Ez a hónap is gyorsan elszaladt. Nem is tudtam annyi írást kitenni és megosztani veletek, mint azt szerettem volna. Bár becsületemre legyen mondva mindent megpróbáltam, és ami igazán tetszett, vagy nem tetszett arról mindenképp tettem említést. Mert a legjobbról, vagy a legrosszabbról is olvashattál, és mindegyikről itt a legek között. Természetesen a napló most is ott van, és árulkodik, hogy mi mindent hagytam ki írás ügyileg, de legalább sikerült olyanoknak posztot szentelni, amelyek tényleg megihlettek. Most sincs nagy változás, mindenkinek megvan a helye.  A címre kattintva pedig újra elolvasható az írás, már aki eddig se tudott betelni vele. Akit meg csak röviden érdekel, annak meg pár sorban itt is összefoglaltam a lényegét az általában hosszú lére eresztett írásaimnak. Na de tessék itt vannak május legjei, miközben azon agyalok, hogy eddig 09-ben 09-es film nem is volt akkora durranás…. ez szörnyű.

Nem véletlenül lett ez a hónap legjobbja és legnépszerűbb irománya is egyben. Egyszerűen úgy jó, ahogy van. Bollywood pedig most először a csúcsra ért, legalább is nálam, és az én szememben. Egy tökéletes film, drámával, romantikával, humorral, könnyekkel, izgalommal, tánccal, vagány színekkel. Ennyi.

A hónap végén érkezett meg, és járt nálam ez a bizonyos Henry Poole, akinek története, kálváriája az élettel, a szomszédokkal, Istennel, elég volt ahhoz, hogy most itt legyen, és szerepeljen. Kiváló színészi játék, sötét képek, gyönyörű zenék, és jó mondanivaló, ez minden. Mi kell még?

Két ember, két autóban, két sofőrrel beszélget meg közben saját magában, magával, és a másikkal. A központi téma egy gyilkosság, a két ember pedig a gyilkos, s az elhunyt testvére. Ők ketten találkoznak egy interjú alkalmával, már felnőttként. Jó alapsztori, pszichodráma, izgalom. Ez nem fikció!

Nincs mit tenni, ha Bollywood egyszer beindul, akkor mindenki elbújhat, akár zenei fronton is. Hiába a 17 Again, vagy Henry Poole is Here jó muzsikái, a Ghajini zenék mellett még ők is kevesek voltak. S lehet, hogy csak öt darab, de azok annyira gyönyörűek, hogy hallgatni kell őket, nem írni róluk.

Bevallom kicsit többet vártam a filmtől. Az első nekem tetszett és bejött, erre a másodikat úgy ahogy van szájhúzás követte végig. A viccek nagyon nem működnek sok esetben, és az alapsztori is olyan semmilyen folytatásos ízű lett. Nekem nem nagyon ízlett, talán csak a mini Einsteinek. Ennyi.

Hiába Harry feltámadása újra és újra, meg a szív alakú bonbonos dobozba rejtett kivett szívek, ez nagyon kevés lett, még feldolgozás szinten is. Vérre azért nem panaszkodhatunk, de a sztorira, a hangulatra, már annál inkább. Simán kihagyható, tele van ilyenekkel a padlás, csak nem 3D-ben, persze.

Már a hősmozik se a régiek. Hiába a sok képregény, meg minden, valakik ezt is semmibe veszik. A Push pedig ennek ékes bizonyítéka. Összegyúrtak egy sorozatot, meg egy béna filmet, és az eredmény egy üres, nulla saját ideával megáldott, hangulat nélküli mozi, amit inkább elkerülni érdemes.