Negatívum: hiába nem akarja az ember bevallani, de a 30 days of night és a 28 héttel később (amelynek értékelése holnapra várható, megtekintése már megtörtént) című múvik közé lehet besorolni a filmet. Talán egy évben egy kicsit túl sok lett oly hirtelen. De persze nem baj ez, csak zavaró. Maga a film, ezt is sok helyen írták már, hogy a film második fele az nem tudta éreztetni az első rész filingjét, meg hát ott vannak azok a lények….

Értékelés: vártam már rá, el se hittem például, hogy nézhető állapotba került, de nem sokáig sokkolt a tudat, hanem azonnal időt kerítettem rá, de mondanom se kell, nálam nem nehéz filmekre időt szorítani. Na de a személyes jellegű részekről elkalandozva megállapítható, hogy vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből ez a film, amelyet nem mellékesen haverom az év filmjének titulát, na ja. Szóval vegyes érzelmek, az biztos, hogy kint sikert sikerre halmoz a múvi, és mondhatom előjáróban, hogy megértem, míg nálunk egyenlőre a kommentezők hszeiből furcsa kép rajzolódik elénk. Hisz páran csak úgy dobálták rá a 2es meg 3as pontszámokat, szíve rajta. De azért ennyire nem éreztem tragikusnak a dolgot, mert hát nálam a 30 days of night hozta ezt a szintet, szóval azért ez a darab messze van az előbb említett alkotástól, szerény véleményem szerint. De mivel túl sok a fecsegés, térjünk a lényegre, ahogy azt szoktam mondani, következzen a sztori: könyvadaptációról van szó, ha ezt még nem említettem volna, és a film azért persze néhány helyen különbözik a könyvben leírtaktól, gyorsan hozzáteszem, nem olvastam, csak hallomásból tudom. Szóval a kezdés az valami iszonyat nagy, de komolyan, a film visz mindent, vagy Will barátunk viszi a filmet, de azt hiszem itt egyszerűen jó magasra feldobják azt a bizonyos labdát, amely aztán egy kis idő múlva el kezd zuhanni. De nem gyorsan, hanem kicsit lopva a távolságot zuhan lejjebb, persze a földet nem éri elJ. És az igazat megvallva a befejezés lehetet volna jobb is, de persze így lett „szép” a befejezés, ami nem biztos, hogy jó is. De persze újfent kötekedem. De inkább maradjunk a pozitív jelzőknél: mint pl.: a vadászás, a kutya személye, valamint a párhuzamos cselekményábrázolás. Szóval volt itt minden. Maga a történet jó lenne, ha nem lett volna 28 héttel később e évben, de mondom ez csak egy kicsit zavar be a képbe. A főszereplőnk, Will, végre megint megmutatja, mit tud, igaz nekem spec, A boldogság nyomában, vagy Én, a robot című alkotásban is megállja a helyét, szóval az egész filmben egyszerűen színészkedik, és ezt most értsd jó értelemben. Rátérve azokra a bizonyos lényekre, vámpírokra, hm, hát szóval az alaszkai vámpírok se volta semmik, na meg ezek sem. Sok képet nem mutattak erről a bizonyos mutálódó fajról, de (örültünk is neki). Valahogyan ez a vámpír ábrázolás nekem egyik film esetében se nyerte el a tetszésemet, de attól még ez igenis nézhető darab. A műfaj felett átrepülve, nézzük a zenét, amelyet nem akartam kihagyni, mert hát Bob Marley és azok zenék, meg hasonlatok nekem mégjobbá tették a film amúgy se unalmas hangulatát. Szóval a zene is megér egy pontot. Most, hogy már ennyit írtam, talán be is fejezhetném, s ha igen, akkor azzal, hogy jó volt ez, nálam ez azért, - majd persze ez még kiderül – bent van 2007 best 10ben. De persze ki tudja, hogy ki fogja még kiszorítani ezt a darabot, mert hát van egy pár jelölt, de foglalkozzunk ezzel, mert hát nem egyszeri nézés, hanem többszöri nézést tesz lehetővé, már csak a film első fele, és Will Smith miatt is. Sokat gondolkoztam mennyit adjak ennek a darabnak, de mivel szeretjük Will játékát, meg kutya is jó volt, sőt a film első fele az iszonyat jó volt( a második se volt rossz, csak az első feléhez képest), a képek magukért beszéltek, ezért