Van egy olyan sanda gyanúm, és (meg)érzésem, hogy ezt a filmet, a világon, a földkerekségen, ne tovább az „egész” univerzumban csak én vártam, egyes egyedül. Egyszerűen láttam benne valamit, ami miatt még ha nem is tűkön ülve, de a saját magam kis módja, elve szerint vártam, de nagyon, oly gyermeki kíváncsisággal. S bizony, ezt az érzést még a rosszabbnál-rosszabb hírek se tudták elfojtani bennem. Hiába is szállingóztak ezek felém, nevezhetem vajmi kritikusi negatív visszhangoknak, szóval hiába, mert ahogy megérkezett kis hazánkba, nem volt kérdés a megtekintése, amiből most kiderül, hogy megérte-e a pénzét. Azaz, hogy megérte-e túlzott lelkesedéssel és kitartással számolni visszafele a napokat, miatta, a War, Inc miatt.
 |
A film eddig sok jóval nem büszkélkedhet, annyi szent. Kisebb-nagyobb buktaként könyvelhető el, és talán ennek eredményeképp, kis hazánkban is csak(?) dvd formátumban látta, láthatta meg a napvilágot. Így a Jó üzlet a háború - újfent erős szinkron - címmel támad a polcokról, s onnan ordít ránk, és szemezz velünk, próbálja elhitetni, hogy ez megér egy misét.
Hát megér. Érdekes egy film lett belőle, bár ezt már sejteni lehetet az előzetes láttán. S ez az érdekesség (amiről szó esik majd) eléggé megosztotta a nagyérdeműt. Vannak akik, dicsérik, persze nem szuperlatívuszokba beszélnek róla, és vannak akik egyszerűen sz*r filmnek titulálják, sajnálják, hogy pár percnyi, vagy ha éppen kibírta az illető, akkor másfél órát adott, szentelt az életéből, ennek, a War, Inc-nek. Persze, amióta világ a világ, azóta ebben nincs semmi különös és meglepő, hisz annak rendje és módja szerint mindig vannak és lesznek pro és kontrák, azonban néha-néha vannak kirívó esetek, amikor még jobban kijönnek ezek az „ellentétek”, és a jelen, megtekintett, kritika alatt álló film is ebbe a kategóriába sorolható. Azaz vagy szeretni, vagy nem szeretni lehet, középút nincs, kérem szépen. Ezek utána, már csak az a kérdés, vajon hogy gondolom én?
Mielőtt belefolynék a nagy történeti kivesézésbe, akkor gyorsan odaállnék a pro oldalra. Tehát tetszett. Bár nekem, aki nagyon várta, se nyerte el annyira, hűde a tetszésemet, de mégis a sok lehúzás után, s hallatán sikerült neki egyrészt utat törni a szívembe, s ezáltal másrészt a jó oldalra állnia, egy jó filmként megmaradni emlékemben. Hát ha harc, akkor legyen harc!
Az egész sztori egy ilyen futurisztikus, vagy nem-nem, inkább egy kitalált, fiktív korban, helyszínen játszódik. Turakisztánban vagyunk, amelyet egy amerikai magánvállalat szállt meg, és rohant le, majd mit sem törődve ezzel, akarja helyreállítani az ország egyensúlyát, újra egyenesbe hozni…S ennek a tervnek az egyik porszeme, Omar Sharif (nane), akinek a kiiktatására küldik oda a bérgyilkost, Hausert….akinek aztán meggyűlik a baja a nőkkel…kikkel?
Már az alapsztoriból is sejthető, s kiolvasható, hogy nem egy mindennapi darabbal állunk szembe. Azonban minden ami ismeretlen, az nagyszerűnek is tűnik, hathat. És az is, most is. Ha eddig még kételkedtél olvasó a szavaimban, soraimban, akkor mondanám, egy szatirikus, néhol morbid, szürrealista s ironikus, akár cinikus is - film fog kísérni utadon. Az egész egy nagy görbe tükör Amerikának, a háborúnak. S ilyenkor lehetek pimasz, s szemtelen: vajon akkor miért is nem tetszett például nekik? Na de ne legyek ennyire rosszmájú, bár igaz, ami igaz, hogy sokszor nagyon is valóságosnak érzem a fel-feltűnő jeleneteket és sokkoló képkockákat. Ez a világ, amely lehet, hogy efelé halad, és már most is, ezt az arcát mutatja felénk. Háború minek, kiért, mennyiért, hol, mikor, és miért? Ez itt a nagy (amerikai) kérdés. A válasz egy nagyon szétzilált, sokszor el-elhasaló forgatókönyvben rejlik. S igen, ez a legnagyobb negatívuma a War, Inc-nek. Azaz nem mindig éri el a célját, néha már túl sokat akar, nem elégszik meg a kicsivel, és bizony hanyatt is esik a banánhéjon. Sok a kilengés, és meg-megállás, zavaros szál, és dialógus, ebből a szempontból lenne mit javítani a filmen. Bár a befejezés egy nyomott hagy bennem, így egy elég jó kis élménnyel távozhatok a fotelemből - amiért a fain zene is hozátett valamicskét...
„Being human means we invite spectators to ponder what lies behind.
Each of us would be composed of a variety of masks.”
Tessék csak elfelejteni az összes háborús filmet, mert ez nagyon más. Abszurditás a köbön, egy szatíra, amely lehet, sőt biztos, hogy sokaknak már túl sok lesz és lehet. Ezt már embere, és ingerküszöbe válogatja. Kifigurázza, támadja a sajátos módján a politikusokat is, és a háborút egy üzletnek, egy propagandának jelöli, s tartja. Most aztán kénytelen voltam a magyar címre hagyatkozni, haha. Stílusával rég látott emlékeket szakít fel az emberben, aki régen látott, láthatott már filmet, ennyire egyenesen, pimaszul középujjat felmutatni a világnak, a háborúnak, s ez van akinek bejön, van kinek nem…Azaz van aki érti, van aki nem. Kicsit hülyén jön le ez a megértés dolog, de aki kicsit is benne él a mai világban, ergó, tudja hogy mi merre hány fok, az biztos, hogy jókat fog mosolyogni, nevetni egy-néhány jeleneten.
Tessék csak elfelejteni az összes háborús filmet, mert ez nagyon más. Abszurditás a köbön, egy szatíra, amely lehet, sőt biztos, hogy sokaknak már túl sok lesz és lehet. Ezt már embere, és ingerküszöbe válogatja. Kifigurázza, támadja a sajátos módján a politikusokat is, és a háborút egy üzletnek, egy propagandának jelöli, s tartja. Most aztán kénytelen voltam a magyar címre hagyatkozni, haha. Stílusával rég látott emlékeket szakít fel az emberben, aki régen látott, láthatott már filmet, ennyire egyenesen, pimaszul középujjat felmutatni a világnak, a háborúnak, s ez van akinek bejön, van kinek nem…Azaz van aki érti, van aki nem. Kicsit hülyén jön le ez a megértés dolog, de aki kicsit is benne él a mai világban, ergó, tudja hogy mi merre hány fok, az biztos, hogy jókat fog mosolyogni, nevetni egy-néhány jeleneten.
Mert a humor, az az abszurd, az feketénél is feketébb, na az itt hátba támad. Voltak olyan pillanatok, amikor komolyan hangosan lehetet nevetni, és voltak éppen ellenkezőleg nem talált humorbonbonok, felsülések is. Szerencsére ezekből volt kevesebb. Hogy csak párat említsek voltak itt azért faja beszólások is, és vicces képkockák: mint a reklámokkal felvérzett tankok, vagy csak egy háborús szimuláció átélése újságíró szemszögből…
Ha az újságírónál tartottam, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a nagyon jól megkreált, kitalált karaktereket se. Bérgyilkos (érzéketlen), újságíró (csupa szív), popsztár (naiv, bugyuta) trió nagyon erősen hangzik. És mindenki jól is hozza a figurát.
John Cusack-nak szerény véleményem szerint ezzel sem akadt nagyobb gondja, mármint bérgyilkos szerepével, miért is lett volna, hisz neki ez nem lehetet nagy feladat, az Otthon, véres otthon után. Aztán Joan, a testvére, pokoli nagy grimaszokkal operál kommunikációs managerként, talán az egyik legjobban teljesítő a gárdából. De ott volt Marisa Tomei is, akit látni is elég volt, bizony. Míg Hillary kisasszony nagyon úgy néz ki, a tettek mezejére lépett, s színésznőként is sokat akar. Végtére is nem volt rossz, bár a színészi vénájáról itt se tudtam meg sokat, bezzeg a skorpióval ügyesen "elbánt"…
 |
Nem semmi egy film ez a War, Inc. Valahogy bennem megmaradt s megrögzült. Fáj a szívem, mert a hibákat javítva akár egy jobb másfélóra is lehetet volna belőle, s tellett volna tőle. Így „csak” egy hetest kap tőlem, mert nem feledem el a sok üres és hiányzó perceket, de azért, nem tudom elfelejteni, s nem megemlíteni, hogy ez amolyan maradandó élményszerűség volt számomra. S egyáltalán nem bántam meg, hogy annyira rákészültem. Konkluzió: "When it comes to war... America means business."
