kaphat talán nagyobb figyelmet, talán...

BEST ORIGINAL SONG – MOTION PICTURE

“ONCE IN A LIFETIME” — CADILLAC RECORDS, mert Beyonce. Na de persze belehallgatva az anyagba, ezen a jelölésen nincs is min, és miért csodálkozni... bár a Wrestler songja se piskóta...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

A Golden Globe jelöl

inmfc - 2008.12.11. - 5 komment

Nosza ez a nap is eljött. Lássuk, lássuk miből élünk...A GG már jelölt, első ránézésre nem rossz, nekem tetszik, bár vannak hiányosságok, de ez csak az én véleményem. Bizony a nagyrészét még nem is volt szerencsém megnézni, de azért a nagy TDK láz itt valahogy nem jön vissza. Talán majd az Oscaron.. favoritok persze vannak, ezekről majd később.

1. BEST MOTION PICTURE – DRAMA

1. THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON
2. FROST/NIXON
3. THE READER
4. REVOLUTIONARY ROAD
5. SLUMDOG MILLIONAIRE

2. BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE – DRAMA

1. ANNE HATHAWAY – RACHEL GETTING MARRIED
2. ANGELINA JOLIE – CHANGELING
3. MERYL STREEP – DOUBT
4. KRISTIN SCOTT THOMAS – I'VE LOVED YOU SO LONG (IL Y A LONGTEMPS QUE JE T’AIME)
5. KATE WINSLET – REVOLUTIONARY ROAD

3. BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE – DRAMA

1. LEONARDO DICAPRIO – REVOLUTIONARY ROAD
2. FRANK LANGELLA – FROST/NIXON
3. SEAN PENN – MILK
4. BRAD PITT – THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON
5. MICKEY ROURKE – THE WRESTLER

4. BEST MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL

1. BURN AFTER READING
2. HAPPY-GO-LUCKY
3. IN BRUGES
4. MAMMA MIA!
5. VICKY CRISTINA BARCELONA

5.BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL

1. REBECCA HALL – VICKY CRISTINA BARCELONA
2. SALLY HAWKINS – HAPPY-GO-LUCKY
3. FRANCES MCDORMAND – BURN AFTER READING
4. MERYL STREEP – MAMMA MIA!
5. EMMA THOMPSON – LAST CHANCE HARVEY

6. BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL

1. JAVIER BARDEM – VICKY CRISTINA BARCELONA
2. COLIN FARRELL – IN BRUGES
3. JAMES FRANCO – PINEAPPLE EXPRESS
4. BRENDAN GLEESON – IN BRUGES
5. DUSTIN HOFFMAN – LAST CHANCE HARVEY

7. BEST ANIMATED FEATURE FILM

1. BOLT
2. KUNG FU PANDA
3. WALL-E

8. BEST FOREIGN LANGUAGE FILM

1. THE BAADER MEINHOF COMPLEX (GERMANY)
2. EVERLASTING MOMENTS (SWEDEN/DENMARK)
3. GOMORRAH (ITALY)
4. I'VE LOVED YOU SO LONG (FRANCE)
5. WALTZ WITH BASHIR (ISRAEL)

9. BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE

1. AMY ADAMS – DOUBT
2. PENELOPE CRUZ – VICKY CRISTINA BARCELONA
3. VIOLA DAVIS –DOUBT
4. MARISA TOMEI – THE WRESTLER
5. KATE WINSLET – THE READER

10. BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE

1. TOM CRUISE – TROPIC THUNDER
2. ROBERT DOWNEY JR. –TROPIC THUNDER
3. RALPH FIENNES – THE DUCHESS
4. PHILIP SEYMOUR HOFFMAN – DOUBT
5. HEATH LEDGER – THE DARK KNIGHT

11. BEST DIRECTOR – MOTION PICTURE

1. DANNY BOYLE – SLUMDOG MILLIONAIRE
2. STEPHEN DALDRY – THE READER
3. DAVID FINCHER – THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON
4. RON HOWARD – FROST/NIXON
5. SAM MENDES – REVOLUTIONARY ROAD

12. BEST SCREENPLAY – MOTION PICTURE

1. SIMON BEAUFOY – SLUMDOG MILLIONAIRE
2. DAVID HARE – THE READER
3. PETER MORGAN – FROST/NIXON
4. ERIC ROTH – THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN
5. JOHN PATRICK SHANLEY – DOUBT

13. BEST ORIGINAL SCORE – MOTION PICTURE

1. ALEXANDRE DESPLAT –THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON
2. CLINT EASTWOOD – CHANGELING
3. JAMES NEWTON HOWARD – DEFIANCE
4. A. R. RAHMAN – SLUMDOG MILLIONAIRE
5. HANS ZIMMER – FROST/NIXON

14. BEST ORIGINAL SONG – MOTION PICTURE

1. “DOWN TO EARTH” — WALL-E
2. “GRAN TORINO” — GRAN TORINO
3. “I THOUGHT I LOST YOU” — BOLT
4. “ONCE IN A LIFETIME” — CADILLAC RECORDS
5. “THE WRESTLER” — THE WRESTLER

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

JCVD

Virgogirl - 2008.12.10. - 2 komment

Nagyon kellemes csalódás volt ez a film: eléggé szórakoztató, kicsit elgondolkodtató, öniróniával és cinizmussal teli. Jean-Claude Van Damme, minden szuperhősök legbalerinásabbika, a brüsszeli muszkli bizonyít: ha kell, simán hülyét csinál magából, és nem csak a spárgázáshoz, de a színészkedéshez is ért (ha nem is annyira sokat, mint a spárgázáshoz). Érdekes, és hangulatos film, amit mindenképpen érdemes megnézni - egyből máshogy látja utána az ember a B-kategóriás akcióhősök világát.

A történet

Az önmagát alakító Van Damme visszatér Belgiumba, hogy újra összerakja az életét: a karrierje ugyanis romokban hever, tele van tartozásokkal, a lánya pedig inkább az anyjával akar élni - a történet nem sokban fedi a valóságot, a való életben Van Damme élete máshogy alakult. Otthon azonban egy elég bizarr helyzetbe keveredik, ami sok mindenre rádöbbenti őt, és jó néhány dolgot felül is kell vizsgálnia.

Az értékelés

Van Damme mindig úgy élt az emlékeimben, mint egy kemény tekintetű, ruganyos testű figura, aki elég vacak (a szó legszorosabb értelmében B-kategóriás) akciófilmekben szerepel, ezekből legyárt évente egyet-kettőt, és a világ többi részével nem törődik. Nem is nagyon érdekelt az élete, és nem is nagyon lehetett róla itthon hallani (legalábbis, nem annyira, mint a nagy hollywoodi sztárokról).
Ez a film azonban nagyon, nagyon tetszett, és kifejezetten kedvelhetővé tette Van Damme karakterét: attól, hogy "sztár", nem a legjobb az élete, megöregedett, hozott egy sor rossz döntést, a legtöbb ember félreismeri és kihasználja, mindenki csak az akcióhőst látja benne, és folyamatosan elvárják tőle, hogy produkálja magát. Pedig ő is csak ugyanolyan, mint más, mindössze belekerült egy szerepbe, amiből nem nagyon tud kibújni... Ez eddig elég közhelyesen hangzik (de, mint a közhelyek jó része, igaz), az azonban, ahogy Van Damme ezt "bevallja" és "átadja", egyből elfogadhatóvá, értékelhetővé, elgondolkodtatóvá teszi az egész történetet.
A mellékszereplők tökéletesen mellékesek - Van Damme az, aki viszi a filmet a hátán, amikor nincs a vásznon, akkor is őt várjuk, róla beszélnek. Az ő személyisége, életről alkotott véleménye, meghasonlása, bevallott és elhallgatott hibái adják a történet gerincét és tartóoszlopát, és ő ennek a feladatnak szinte tökéletesen megfelel; és bármennyire is elkeseredett személyiséget alakít (még akkor is, ha az a szerep, amelybe bebúj, saját maga), látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál.

A végjáték

Mindenki dicséri, talán egy-két negatív véleményt olvastam róla, és ez nem véletlen. Van Damme megmutatja, hogy sokkal több van benne, mint ami látszik - ráadásul abszolút nem fél attól, hogy demisztifikálja saját magát...

A tények

Kik követték el? A főszereplő egyértelmű, az író és a rendező Mabrouk el Mechri (aki egy interjúban elmondta, hogy csak a film 70%-a volt előre megírt, a maradékban improvizáltak a színészek)
Pozitívum: Érdekes megközelítés és különleges színészi megoldások; JCVD maga
Negatívum: Időnként egy kicsit szájbarágós
Csúcspont: Cigis jelenet; a film első öt-tíz perce
Kinek: Van Damme elkötelezett, de kicsit kritikus rajongóinak, akik képesek megérteni a finom utalásokat és a cinizmust
Kinek nem: Steven Segal rajongóinak

Jó film volt, mindenkinek ajánlom. Abszolút megérdemli a figyelmet, és azt is, hogy pozitív kritikák szülessenek róla. 7

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Címkék: 7 jcvd

Jurachick Park

inmfc - 2008.12.08. - 1 komment

A Falcon Pictures bemutatja: Jurachick Park

Itt az idő, hogy az FFK-n kicsit foglalkozzak, kis hazánkkal, annak filmes termésével, egyrészt azért, mert mostanság nem sok jóban volt részem a magyar dolgokat (filmeket) illetően, másrészt pedig azért, mert mégse lehetet elmenni szó nélkül csak úgy a mostani darabunk, a Jurachick park mellett és felett. Azaz valahol az égen ott a reménysugár, s valahol az alagút végén ott a fény, hisz itt egy poszt, ami csak a miénk, azonban van némi üröm az örömben, hisz ez a film inkább amatőr filmnek titulálható, az is, de becsületére legyen mondva kérem szépen, hogy lepipálja az utóbbi idők valahány humorra edzett magyar citromdíjas vígjátékát, nosza!

Oly rég volt már, amikor magyar „filmet” láttam, láthattam a két szép szemem előtt lejátszódni. Bár az igazat megvallva mindig vannak és akadnak újdonságok, csak valahogy az ember, tudod az aki, már sokat látott és tapasztalt, a vén öreg róka ezeknek már nem dől be csak úgy. Kivárja, megvárja a nagy dobásokat. Őt már egyáltalán nem tudja lázba hozni, holmi falusi, vasúti, magyar paprikás, kolbászos történet nulla humorral meghintve. Neki valami másra, valami újra fáj foga, amit ebben, a Jurachick parkban vélt(em) felfedezni, az előzetest bogarászva. Ezek szerint nem is hagyta ki ezt a kihagyhatatlan, páratlan lehetőséget, alkalmat, amiben szó-szó nem is csalódott, de nem is esett hanyatt tőle, nézzük a csibét, akkor!

Amint azt megtudtam, hosszabb nyomozgatás során, a Jurachick Park (ejtsd: juracsik) egy 2008-as Vasfilm, amely fikciós kategóriában első helyezettnek mondhatja magát, s nem mellesleg egy paródia. Mégpedig a Spielbergi 6x oda-vissza látott kalandok magyar humorba való öntése, s átöltöztetése. Na igen, most biztosan sokan legyintenek (hol van itt a humor és a paródia nálunk, teljes joggal, már ilyen nincs is), de én azért bátorkodom ajánlani, mert igen is elsődleges célját az én esetemben elérte, azaz megnevetetett, amire talán az elmúlt években nem is volt precedens az „oly magyar” filmpiac alkotásira emlékezve.

Tehát az alap(forgatókönyv) adott volt, amit csak át kellett ültetni magyarosan, magyarra. S ez sikerült. Mielőtt mindenki nekiesne a klaviatúrának, abbéli féligazságát hangoztatva, hogy hát ez "plágium", íg könnyű, és micsoda dolog, ade zoknak jelezném, hogy tessék csak vígan és bőszen keresgélni a saját házunk táján, és megláthatjuk, hogy akármit kitaláltunk, az nem hozta meg az éhségünket a magyar humor iránt. Ezért is állítom azt, hogy ha úgy nem ment („saját kútfőből”), akkor bizony lépni kellett már, és ezt nem kell szégyellni. Mondom ezt úgy, hogy a legelején, pár évvel ezelőtt még én is ott álltam volna az értetlenkedők sorában, de a helyzet változott az évek folyamán, ha úgy tetszik „esett a színvonal”. De ebbe már tényleg nem akarok belemenni, csak ezzel, a filmmel, akarok foglalkozni, mert így vagy úgy, rászolgált erre a posztra.

Aki tehát látta a Jurassic Parkot, az eredetit, annak nagyon nem lehet és nem is érdemes újra ás újra elregélni, elmesélni a történetet. A lényeg az egészben, hogy szakértők érkeznek a Noblare ligeti központba, hogy az ott látottak tükrében szakértői véleményükkel „megnyithassák” a Jurachick parkot, amelyben a csibék (s nem dinók) soha nem látott ősi ösztönökkel rendelkeznek, amelyek akarva-akaratlanul kitörnek belőlük…

Ahogy említettem a bevezetőmben is, másra vágytam, mint magyar jól megszokott tucatfilmekre. Végre egy fiatal csapat, más elképzelésekkel, más történettel, más humorral, így minden adott volt egy jónak ígérkező több mint másfélórára. A maga hosszú játék idejével kissé ellenszenvemet váltotta ki belőlem, ami aztán meg is bosszulta magát. Bár itt minden negatívum számlájára felróható a nem profi stáb, háttérmunka és így tovább, szóval azért csak csínján bánok majd a jelzőkkel, és pennával, de azért hozzám hűen nem hagyom magam becsapni, leírom a véleményemet.

Jó is volt, meg nem is. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Kár volt az üres percekért, a gyengébb periódusokért, mert így nem nagyon tudta a nézőt markában tartani, akinek így kisebb-hosszabb időre „elfogyott” a hangulata, s csak azt várta már, mikor lesz már újabb eget rengető jelenet, amelyen lehet majd jókat kacarászni. Talán az új, bevágott jelenetek, a más filmekre való utalások nem érték el nagyon céljukat, hisz a legtöbb esetben ezek nem akartak működni úgy igazán. Megelevenedik Mr. Arnold is…

Azt kell mondjam, a kezdés még minden merész álmomat felülmúlta. A film első fele, majdnem „hibátlanul” megy végbe a szemem láttára, amit sajnos sikerül elfeledtetni, egy gyengébb, harmatosabb második féllel. Lehet rosszul gondolom én, de talán elfogyhatott a szufla, elfáradhattak a készítők addigra, nem tudom, az biztos, hogy a Jurachick park második felét, csak a poénok, s egy-néhány szereplő, karakter tartja életben. A csibék választása azonban egy nagy adag piros pont, annak ellenére, hogy néha már túl sokak voltak. Oly eredeti volt, s nekem bejött.

-Maga mire lő?

-Mindenre, ami mozog!

A rendezésre, vagy a produceri miérteken, hibákon itt aztán lehetne élcelődni meg tényleg egy oldalon keresztül foglalkozni, de amatőr film lévén szó kisebb-nagyobb bakik ellenére elég jól összerakott darabról van szó. Bár látszik az, hogy a fiúk nem először álltak a kamera elé és mögé, én szurkolok nekik, csak így tovább. A helyszín például elég bejövös volt, s a lovasszekér is hatalmas fun, a csibék mellett.

A színészek szerintem jók voltak. A paraszt volt a telitalálat, már elnézést. Itt is volt egy pár gyengébb alakítás, egy pár rosszabb választás, de mindent összevetve annyira nincs okom panaszra. A paródia-jelleg megvolt, az fűtött belőle minden porcikájából, s ez a lényeg…

A film legnagyobb erőssége a műfajban rejlik és fakad. Azaz, hogy jó párszor, értheted sokszor felnevettem, elmosolyodtam… vagy volt olyan, hogy csak egy félmosolyt csaltak orcámra, de nekem ez már ez is felért egy győzelemmel. Találhatók benne igazán ritka jó dumák, és dialógusok, valamint a helyszínek nevei is élményszámba mennek.

De hát a jura korban nem is éltek csibék?!

A hangulat „fenntartásához”, még szükség volt jó zenékre, muzsikákra a füleimnek. Ami jól lett kiválasztatva. Ezt is dicséret illeti. A film végén lepereg előttünk az összes felhasznált muzsika irodalma, nem volt rossz, nah…

Igazi céljukat elérték a Fiúk, s azt hiszem nekik, s nekem, nem is kellett már több ennél. A hibák, azok olyan hibák, amelyeket még hogy ha van idő, s van pénz keret rá, akkor simán kiküszöbölhetőek. Én mindenképpen megadom nekik az újabb esélyt, miket is beszélek, akár tűkön ülve is várom a következő filmet. Ez most, itt, megkapja a hat és felet, áh egye fene a hetest, tőlem. Hisz a humor a helyén volt, a színészek odatették magukat, a helyszínek, és a zene is kiválóak voltak, az alapötlet is megér egy misét, ennél többet te se, mi se, s én se várjak magyar produkciótól… Amit nem felejtek és felejthetek el gyorsan zárszóként megemlíteni, hogy a honlapról mindenki számára elérhető. Ne tovább figyelmeztettek mindenkit vigyázni kell vele, mert sokan biztos, még tíz percet sem bírnak majd ki belőle, vagy félidőben már segítségért kiáltanak. Ez is olyan, lehet, hogy az annyira *ar, de már jó részét képezi, lehet… Ez a miénk, vagy inkább az övék, tessék itt a példa, van itt kérem muníció magyar filmipar…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Címkék: 7 jurachick park

Bad Santa

inmfc - 2008.12.06. - 3 komment

Itt a Mikulás (vagy a télapó) és közeleg a karácsony, ugye. Na már most, a blogger is ember alapon, elérzékenyül, és fel-felkeresi, kutatja a nagy szeretettel, ünneppel, meg a piros kabátos nagy szakállas úriemberrel kapcsolatos filmeket. Egy kicsit nosztalgiázik (amiből aztán még lesz egy pár nagy durranás), de közbe-közbe azért még elfeledett, nem halott remekekkel is összehozza a sors, a nagy „turkálás” hevében. Ilyen, számomra új élményt jelentetett a Tapló Télapó című filmecske, amit most először volt szerencsém látni, de előre leszögezném, borítékolnám, hogy minden bizonnyal nem utoljára.

A jelige lehetne: Ha már unod a csokimikulást, akkor neked a Bad Santa, avagy a Tapló télapó előtt a helyed. De azért óvatosan vigyázni vele, mert kisgyerkőc nem láthatja, más különben még szertefoszlana minden álma, minden vágya, elképzelése, emléke a Mikulásról. S most tegye fel a kezét akkor az, aki tényleg találkozott már az igazival, nem holmi piától bűzlő (alkesz) plázás műmájerekkel…

Főhősünk foglalkozása: Mikulás. Áruházról-áruházra jár, majd foszt, fúr, meg lop (valamiből meg kell élni), kvázi a zord külső mögött érző lélek lakozik. Minden évben újabb helyre tévedve rámol, miközben az élete egy nagy nulla. Alkesz, imádja a nőket, de a gyerekeket nem, kiégett, kicsit nem életre való alkat, a semmi sem érdekli kategóriát képviseli az emberiség rétegében. Nem tud, s nem akar megváltozni…de ekkor megjelenik egy gyerek…

Ez mindent vitt, kérem szépen. Minden amit, eddig láttam, s hallottam a karácsonyról meg úgy a Mikulásról az most a feje tetejére fordult. Itt mindenben megtalálták a negatív dolgokat. Hisz a szeretet ünnepe, se örömteli, se megható és gyönyörű. Még a piros kabátos úriember is annyira érzéketlen tuskó, hogy az embert egy percre se ragadja el a varázs. Annyira anti"christmas" jelleg lengi be az egész filmet, hogy jóformán ez nem működne semmi esetre és esetben sem. De mégis. Az előbb említett dolgok ellenére, s tudatában a filmnek sikerül elérnie a hatást, működik. Azaz, hogy élvezem az első perctől fogva. Talán jó volt végre ilyet is látni, nem állandóan csak aranyos, kedves embereket és gyerekeket, amint éppen díszítik a fát és hasonlók, másnap meg már a kandalló előtt lógó zoknikba van bekészítve a nagy ajándék…

A Tapló Télapó, ha jól belegondolok, akkor egy olyan keserédes dráma, amiben a főhőssel együtt keresem a szépet, a jót a karácsonyban, meg látom, ahogy ő valahogy a *ar életéből próbál kikeveredni, úgy egyáltalán. A karácsony neki nem ünnep, ez csak egy újabb pénzkeresési lehetőség, egy alkalom a nagy summa leakasztására. Neki ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi.

A hangulat nagyon eltalált. Már a kezdő képsorok, és félmondatok is azt éreztetetik a nézővel, hogy itt egy nem akármilyen karácsonyos mikulásos filmben lesz része. És ez az elkapott, lehengerlő hangulat nem áll le egészen a befejezésig. Mindvégig fenntartja azt a baromi jó beszólásokkal (alpári, ami a szívemen, a számon jellegűeket), a tapló télapó részéről, a nagyon jól megírt dialógusokkal és a néha eget rengető (kicsit feketés) humorral. Amit végre valahára dicséret illet, mert jó párszor volt hangosan röhögős, amiért imádkozik a filmbuzi, már évek óta, ugye. A kisebb szépséghibája ennek, hogy majd öt évvel ezelőtt született a darab, de egye fene, ez mit sem von le értékéből. Maradjunk annyiban, hogy humorban nincs hiány.

- Mit akarsz?

- Egy Toliturbó autót.

- Az meg mi a szar?

Persze a dráma se maradhatott ki a történetből. De ezt is annyira lehúzóan, meg gyászhangulatúan adják elő, hogy az embernek már nincs is kedve csöpögni. Egy rossz szavunk nem lehet. Például amikor azt hiszem, hogy megint sikerült egy tök jó filmet elrontani egy béna befejezéssel, akkor láss csodát, van még Isten felkiáltással elégedetten kelhettek fel fotelemből.

A kis szőke dundi gyerek hatalmas arc volt. Ja ő róla csak annyit érdemes tudni, hogy nagyijával befogadja a Mikulást, és örökre megváltoztatja életét. Húha ezt talán még se kellett volna leírni, mert ez így nagyon erőltetetten hangzott, inkább felejtsd el, vagy higgy nekem, hogy a nem mindennapi sztoriból egy nem mindennapi hangulatú christmas movie kerekedik ki, amire pár év múlva is bátran emlékezhetünk vissza, vagy vehetünk elő, ha éppen hó borít mindent, és körülvesz a forralt bor…

A karakterek nagyon ászok. A pár sorral előbb említett szőke dundi gyerek is nagyon jól eltalált figura, de B. B. Thornton mindenkit lehagy, kenterbe ver a játékával. Zseniálisan hozza, most komolyan, a Mikulást. Egyszerűen káprázatos alakítás volt, nem is volt érdemtelen a GG jelölés számára. B.B. bizony egy elég jó színész, akinek egyszer talán majd sikerül valami nagyobbat is robbantania, én szurkolok neki. És van még egy ki ne és el ne felejtsem Tony Cox is.

Furcsa mozi volt ez a Tapló Télapó. Bár ez, most inkább bók volt részemről. A nyolc és felest maximálisan megérdemli. Stílusában akár kultanyagként is számolhatunk vele, amiben a jól sikerült szinkron is kiveszi a részét. S ez külön öröm volt, számomra, legalább is. Mondottam, ha unod a csokimikulást…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Címkék: 8.5 bad santa

Sleepwalking

inmfc - 2008.12.06. - Szólj hozzá!

Mostanság csak olyan filmekbe botlok úton-útfélen, amelyekbe vagy én képzelek bele többet, vagy csak egyszerűen nem tudják kihasználni a bennük rejlő lehetőséget, és potenciált. Inkább a másodiknak szeretnék hinni, mint sem az elsőnek… Ezekért nagyon kár, de azért ne tessék temetni a Sleepwalking-ot, mert azt az egy nézést, odafigyelést maximálisan megérdemli, s megérdemelte.

Ezek a filmek azok, ugye, amelyek, no hype-t, és nagy summa-t nélkülözve jutnak el hozzám, abban a reményben, hogy aztán felkaroljam őket és világgá kürtöljem a nagyszerűségüket. Persze nem minden esetben sikerül elérnie ezt a kívánt, vagy várva várt a hatást az adott filmnek, de bizony azért néha jól esik egy kis kikapcsolódás a nagy hálivúdi gyárból érkező tucat filmek mellett. És ezzel nem vagyok egyedül…

Ami biztos, hogy, hát a Sleepwalking egy elég jól hangzó (a színészi felhozatalra pillantva) független filmecske. Ami számomra, egyet jelenet, - persze nem minden esetben - az ismeretlenül nagyot szóló csoporttal. Hisz ki ne értene abban, egyet velem, hogy bizony ezekre, mármint a filmes ipar e szekciójára nagyon is szükség van. Mert sokszor minden várakozást felülmúlva teljesítenek hol itt, hol ott, hol a vásznon, hol a dvd anyagként és így tovább. Kell ilyen is a népnek, akkor is, ha a megnézés után kicsit húzzuk a szánk szélét a látottakat illetően. Egyszóval nem volt az igazi. Bár a történet már sokat mondó, árulkodó:

Joleen, miután a pasiját bekasznizzák, a kislányával beköltözik az öccse lakásába, ahonnan egy nap eltűnik. Csak egy levél árulkodik arról, hogy vissza fog jönni, majd valamikor a kislányért, aki ebbe nem akar és tud beletörődni. Mindenképp meg akarja találni édesanyját, aminek aztán gyerekotthon, meg rég látott, sokat szidott apa lesz következménye.

Egy elég jó film lett ez a Sleepwalking, na, hibái ellenére is azért szerethető. S hogy itt tüstént, gyorsan, azonnal lezavarjam a negatív dolgokat, akkor mondanám, szíves engedelmetekkel, hogy a film néhány helyen, esetben igen csak megadja magát, leül egy-egy pillanatra, majd mint ha mi sem történt volna lépek tovább (lépünk) a következő snittre, jelenetre, képkockára. Ezek a váltások pedig valahogy még nem az igaziak, ezeken még lenne mit csiszolni. Sokat ugrálunk a szereplők között, de az is igaz, hogy így aztán a végére, mindenkiről, minden szereplőről megtudok mindent, ami még inkább hitelesebbé, reálisabbá teszi a tragédiát, az igazi drámáját a filmnek, a sztorinak. D ez sajnos így vagy úgy, nem tudja feledtetni a sok kitérőt, és üres perceket. Kár érte.

Aki egy amerikai szirupos, csöpögős, minden klisével megkent darabot vár, az biztosan csalódni fog ebben a filmben, bár azért a független jelző nem hiszem, hogy valakinek is ezeket a szavakat, élményeket, tapasztalatokat jutatatja az eszébe elsőre, mármint ha jól sejtem és remélem (túlzás volt ez picikét részemről, mert a klisé probléma azért itt is felüti a fejét).

Szóval a Sleepwalking azért más, mint társai, a dráma műfajában, s azon keretein belül. Gondolok itt arra, elsősorban, hogy ez egy ilyen lelkidráma, amelyben a szereplők az élet gondjai, problémái mellett a saját kis életük egy meséjét, egy álmát akarják elfelejteni, és félretenni örökre. Talán szeretnének megváltozni, kilépni a meséből, vagy felébredni az álomból, de nem merik megtenni a következő lépést, hogy úgy élhessenek, hogy az legyen hátralevő életük első igazi napja. A múlt mindenre rányomja bélyegét. Azaz egyáltalán nem akarnak emlékezni, hanem csak úgy élni, ahogy azt ők megtervezték maguknak. De amint azt már tudhatjuk mi is, a sorsunkat nem mi irányítjuk. Három ember, akik bárhonnan is nézem, egy ember árnyékában, egy ember miatt kénytelennek meghúzódni, és félrevonulni a világtól.

"This is the first day of the rest of her life."

Elég jó kezdéssel nyit a Sleepwalking, nem olyan bevezetős, szereplős megismerkedős dolog, hanem inkább amolyan in medias res -es. Ami folytán,és után derülnek ki a nagy igazságok a szereplőkről, hogy miért azok akik, és hogy miért jutottak el oda, miért vannak ott, ahol éppen vannak. Lényegében fél óra múlva már körvonalazódhat a történet, rossz anyukával, aki valahogy mindig keresi bajt, és hiába szereti egyetlen egy szem lányát, akkor se tudja úgy felnevelni, ahogy azt kellene, vagy szeretné. És ezért is menekül a legújabb „kudarc” után a feladat elől. Majd a figyelem az anya eltűnése után a gyerekre, és a öcsre összpontosul, amint éppen road movie keretében keresnek valakit, ugye, és mennek a farmra, ahol az a túlzott szigor fegyelem uralkodik az apa körülött. És ekkor kezdődik el az igazi dráma.

Amint az tehát látható, kiolvasható a sorokból, mindig vagyok valahol, vagy utazok, vagy új helyszínen más szereplőkkel ismerkedek meg, mégis sokszor kevésnek érzem az akkor és ott lejátszódó eseményeket és hallható párbeszédeket.

Micsoda brigád! Az első filmes rendező áldhatja a napot, amikor ilyen színészekkel hozta össze a sors a film elkészítésekor. Van itt oscar díjas gyönyörű Charlize Theron, aki még ha kevesebbet is szerepel, de hozza az anyát hibátlanul, egyszerűen drámai szerepben se tud hibázni. Bravó. Aztán Nick Stahl aki kicsit ismeretlenebb név volt számomra is nagyon jól megoldja a feladatát, de AnnaSophia Robb nála is jobbat nyújtott. A Bridge to Terabithia óta azt hiszem elég kapós lett a kislány neve, s nőhetett is az ázsiója, de nem véletlenül itt is hozza a szerepet, mondhatni már kisujjból.

De aki az eddig, összes felsorolt színészt lepipálja a produkciókat látva az Dennis Hopper, aki az agresszív, farmer apa szerepkörben baromi jót alakít(ott). Nekem ő volt messze a legjobban teljesítő színész a „timben”. Bár tényleg mindenki dicsérte illet.

A címválasztáshoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez esetben nem volt szerencsés egy olyan címmel ellátni a darabot, ami már egy ’92-es alkotásnak ott virít a borítóján. No mindegy, de azért pár év múlva kíváncsi lennék, melyikre emlékezne jobban a néző…

A pontszám egy hat és feles, egye fene. Az utóbbi félmondat csak azt vélt kifejezni, hogy bizony nagyon hatosra állt a mutató. És igaz, ami igaz, hogy a hangulat nem mindig volt a tetőfokon, amint azt említettem, de a színészek úgy voltak jók, ahogy voltak, valamint sikerült belecsempészni egy pár jobb zenét az utazásos dologba, és a dráma, a drámai pillanat és befejezés is megállja a helyét. Egy pár fényezés, és csiszolgatás kellett volna ahhoz, hogy ez bizony nagyobbat szólhasson - és a végére hagytam a nagy lehúzást, hogy - mert hát ezzel a színész „timel”, s stílussal (lelkizős dráma) kötelező is lett volna.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

keresés}

friss}

megmondom}

top5}

pertíz}

bwoodi színes}

favourite}

linkek}

licenc}

Latolgatás Glóbusszal

inmfc - 2008.12.11. - 1 komment

A Golden Globe jelöl

inmfc - 2008.12.11. - 5 komment

JCVD

Virgogirl - 2008.12.10. - 2 komment

Címkék: 7 jcvd

Jurachick Park

inmfc - 2008.12.08. - 1 komment

Címkék: 7 jurachick park

Bad Santa

inmfc - 2008.12.06. - 3 komment

Címkék: 8.5 bad santa

Sleepwalking

inmfc - 2008.12.06. - Szólj hozzá!

Címkék: 6.5 sleepwalking alvajárók