A boldogság nyomában
 |
E |
gyik nap, valaki azt kérdezte tőlem, hogy tudok e számára valamilyen nagyon jó filmet ajánlani. Én persze, mint nagyon hozzáértő ember - és tudva a kérdező filmszokásait - , egyből rávágtam, semmi hezitálás nélkül, hogy ez lesz a te filmed. Meg se fordult a fejemben, hogy akár rossz tanácsot adhattam. Még hogy én rossz tanácsot adni? Dehogy! Na de mivel én is már régen láttam ezt a filmet, fogtam magam, elővettem, mert hát az emlékeim arra mertek következtetni, hogy ez egy igen-nagyon jó film volt. És persze, hogy az olvasó (te), ne maradjál kétségek közt, a kérdező filmélményéről is majd szó esik az érékelés végén.
A sztori: megtörtént, igaz sztori a Rubik kocka feltalálásának évében. Egy ember, Chris Gardner, aki nem ismeri azt a fogalmat, hogy boldogság, nem tudja, hiszen még nem „élte át”. De tudja, hogy sokat kell szenvedni azért, hogy átellje ezt a pillanatot, azonban egy hosszú gödrökkel teli út során lehet csak elérni a célhoz. Jelen esetünkben Chris, miután már nem tud megélni kütyüjének eladásából, felesége elválik tőle, de egyetlen szeretett gyermekét neki ítéli a bíróság. Közben nem tesz le álmáról, hogy igazi bróker váljék belőle, ezért bármit hajlandó megtenni, azonban egyik-napról másikra az utcára kerül kisfiával és nem tudja kitől kérjen segítséget, hogy egyáltalán hova menjen. Ezek után már nem is tudhatja, hogy mit jelenet az a szó, hogy boldogság?
 |
Negatívum: sokan vádolják a filmet, miszerint, csak a szokásos amerikai sablonos, jól megszokott drámai történéséket látjuk a vásznon, de én a másik oldalra állnék, hiszen azért ez nagyban különbözik azoktól az effajta stílusú daraboktól. Persze most is látható egy kis amerikai vonás a filmben, de hát ez nem annyira zavaró és nem rontja el a filmélményedet.
 |
Értékelés: Itt és most kijelentem, jól tettem, hogy újra megnéztem. S e kijelentésemre még rátennék egy lapáttal azzal a kijelentéssel, hogy ki tudja még hányszor megnézném. És ez a mondat mindent elárul arról, hogy mennyire bejött Nekem ez a film. De nézzük is akkor ez mennyiben érződik az igazi értékelésben és mennyire majd a pontszámban. A sztori: kénytelen vagyok elsütni, igaz sztori. És persze ezt szeretjük, annál is jobban, mert ez több ezeknél a fajta daraboknál. Egyszerűen más és több. Lehet, hogy van némi vontatottság érzete, de ez hozzájárul a filmhez, mert ezt mégse lehetett gyors léptekbe összedobva a nézők elé „rakni”. A szereplők: akiket megint csak dicséret illet. Will Smith, egyszerűen zsenális alakítást nyújt, az én listámon ez messze benn van a 10 legjobb alakítás között, és lehet, hogy most még szerény voltam. De amit nem félek elmondani, az, hogy a legjobb férfi szereplő díját ennek az embernek osztottam volna a legutóbbi gálán. De hát sajnos én nem szavazhattam, bezzeg, ha ott lettem volnaJ. /De én beérem annyival, hogy most Will megint megmutathatja, hogy mit tud, hisz I am Legend már a mozikban és eddig hozza a kötelezőt/Na de a kisfiú szereplése is megér egy külön litániát, részt. Hiszen nagyon jót nyújtott kisfiú létére, itt megjegyezném, hogy ezzel az alakítással jól elveri a nálánál idősebb és képzettebb színészeket isJ. A feleség is jó volt. Igaz ő a film felénél már eltűnt, amíg azonban látható volt, hozta azt, amit kellett, amit a szerepe kívánt. Igazából a műfaj, stílusmegjelölés itt nem kérdés. Ez dráma volt javából. A zene ugyancsak megér egy pontot, már pl. a film elején elhangzó, később többször felcsendülő muzsika teljesen hozzáillik a film egészéhez. Szóval ez is szenzációs. Nem is tudom, mit írjak még, azt hiszem talán azt, hogy aki ezt még nem látta, az gyorsan szerezzen magának belőle egy darabot. De amilyen gyorsan csak lehet. Ez mindenképp többszöri nézésre is készített remekmű. Amivel zárnám, az a kérdező barátom véleménye, s filmélménye ezzel kapcsolatban, ami nem más, mint hogy idézem: „ Ez a film egyszerűen király, zseniális, Will valami szenzációs alakítást nyújt, de miért nem hallottam erről a filmről, nem nyert ez a film semmit? És Will kapott ezért valamit? Továbbra is csak kérdések, amikre nincsenek válaszok….
10/10
