Nincs karácsony vígjáték nélkül - mintha minden évben kötelező lenne előbányászni az ünnepet, és jól leforgatni valami viccesnek, szórakoztatónak, de azért kellően érzékenynek szánt filmet, ami segíti a kedves mozibajárókat, hogy ráhangolódjanak az ünnepre, persze nagy nevetések-sírásrívások közepette. Nehéz ugyanakkor olyan forgatókönyvet kitalálni, ami a nyáltömeg (mert ez sajnos minden karácsonyi filmet veszélyeztet) helyett valami újat kínál - a Four Christmases sajnos csak próbálkozik ezzel. Az alapötlet jó, és vannak benne mókás pillanatok, de a végeredmény, sajnos, csak egy újabb erőltetett karácsonyi körmenet. De ahogy a bejglit, meg a karácsonyfát is nehéz megunni, így ennek a filmnek is lesz közönsége (és fogadni mernék, hogy néhány év múlva bemutatják a tévében, a december 23 és 26 közötti időszakban).

A történet

Brad és Kate mindketten elvált szülők gyermekei, és (természetesen) utálják a karácsonyt, így minden évben meglógnak valahová az ünnepek elől. Egy "szerencsétlen véletlen" miatt azonban kénytelenek végiglátogatni az összes anyukát, apukát, és (természetesen) a saját kapcsolatukat is felül kell vizsgálniuk.

Az értékelés

Nagyszerű színészek és jópofa alapsztori - mégsem sikerült igazán a film. Engem személy szerint halálosan idegesít Vince Vaughn, egy ideje minden filmjében ugyanazt a figurát hozza, ugyanazzal a beszédmóddal, gesztikulációval, vicceskedéssel, és ez egyáltalán nem tesz jót neki; úgyhogy az ő állandó jelenléte bizony megmérgezte a filmet... Ráadásul Witherspoon sokkal, de sokkal jobb színésznő, mint Vaughn valaha is lesz, és ez szintén egy olyan momentum, amely furcsán kiegyensúlyozatlanná teszi kettőjük párosát. A többiek viszont nagyon jók, karakterekként és színészekként is, viszont idegesítő, hogy nincs ugyanakkora kibontakozási lehetősége az egyes "családoknak", és az egész összecsapottnak tűnik. Az összecsapottság és az aránytalanság az a két fogalom, ami a filmről eszembe jut.
Nagy különbség van az egyes látogatások között, de a film háromnegyedénél (vagy talán korábban?) elfogyott volna a szufla a forgatókönyvírókból, és amikor már nem jutott eszükbe több vicc, akkor gyorsan átadták a terepet az érzelgősségnek - ez pedig egyáltalán nem előny, kicsit kevesebb is elég lett volna az én ízlésemnek.
A poénok - amelyeknek vinniük kellene a filmet a hátukon - elég gyengécskék. Nevet ugyan az ember, de csak úgy, mint a cirkuszban azon, hogy a bohóc hasra vágódik: udvariasságból. Erőltetett az egész, és hiába az igen tehetséges színészek, a film könnyen kifullad; szerencsére, elég rövid ahhoz, hogy az ember ne legyen túlságosan csalódott.

A végjáték

Kellemes kis iparosmunka, de semmi több: érezhető a filmen, hogy "muszájból" csinálta meg mindenki - ennek ellenére, hatalmas siker volt az Egyesült Államokban, és valószínűleg beáll abba a sorba, ahol már a többi karácsonyi film menetel: nem túl jó, de nem is igazán rossz, ezért a sült pulykától, halászlétől, bejglitől pihegő népnek éppen megfelelő lesz.

A tények

Kik követték el? A főszereplők Vince Vaughn és Reese Witherspoon, rajtuk kívül az igazi sztárparádé: Sissy Spacek, Robert Duvall, Jon Voight, Mary Streenburgen, Kristin Chenoweth, és feltűnik a countryénekes Tim McGraw is.
Pozitívum: Nagyszerű színészgárda; a film hossza
Negatívum: Erőltetett és vérszegény poénok
Csúcspont: Brad, mint József; harc az ugrálóvárban
Kinek: Bárkinek, akinek lelassult az agya a sok ünnepi kajától
Kinek nem: Annak, aki tényleg jól akar szórakozni egy karácsonyi filmen.

Díszes csomagálásban átnyújtanám a megérdemelt 5 pontot, és örömmel konstatálom, hogy ezt is erőltetett mosollyal veszik át.