A Falcon Pictures bemutatja: Jurachick Park
Itt az idő, hogy az FFK-n kicsit foglalkozzak, kis hazánkkal, annak filmes termésével, egyrészt azért, mert mostanság nem sok jóban volt részem a magyar dolgokat (filmeket) illetően, másrészt pedig azért, mert mégse lehetet elmenni szó nélkül csak úgy a mostani darabunk, a Jurachick park mellett és felett. Azaz valahol az égen ott a reménysugár, s valahol az alagút végén ott a fény, hisz itt egy poszt, ami csak a miénk, azonban van némi üröm az örömben, hisz ez a film inkább amatőr filmnek titulálható, az is, de becsületére legyen mondva kérem szépen, hogy lepipálja az utóbbi idők valahány humorra edzett magyar citromdíjas vígjátékát, nosza!
Oly rég volt már, amikor magyar „filmet” láttam, láthattam a két szép szemem előtt lejátszódni. Bár az igazat megvallva mindig vannak és akadnak újdonságok, csak valahogy az ember, tudod az aki, már sokat látott és tapasztalt, a vén öreg róka ezeknek már nem dől be csak úgy. Kivárja, megvárja a nagy dobásokat. Őt már egyáltalán nem tudja lázba hozni, holmi falusi, vasúti, magyar paprikás, kolbászos történet nulla humorral meghintve. Neki valami másra, valami újra fáj foga, amit ebben, a Jurachick parkban vélt(em) felfedezni, az előzetest bogarászva. Ezek szerint nem is hagyta ki ezt a kihagyhatatlan, páratlan lehetőséget, alkalmat, amiben szó-szó nem is csalódott, de nem is esett hanyatt tőle, nézzük a csibét, akkor!
 |
Amint azt megtudtam, hosszabb nyomozgatás során, a Jurachick Park (ejtsd: juracsik) egy 2008-as Vasfilm, amely fikciós kategóriában első helyezettnek mondhatja magát, s nem mellesleg egy paródia. Mégpedig a Spielbergi 6x oda-vissza látott kalandok magyar humorba való öntése, s átöltöztetése. Na igen, most biztosan sokan legyintenek (hol van itt a humor és a paródia nálunk, teljes joggal, már ilyen nincs is), de én azért bátorkodom ajánlani, mert igen is elsődleges célját az én esetemben elérte, azaz megnevetetett, amire talán az elmúlt években nem is volt precedens az „oly magyar” filmpiac alkotásira emlékezve.
Tehát az alap(forgatókönyv) adott volt, amit csak át kellett ültetni magyarosan, magyarra. S ez sikerült. Mielőtt mindenki nekiesne a klaviatúrának, abbéli féligazságát hangoztatva, hogy hát ez "plágium", íg könnyű, és micsoda dolog, ade zoknak jelezném, hogy tessék csak vígan és bőszen keresgélni a saját házunk táján, és megláthatjuk, hogy akármit kitaláltunk, az nem hozta meg az éhségünket a magyar humor iránt. Ezért is állítom azt, hogy ha úgy nem ment („saját kútfőből”), akkor bizony lépni kellett már, és ezt nem kell szégyellni. Mondom ezt úgy, hogy a legelején, pár évvel ezelőtt még én is ott álltam volna az értetlenkedők sorában, de a helyzet változott az évek folyamán, ha úgy tetszik „esett a színvonal”. De ebbe már tényleg nem akarok belemenni, csak ezzel, a filmmel, akarok foglalkozni, mert így vagy úgy, rászolgált erre a posztra.
Aki tehát látta a Jurassic Parkot, az eredetit, annak nagyon nem lehet és nem is érdemes újra ás újra elregélni, elmesélni a történetet. A lényeg az egészben, hogy szakértők érkeznek a Noblare ligeti központba, hogy az ott látottak tükrében szakértői véleményükkel „megnyithassák” a Jurachick parkot, amelyben a csibék (s nem dinók) soha nem látott ősi ösztönökkel rendelkeznek, amelyek akarva-akaratlanul kitörnek belőlük…
Ahogy említettem a bevezetőmben is, másra vágytam, mint magyar jól megszokott tucatfilmekre. Végre egy fiatal csapat, más elképzelésekkel, más történettel, más humorral, így minden adott volt egy jónak ígérkező több mint másfélórára. A maga hosszú játék idejével kissé ellenszenvemet váltotta ki belőlem, ami aztán meg is bosszulta magát. Bár itt minden negatívum számlájára felróható a nem profi stáb, háttérmunka és így tovább, szóval azért csak csínján bánok majd a jelzőkkel, és pennával, de azért hozzám hűen nem hagyom magam becsapni, leírom a véleményemet.
Jó is volt, meg nem is. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Kár volt az üres percekért, a gyengébb periódusokért, mert így nem nagyon tudta a nézőt markában tartani, akinek így kisebb-hosszabb időre „elfogyott” a hangulata, s csak azt várta már, mikor lesz már újabb eget rengető jelenet, amelyen lehet majd jókat kacarászni. Talán az új, bevágott jelenetek, a más filmekre való utalások nem érték el nagyon céljukat, hisz a legtöbb esetben ezek nem akartak működni úgy igazán. Megelevenedik Mr. Arnold is…
Azt kell mondjam, a kezdés még minden merész álmomat felülmúlta. A film első fele, majdnem „hibátlanul” megy végbe a szemem láttára, amit sajnos sikerül elfeledtetni, egy gyengébb, harmatosabb második féllel. Lehet rosszul gondolom én, de talán elfogyhatott a szufla, elfáradhattak a készítők addigra, nem tudom, az biztos, hogy a Jurachick park második felét, csak a poénok, s egy-néhány szereplő, karakter tartja életben. A csibék választása azonban egy nagy adag piros pont, annak ellenére, hogy néha már túl sokak voltak. Oly eredeti volt, s nekem bejött.
-Maga mire lő?
-Mindenre, ami mozog!
-Mindenre, ami mozog!
A rendezésre, vagy a produceri miérteken, hibákon itt aztán lehetne élcelődni meg tényleg egy oldalon keresztül foglalkozni, de amatőr film lévén szó kisebb-nagyobb bakik ellenére elég jól összerakott darabról van szó. Bár látszik az, hogy a fiúk nem először álltak a kamera elé és mögé, én szurkolok nekik, csak így tovább. A helyszín például elég bejövös volt, s a lovasszekér is hatalmas fun, a csibék mellett.
A színészek szerintem jók voltak. A paraszt volt a telitalálat, már elnézést. Itt is volt egy pár gyengébb alakítás, egy pár rosszabb választás, de mindent összevetve annyira nincs okom panaszra. A paródia-jelleg megvolt, az fűtött belőle minden porcikájából, s ez a lényeg…
A film legnagyobb erőssége a műfajban rejlik és fakad. Azaz, hogy jó párszor, értheted sokszor felnevettem, elmosolyodtam… vagy volt olyan, hogy csak egy félmosolyt csaltak orcámra, de nekem ez már ez is felért egy győzelemmel. Találhatók benne igazán ritka jó dumák, és dialógusok, valamint a helyszínek nevei is élményszámba mennek.
De hát a jura korban nem is éltek csibék?!
A hangulat „fenntartásához”, még szükség volt jó zenékre, muzsikákra a füleimnek. Ami jól lett kiválasztatva. Ezt is dicséret illeti. A film végén lepereg előttünk az összes felhasznált muzsika irodalma, nem volt rossz, nah…
Igazi céljukat elérték a Fiúk, s azt hiszem nekik, s nekem, nem is kellett már több ennél. A hibák, azok olyan hibák, amelyeket még hogy ha van idő, s van pénz keret rá, akkor simán kiküszöbölhetőek. Én mindenképpen megadom nekik az újabb esélyt, miket is beszélek, akár tűkön ülve is várom a következő filmet. Ez most, itt, megkapja a hat és felet, áh egye fene a hetest, tőlem. Hisz a humor a helyén volt, a színészek odatették magukat, a helyszínek, és a zene is kiválóak voltak, az alapötlet is megér egy misét, ennél többet te se, mi se, s én se várjak magyar produkciótól… Amit nem felejtek és felejthetek el gyorsan zárszóként megemlíteni, hogy a honlapról mindenki számára elérhető. Ne tovább figyelmeztettek mindenkit vigyázni kell vele, mert sokan biztos, még tíz percet sem bírnak majd ki belőle, vagy félidőben már segítségért kiáltanak. Ez is olyan, lehet, hogy az annyira *ar, de már jó részét képezi, lehet… Ez a miénk, vagy inkább az övék, tessék itt a példa, van itt kérem muníció magyar filmipar…
