A nyár utolsó hónapja ezennel hivatalosan is véget ért. Fájó is meg minden, de ennek a hónapnak bizony az lett volna a feladata, a küldetése elsősorban, hogy megmentse a mundér becsületet [a nyárét, persze]. De mivel, ott a feltételes mód a mondat első felében, így érezhető, egyenlő azt jelenti: nem tette. Bár ahogy az alant is jól látszik, azért két mozi ott van, szerepel a legjobbak között nullakilencből, de bálivúdot egyikük se tudta letaszítani a trónról. Ahhoz bizony több kellett volna, úgy ám.
Egyrészt sikerült jó és nagyon rossz filmekbe is beleszaladni ebben a 31 napban, másrészt azonban nem sikerült mindenről értekezni, írni, amiről szerettem volna. Viszont öröm az ürömben, hogy a legfontosabbak még így is kaptak egy külön posztot, hol hosszút - hol rövidet. Fájó azért, hogy példának okáért, a Drag me to hell, az Up vagy csak a Inglorious Basterds sem tudott kikerülni írás formájában, bár nyugtatom a népet, csillapítom a kedélyeket azzal, hogy az utóbbi kettővel azért nem árt számolni a közeljövőben itt az ffk hasábjain, mert lesz róluk szó még így vagy úgy.
Most azonban a szavak helyett jöjjenek a legek, a durranások, a meglepetések, s a legrosszabbak is egyaránt, egy helyen. Csak itt, csak most, csak nektek! Használati útmutatót most nem nagyon csatolnék ide, ha jól gondolom mindenki tisztában vele, hogy hol akar és mit megtalálni, ha szeretne s késztetést érez rá. The end. Egészségetekre.
Na kérem, újra egy bwoodi film a csúcson, tessék csak leesni a székről. Az RdB a világ tetején állva, néz le a sok amerikai szórakoztató tucataktegóriás á mozira, miközben olyan három órát ad, amit ember biztos nem felejt el. Egy igazán kiváló alkotás, nem csak hazafiasságról. Ez a film a filmben.
A rock. A hajó. A djk. A zenék. A színészek. A beszólások. Azaz a legnagyobb durranás lett ez, ebben a hónapban, a hangulat van mindenek felett, tényleg. Egy kalózrádió a központban, ami nyomatja tilosban a kiéhezett nép által megkövetelt zenéket. Egy film, ami szimplán szórakoztatott, s ennyi.
Nem az lett belőle amit vártam, többen is vártunk, de ez esetben nem is lett akkora baj, mert amit kaptunk a vígjáték helyett, az úgyis simán megállja a helyét ebben a vérszegény esztendőben. Problémás, álomdozó, szerelmes, érezelmes fiatalok, akiket összeköt a vidámpark. Oh, azok a nyolcvanas évek.
A történethez annyi mindenképp hozzátartozik, hogy itt sokáig az RdB zenei anyaga csücsült, s tényleg már megkérdőjelezhetetlen volt a győzelme, de aztán bejött ez a kalandpark ost. Ami a nyolcvanas évek zenéjével a hónap végén egyszerűen elrabolta a szívemet forever Kötelező anyag.
Augusztus csalódása. G.I.Joe
Ezek a figurák sem maradtak ki a szórásból, pedig jobb lett volna, ha mégis. Az ember oké nem várt sokat, de még azt keveset se adta meg a szánalmas dialógusiaival, buta cgi jeleneteivel meg klisés kukába való forgatókönyvével. Egyértelmű csalódás volt ez, számomra, nesze neked alakulat. Bár Siena Miller feketében dögös.
Úgy érzem, hogy erre a darabra (nem, nem filmre) már annyi, de annyi karaktert fecséreltem, hogy többet annál, ennél, nem is érdemel meg. Szánalmas, felejthető, simán kihagyható próbálkozás lett ez Rogentől, ami mentes az igazi poénoktól. Nem lehet nevetni rajta, míg az erőltetett, gagyi poénokat meg dobálja felénk másodpercenként.
Augusztus legrosszabbja. G-Force
Inkább nem szántam rá sorokat, elég volt a kidobott játékidő is az ablakon, amit erre a filmre (?) fordítottam. Alapvetően egy gondja lett, hogy irtó rossz megvalósítással bír. Se gyereknek, se felnőttnek nem befogadható, komolyan. A szkript semmire nem való amúgy ezekkel a világuralomra törő robikkal. Szégyen.