Itt a Mikulás (vagy a télapó) és közeleg a karácsony, ugye. Na már most, a blogger is ember alapon, elérzékenyül, és fel-felkeresi, kutatja a nagy szeretettel, ünneppel, meg a piros kabátos nagy szakállas úriemberrel kapcsolatos filmeket. Egy kicsit nosztalgiázik (amiből aztán még lesz egy pár nagy durranás), de közbe-közbe azért még elfeledett, nem halott remekekkel is összehozza a sors, a nagy „turkálás” hevében. Ilyen, számomra új élményt jelentetett a Tapló Télapó című filmecske, amit most először volt szerencsém látni, de előre leszögezném, borítékolnám, hogy minden bizonnyal nem utoljára.
A jelige lehetne: Ha már unod a csokimikulást, akkor neked a Bad Santa, avagy a Tapló télapó előtt a helyed. De azért óvatosan vigyázni vele, mert kisgyerkőc nem láthatja, más különben még szertefoszlana minden álma, minden vágya, elképzelése, emléke a Mikulásról. S most tegye fel a kezét akkor az, aki tényleg találkozott már az igazival, nem holmi piától bűzlő (alkesz) plázás műmájerekkel…
 |
Főhősünk foglalkozása: Mikulás. Áruházról-áruházra jár, majd foszt, fúr, meg lop (valamiből meg kell élni), kvázi a zord külső mögött érző lélek lakozik. Minden évben újabb helyre tévedve rámol, miközben az élete egy nagy nulla. Alkesz, imádja a nőket, de a gyerekeket nem, kiégett, kicsit nem életre való alkat, a semmi sem érdekli kategóriát képviseli az emberiség rétegében. Nem tud, s nem akar megváltozni…de ekkor megjelenik egy gyerek…
Ez mindent vitt, kérem szépen. Minden amit, eddig láttam, s hallottam a karácsonyról meg úgy a Mikulásról az most a feje tetejére fordult. Itt mindenben megtalálták a negatív dolgokat. Hisz a szeretet ünnepe, se örömteli, se megható és gyönyörű. Még a piros kabátos úriember is annyira érzéketlen tuskó, hogy az embert egy percre se ragadja el a varázs. Annyira anti"christmas" jelleg lengi be az egész filmet, hogy jóformán ez nem működne semmi esetre és esetben sem. De mégis. Az előbb említett dolgok ellenére, s tudatában a filmnek sikerül elérnie a hatást, működik. Azaz, hogy élvezem az első perctől fogva. Talán jó volt végre ilyet is látni, nem állandóan csak aranyos, kedves embereket és gyerekeket, amint éppen díszítik a fát és hasonlók, másnap meg már a kandalló előtt lógó zoknikba van bekészítve a nagy ajándék…
A Tapló Télapó, ha jól belegondolok, akkor egy olyan keserédes dráma, amiben a főhőssel együtt keresem a szépet, a jót a karácsonyban, meg látom, ahogy ő valahogy a *ar életéből próbál kikeveredni, úgy egyáltalán. A karácsony neki nem ünnep, ez csak egy újabb pénzkeresési lehetőség, egy alkalom a nagy summa leakasztására. Neki ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi.
A hangulat nagyon eltalált. Már a kezdő képsorok, és félmondatok is azt éreztetetik a nézővel, hogy itt egy nem akármilyen karácsonyos mikulásos filmben lesz része. És ez az elkapott, lehengerlő hangulat nem áll le egészen a befejezésig. Mindvégig fenntartja azt a baromi jó beszólásokkal (alpári, ami a szívemen, a számon jellegűeket), a tapló télapó részéről, a nagyon jól megírt dialógusokkal és a néha eget rengető (kicsit feketés) humorral. Amit végre valahára dicséret illet, mert jó párszor volt hangosan röhögős, amiért imádkozik a filmbuzi, már évek óta, ugye. A kisebb szépséghibája ennek, hogy majd öt évvel ezelőtt született a darab, de egye fene, ez mit sem von le értékéből. Maradjunk annyiban, hogy humorban nincs hiány.
- Mit akarsz?
- Egy Toliturbó autót.
- Az meg mi a szar?
Persze a dráma se maradhatott ki a történetből. De ezt is annyira lehúzóan, meg gyászhangulatúan adják elő, hogy az embernek már nincs is kedve csöpögni. Egy rossz szavunk nem lehet. Például amikor azt hiszem, hogy megint sikerült egy tök jó filmet elrontani egy béna befejezéssel, akkor láss csodát, van még Isten felkiáltással elégedetten kelhettek fel fotelemből.
A kis szőke dundi gyerek hatalmas arc volt. Ja ő róla csak annyit érdemes tudni, hogy nagyijával befogadja a Mikulást, és örökre megváltoztatja életét. Húha ezt talán még se kellett volna leírni, mert ez így nagyon erőltetetten hangzott, inkább felejtsd el, vagy higgy nekem, hogy a nem mindennapi sztoriból egy nem mindennapi hangulatú christmas movie kerekedik ki, amire pár év múlva is bátran emlékezhetünk vissza, vagy vehetünk elő, ha éppen hó borít mindent, és körülvesz a forralt bor…
A karakterek nagyon ászok. A pár sorral előbb említett szőke dundi gyerek is nagyon jól eltalált figura, de B. B. Thornton mindenkit lehagy, kenterbe ver a játékával. Zseniálisan hozza, most komolyan, a Mikulást. Egyszerűen káprázatos alakítás volt, nem is volt érdemtelen a GG jelölés számára. B.B. bizony egy elég jó színész, akinek egyszer talán majd sikerül valami nagyobbat is robbantania, én szurkolok neki. És van még egy ki ne és el ne felejtsem Tony Cox is.
Furcsa mozi volt ez a Tapló Télapó. Bár ez, most inkább bók volt részemről. A nyolc és felest maximálisan megérdemli. Stílusában akár kultanyagként is számolhatunk vele, amiben a jól sikerült szinkron is kiveszi a részét. S ez külön öröm volt, számomra, legalább is. Mondottam, ha unod a csokimikulást…
