Milyen is az élet a 13-as negyedben, három évvel a beígért változtatások után? Nem túlzás azt mondani, hogy egyszerűen ugyanolyan. Tényleg ugyanaz minden, mint akkor volt 2013-ban, semmi sem változott, talán csak rosszabb lett, sőt biztos. A kormány továbbra se mozdítja meg a füle botját se, a betondzsungel pedig él és virul. A másik oldal, a falon túli, a kiszolgáltatott lakosság: ebben a faramuci helyzetben pedig semmit sem léphet, semmit sem tehet, egy fabatkányit se. Az igazság azonban az, hogy már nem is akarnak ennél többet, már nem is akarnak változtatásokat. S habár magukra maradtak a falon innen s azon túl, a világmegváltó tervek nélkül, övék az egész város, szabadabbak, mint valaha, s minden hajcihő nélkül, figyelemfelkeltés nélkül ez pont így megfelelően kerek egész nekik. Persze nem mindenkinek, mert vannak kivételek. S a kivételek meg erősítik a szabályt. Na most akkor hogy is van ez?
 |
Akkor újra felteszem a kérdést: milyen is az élet a 13-as negyedben, három évvel a beígért változtatások után? Lefesteném engedelmetekkel. Rengeteg arc, sok nemzet, fegyverek a nyakban, mariskák készülnek nem titokban, spéci-feltunningolt kisnagy verdák pásztáznak az utakon, kamerás-fényképezős telók a kezekben, ipdodok a fülben, ebviadalok vagy ember fight élesben pénzért, s dinnyébe rejtett fehér por a kincs. Valahogy így is néz ki a B13 röviden összefoglalva. Meg aztán a film is kábé ennyi időt (pár perc) ad a megismerésre, a feltérképezésre, hogy képbe legyünk, mi a helyszín, miről van szó, kik s mik élnek a falon túl, ha elfelejtettük volna már három évvel ezelőtti pillanatképeket. De aztán, mielőtt már-már teljesen a deja vu venne körül minket, akkor megjelenik egy régi arc, na igen ő: Leito, aki a már említett kivétel szerint próbálja menteni a menthetetlent. De nyugalom, ha nem értesz semmit, mert ez még csak kezdet volt, a java most jön.
A történet szerint a B13 a lehető legrosszabb helyen van, mert éppen ott húznák fel a legújabb és legszebb városrészt, tudod, mindenféle szép épülettel, építménnyel, hangzatos összegekkel, tervekkel. Azonban, hogy mindez megtörténjen, megvalósuljon, kell egy elképzelés, beépülés, figyelemfelkeltés, összetűzések, halálesetek, korrupciók, tisztogatások, meg még egyéb nyalánkságok a bad boyoktól. Mikor már azt hiszik sínen van, akkor jön egy videófelvétel, egy elégedetlen lakó, s annak a police társa, csak hogy valakik beleköpjenek a levesbe. Ezzel a párossal nem számoltak, kár volt, mert ők aztán tényleg nem hagyják cserben a negyedet, hanem mindent megtesznek érte, sokkal többet is, csak hogy újra minden a régi legyen. Na nem a három évvel ezelőtti régi, hanem a régi-régi-régi, amikor nem voltak még falak, megkülönböztetések többek között.
A B13 team tehát visszatért, s ott folytatta, ahol anno befejezte. Egy Luc Besson által írt forgatókönyv, egy kicsit poros rendező, s egy időtálló páros. Jogosan teheted fel a kérdést: ez lenne tehát akkor a világverő válogatott? A jelek, látottak szerint igen, van benne valami, azt kell mondjam. Akkor is, ha tényleg első hallásra nem tűnik nagy eresztésnek ez, különösen erre az évre gondolva, ebből kiindulva. Így garancia nem volt, nem is lehetett sok a sikerre, talán csak Luc legutóbbi Taken-féle próbálkozása adhatott némi reménysugarat a közelgő és gyülekező viharfelhők mögül. Habár tisztában vagyunk azzal, hogy az első B13 se volt nagy durranás, egy nagy mix volt, kiszámíthatóan, klisésen, de mégis élvezhetően, szerethetően, bután, egyszer szódával.A szkript nem volt nagy erőssége már annak sem, így sokat, sok javulást, fejlődést nem várhattunk ezen a téren. Mondani se kell a történet rémegyszerű, és hogy nem ezért szeretjük ezeket a darabokat, igen-igen, viszont a párbeszédek még valamennyivel jobban is estek, sikerültek, mint az eddig nyáron, ebben az évben látott akciófilmek tömkelegében. S oké, itt is vannak gyenge beszólások, vagy már-már felesleges dialógusok, de ez a szám jelentéktelen az előbb felhozott gigaméretű projektekhez képest. Nem kell a duma persze, hanem akció minden mennyiségben, s láss csodát: ezen a téren sincs panasz. Hőseink aprítják az ellent, mindezt úgy, hogy közbe ők mindent túlélnek, s hogy közbe jóformán nem is ölnek embert (ez szabály), csak jól megütnek, megrúgnak, lefejelnek éppenséggel.
A párosunk együtt nagyon jól muzsikál a színen, de annyi idő is marad a majd másfélórából, hogy külön-külön, nem is egyszer egyedül képesek helytállni a több rosszarc ellen. Kvázi nem ismernek lehetetlent: csúsznak, másznak, ugranak, „repülnek”, futnak is, ha arra kerül a sor. Az energia, a duracell nyuszi elem sosincs kifogyóban, mindig a toppon, a megfelelő döntésekkel, jó helyzetfelismerő képességgel a tarsolyban vágnak neki a harc(ok)nak. Azaz legalább 1+szal. Miközben üldözik őket autóval, futnak utánuk-előttük, lövik őket, de hőseinket ez nem hatja meg, ők csak mennek előre. Levegőben, földön, háztetőkön, börtönben, tényleg mindenhol felveszik a kesztyűt, s a végére már társaik is lesznek, akik ugyanúgy nem haboznak, mert a B13-ról, s annak jövőjéről van szó, nincs mese.
A dráma nincs sehol, az akciójelenetek közül itt is lehet ütőseket, lassítottakat, keményeket, lazákat találni, miközben a két srác intézi el a rosszarcokat, meg mindenkit, úgy általában véve. Kicsit olyan b szaga van az egésznek, elismerem, de mindhiába, mert megvettek, az unalompercek tényleg nagyon ritkán kerültek a képbe, s a két szereplő, akik már az elsőben is feltűntek teszik a dolgukat. Néhol szájtátva, néhol csak legyintve nem hiszünk a szemünknek, hogy mik történnek ott a B13-ban a hőseink körül. Egyetlen egy hiányérzete lehet az embernek még, hogy az új arcokat, a festett arcos csajtól kezdve a többi negyedbeli bossról nem tudtunk meg sokat, illet volna rájuk fókuszálni még jobban, mert az menő lett volna. De az is lehet, hogy ez már a jövő zenéje! Ki tudja?
Bármennyire is suta a forgatókönyv, és bármennyire érezhető a meg-megállás az akció szkénák között, egyszerűen nem tudom azt mondani rá, hogy rossz lett volna, nagyon rossz. Bár az igazság az, hogy nem is akarom, nem is áll szándékomban lehúzni a folytatást, mivel bejött, és tetszett. A hét pont jár neki, azt mondom, pedig az első emlékeit tényleg úgy kellett a nézés előtt valahonnan előturkálnom a mélyről. Ennek ellenére volt kellemes meglepetés ez a mozi, ami hibái dacára is tud kikapcsolni, szórakoztatni, ha nagyon megerőlteti magát, persze. Márpedig ezt teszi, jó pár alkalommal, csak az a befejezés nem hiányzott a végére kicsit. Aki nem látta az elsőt, az se indul nagy hátránnyal, tehát tessék csak, köszönti Önt a B13 újra, és talán nem is utoljára?
