Na erre szoktam azt mondani, hogy ami nem megy, azt kérem szépen nem kell erőltetni. Vagy inkább, hogy ennek, így ebben a formában, bizony sok értelme (már) nem volt. Kíváncsi is lennék, hogy pár év múlva, a trilógia szó hallatán lenne-e olyan delikvens, akinek egyből, a Szállító három része jutna az eszébe? Hát nem hinném, talán, legfeljebb csak, a rossz emlékek (ránk nézve-erről később) miatt emlékeznénk(ék) rá, más miatt aligha, gondolok itt az élményekre, a jóra, a pozitív jelzőkre és a többi…
 |
Egy kicsit végiglovagolva a szállító történelmén, érdemes megemlíteni, hogy mint minden folytatásos múviban, itt is azért az első valamikori 2002-es rész még el is ment, úgy-ahogy jó volt, szó-szó, s no lám itten még értekeztem is róla – jelent valamit. Aztán felbuzdulva a „sikereken” Luc”i hozta, annak rendje s módja szerint a másodikat tök feleslegesen, számomra, neki persze nem: pénzért. S ha emlékeim nem csalnak, akkor az (a 2.) egy elég erőltetett, semmilyen, rossz folytatás volt. Majd mit sem tanulva ebből, készült el a harmadik a sorban, amely talán, lényegében a hibák kiküszöbölése, és a szállító imázs pozitívra való visszatekerése céljából, okán születhetett meg, amit nem, hogy sikerült volna elérni, ergó, hogy ez az elsőre, mint a sorozat legjobbjára hasonlítson, hanem éppen ellenkezőleg a második borzasztó élményeit folytatja, legnagyobb bánatomra.
Az alapsztoritól itt se kell hátast dobni, de mondanám, hogy nem is nagyon vártam. A központi téma, ha lehet ilyet mondani, a szemét, a környezetvédelem mindenekelőtt és felett, ugye. Ott a miniszter, akivel csúnya mondatokat tartalmazó papirkákat akarnak aláíratatni, különben ha nem teszi ezt meg, akkor még csúnyább dolgok fognak történni, akárkivel, bárkivel, nem akárkivel, mindenkivel. És hát Franky ebbe a szendvicsbe találja magát, karkötővel a kezén… és egy dolga van, a szokásos: hogy a csomagtartóba helyezett cuccot eljutassa különböző helyekre, különböző embereknek, s akkor innen már ismerős is a szitu minden szállító fannak(?), vagy minden valaha csak szállítót látott nézőnek…
Nem kertelek ez nem jött be. Ha Fridi szavaival kell élnem, akkor untam, bizony untalak Szállító három. Sajnos. Pedig megkaptad tőlem az egyetlen, fránya, soha vissza nem térő esélyt. De mind hiába.
Szépen beállt a második sorába, ez a nagy harci helyzet. Egyszerűen nem tudott kitörni belőle. A legnagyobb probléma azzal volt, hogy a forgatókönyv semmilyen volt. Oké, tudja már mindenki, meg kívülről fújja, hogy a környezetünk fontos, s így tovább, de egyszerűen az volt az ember érzése a nézés közben, hogy ezt a történetnek nevezhető másfélórát valaki pár perc alatt kitalálta, miután leforgatták az action jeleneteket. Se vége, se hossza a sztorinak. Bár keretbe van foglalva, haha, de ami közötte történt, arra nincs magyarázat, és nincs szép szó. Egy nagy nulla volt, aminek nem éreztem a súlyát, az értelmét, valahogy egy pillanatra se tudtam kikapcsolni rajta, alatta, felette. Csak ismételni tudom magam újfent, nem működött. És ez lehet, hogy nem a sztori hibája, legfőképp, de akkor is nem ártott volna, egy normális párbeszédekkel megtűzdelt épkézláb alapsztorit lefektetni, a kezdetek kezdetén. Mondom, olyan súlytalan volt az egész. Kevés volt ez, húha.
A karkötős dolog még jól is elsülhetett volna. Az egyik legígéretesebb próbálkozása volt a sztorinak, de egy idő után már értelmét vesztette, amikor megint képbe került. Az egész szkript ilyen volt, egy nagy összedobott valami, amiben van minden, csak nincs rendesen kiművelve.
A szállító is mintha már más ember lett volna. A szabályait percenként rúgta fel, meg másodperceként dobta le magáról a szépen kivasalt, biztos márkás elegáns inget, zakót, ami vagy nekem volt új, vagy nem emlékszem már az előző kettőre, azaz, ott is történt már ilyesmi.
S nem mintha irigykednék Statham izmos felsőtestére, kockáira, de nekem senki nem szólt a megnézés előtt, hogy ez nem egy echte akciófilm lesz a javából...hanem az életet kereső, szabályit legyőző macho „langysága”…Persze én se valami komoly, profi munkát vártam, az egy-kettő ismeretében, de azért ez mégis csak akciófilmnek/ként, készült, szerintem.
S ilyenkor, ha már itt tartok, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a nagyon nagy, vagy inkább szemkápráztató jelenetek mellett. Amik talán ilyen, inkább, a gagyi számba sorolhatóak, mint két keréken audival két kamion között sértetlenül végiggurulni és hasonlók (gyorsított üldözéses epizódok, vagy autó felemelése a tóból). Viszont ezen sem lepődök meg, ez olyan szállítós, és kész. Kicsit gagyi, mesterkélt, kicsit profi, kicsit szerethető, mert azért, ha a kezemet a szívemre teszem, akkor be kell ismernem, az akciójelenetek még jónak is nevezhetőek egy-néhány esetben. Pörgős, akciódús meg minden, több pénz kellett volna rá, nagyon úgy néz ki, mert ezek várta volna a néző, a sok üres locsogás-fecsegés között, hogy történjen már valami, akkor is, ha az elég abszurd például.
Jason Statham-ről továbbra is hiszem, hogy lesz ez még jobb is. Ezt tudja, mert amint az látható volt, az aprócska drámaibb részeknél bizony (f)elsül. Ez van. Az ukrán nőci totál melléfogás volt, szerény véleményem szerint. Sok vizet nem zavart. Olyan kiszámítható volt, hogy lesz valami szerepe egy idő után, mert két kilométer után ki lehetet volna hajítani az autóból. Rossz volt, ez az utcáról jött be a forgatásra tipikus esete, már elnézést.
Aki azonban a legnagyobb pozitívuma volt talán az egész filmnek, az a Szökés T-Bag-e, Robert Knepper, aki aligha tudna ezek után már egy Rómeót eljátszani, amint éppen Júlia szívét próbálja elrabolni. Ez az alakítás már sokkal jobb volt a Hitmaninál, alakul ez…
A fent említett mire fog emlékezni a delikvens a Szállítóból, vagy a Szállítóra kérdésre a válasz, az Magyarország. Mert ebben a harmadik részben, hazánk is képviseltette magát, hú de jó alapon. Bár ne tette volna, szeretném gyorsan hozzáfűzni. Mondani se kell, jót tett az országnak, ez, világszerte. Egy piac, trabi, és egy szaknévsor. Ennyire futotta. Elég sajnálatos na…no mindegy sokadszorra is lenyelem (lenyeljük a békát). De egy dolgot nem felejtek el, ahogy Statham levágta a földre a Szaknévsort, az valami hatalmas fun volt, így vagy úgy.
Egy négyest azért megért, nekem, aki látta a sorozat eddigi összes részét, s azért a másodiknál jobb volt… Akinek viszont azokhoz még nem volt még szerencséje, azok először pótolják be ezt a lemaradást (inkább az elsőt), aztán az majd eldől, hogy mennyire fog bejönni, ez a harmadik is. Egyszer igaz nézhető, de ha esetleg valakinek valami ok folytán (nem eme írás következményeképp) kimarad ez a menüből, s az élete hátralévő részéből, akkor annak nem kell csüggednie, sok mindent nem veszít vele, legfeljebb Bpestről nem lát echte, real hétköznapi életképeket...
