Röviden Tömören

a gépész - 2008.03.22. - 2 komment

Az álmodó - 2005

Nem nagyon szoktam szimpatizálni a drámákkal, azonban ezzel a filmmel kivételt tettem. Hogy miért? Mert utána olvastam és szinte minden oldalon nagyon dicsérték. Hát mondom jó, egy próbát megér, mivel úgyis unom már a sok gyilkolászós meg kivégzős filmeket, úgyhogy egyik este rávettem magam.

A film egy lóidomárról, Ben Crane-ről (Kurt Russel) szól, akit éppen kirúgnak munkahelyéről, mivel a legjobb versenylovának, Sonjanak, egy verseny közben eltörik a lába. A lovat nem lehet meggyógyítani, így el kell altatni. Azonban Ben egyetlen lánya Cale (Dakota Fanning), aki nagyon szereti apja munkáját, és imádja a lovakat, ráveszi apját, hogy tartsák meg és gyógyítsák meg Sonjat, hogy újra versenybe szállhasson. Ebben nagy segítséget kap a nagyapjától (Kris Kristofferson), aki a kezdetektől bízik a ló gyógyulásában.

Mint mondtam, nem a kedvenceim közé tartozik ez a műfaj, azonban eme film megnézése után lehet, hogy jobban odafigyelek majd a drámákra. A film rámutat arra, hogy igenis van barátság ember és állat között, még ha azt nehéz is elhinnünk. Ebben a filmben választ kaphatunk arra, hogy az állatok igenis értik azt, amit az emberek szeretnének nekik megmagyarázni. Csak mi hisszük azt, hogy nem így van és, hogy csak néznek bambán maguk elé. Egy kicsit több törődéssel, odafigyeléssel sokmindenre rájönnénk.

Megmondom őszintén, a film elején még gondolkodtam, hogy vajon Kurt Russel hogy birkózik meg a szerető apa és a lóidomár szerepével, azonban nyugodtan mondhatom, hogy nagyon jó választás volt.

A kis Dakota-ról pedig nem érdemes sokat beszélni, mivel már a nagyok között emlegetik, hiszen számos nagyfilmben bizonyította tudását. És még mindig csak 14 éves. Kris Kristoferson pedig hozta magát és egy rossz szavunk nem lehet rá.

Meg kell említeni még David Morse-t is, aki a „gonosz” lótulajdonost alakította. Jól áll neki a gonosz szerepe. (lsd. még: Disturbia)

Egyszóval örülök, hogy nem hagytam ki és szerintem a későbbiekben még vissza fogok térni hozzá.

 

 

Chapter 27 - 2007

Már régóta terveztem, hogy megnézem, azonban még nem volt hozzá magyar felirat. Hát most kijött és egyből rácsaptam. Meg kell említeni, hogy a film tavaly debütált a sundance-i fesztiválon, azonban a hivatalos bemutatója az USA-ban is csak ebben az évben lesz.

A film a néhai John Lennon, a Beatles énekesének, a meggyilkolásáról és annak megtervezéséről szól.

Mark David Chapman egy óriási Beatles fan, azonban még sosem látta élőben John Lennont. Egyik nap úgy dönt - valami belső kényszer miatt és, hogy sose láthatja példaképét, pedig minden nap a háza előtt áll és várja őt a többi rajongóval – hogy meg fogja ölni őt. Több napba telik, mire eltervezi és ráveszi magát arra, hogy megtegye. De ez a nap is eljön egyszer. És ez a nap, 1980. december 8. John Lennon halála.

A film természetesen igaz történet alapján készült, így az alkotók próbáltak hűek maradni ahhoz, ami valójában megtörtént. Sikerült is nekik. Betekintést nyerhetünk abba, ahogy egy normálisan működő emberi agy egyszer csak átvált, és arra készteti a hordozó alanyt, hogy gyilkoljon. Méghozzá nem is akárkit. Chapman tisztában volt vele, hogy nem úszhatja meg a történteket, mégis meghúzta a ravaszt. Chapman tisztában volt vele, hogy egy világ fogja elítélni, mégis meghúzta a ravaszt. Chapman mindennel tisztában volt, csak azzal nem, hogy mit tett.

A történtek után milliók gyászolták az énekest. Még ma is rengetegen vándorolnak el a bűntett helyszínére. Az évforduló során, pedig hatalmas virágcsokrok, koszorúk lepik el a Lennon lakást. Chapman pedig még azóta is egy börtönben éli unalmas napjait, és talán már nem is reménykedik abban, hogy ő valaha is kikerüljön onnan, ahova saját magát juttatta,pedig már a kezdeti tárgyalásokon kihirdetett ítélet lejárt, őt mégis benntartják. És talán nem is baj.

A színészek nagyon odatették magukat, hiszen Jared Leto, aki a gyilkost alakítja rengeteget dolgozott, hogy valóságos figurává tegye Chapmant. Sikerült neki. Rengeteget hízott, de megérte.

Lindsay Lohan-t is megcsodálhattuk a filmben – aki egyébként nem rég lett gazdagabb egy pár Arany Málna díjjal - . itt azonban nem volt vészes karaktere, sőt úgy gondolom, hogy becsülettel odatette magát.

John Lennon karakterét egészen a film végéig nem láthatjuk, azonban arra a pár percre megmutatta magát.

A film érdekessége hogy az ismert énekest, egy Mark Lindsay Chapman nevű színész alakította. Elgondolkodtató.

Címkék: 9 8 dreamer az almodó chapter 27

7eventy 5ive

- 2008.03.22. - 6 komment

Hetvenöt

/2007/

 
Trailer Bővebb infó

Intro 

Régen néztem már valami jó horrort, gondoltam most teszek egy próbát a Hetvenöt című tinihorrorral. Nem nagyon lehetett hallani a műről sehol /szerk. - még képet sem tudunk mutatni belőle/. Ez nem véletlen. Brian Hooks és Deon Taylor dobta össze ezt az alkotást, írták, rendezték, producerkedtek. Előbbi magára vállalta az egyik főszerepet is. Ügyvezető producernek Wyclef Jean, a rapper neve is fel van tüntetve. Habár ez nem jelent semmit, inkább csak érdekesség. Megnyerték az öreg Rutger Hauert, hogy legyen kivel reklámozni a B kategóriás mozijukat.

A sztori

 

Néhány unatkozó tini, miközben szüleik buliznak, találomra tárcsáz fel telefonszámokat, hogy megvicceljék a vonal túlsó végén lévő embereket. Az egyik "áldozat" azonban feldühödik, és megkeresi az őt zaklatókat, majd brutálisan kivégzi a gyerekek szüleit. Tíz évvel később az ügy még mindig megoldatlan, pedig Criton nyomozó főnökei figyelmeztetése ellenére is folyamatosan próbálja megtalálni a gyilkost. Amikor aztán néhány fiatal úgy dönt, hogy hatalmas bulit szervez, amelynek egyik fénypontja a telefonbetyárkodás, a gyilkos újra felbukkan...

Értékelés  

A film egész jól kezdődik. A főcím közben egy család lemészárlásának lehetünk tanúi. Majd egy otthon élvezkedő buszsofőr is áldozatul esik gyilkosunknak még az első tizenöt percben. Ettől a ponttól kicsit leül a film, főszereplő fiataljaink partizgatásait szemlélhetjük. Amely, valljuk be, nem éppen érdekli a nézőt. A parti akkor jó, ha te csinálod, nem pedig csak nézed. Persze a sok klisés jelenettel teletűzdelt filmben újra lecsap a gyilkos. Hála a „már jól bevált” telefonbetyárkodásnak! Gyilkosunk karaktere mindenképpen megemlítendő! Precíz, mértani pontosságú ütései valóban keresik a húst. Nem csak lóbálja azt a szemrevaló baltát, hanem használja is. Persze ennek szereplőink kevésbé örülhetnek, annál inkább a néző.

A történet egyébként két szálon fut. A vastagabb szál a fiataloké, a vékonyabb a nyomozóké. Habár az utóbbi, megítélésem szerint, teljesen felesleges. Nyomoznak a tíz évvel korábbi események alapján, az életben maradt gyerekeket keresik. A cím egy kis magyarázatért kiált: a fiatalok által játszott telefonbetyárkodás célja az, hogy minimum 75 másodpercig vonalban tartsák a véletlenszerűen feltárcsázott delikvenseket. De hogy miért pont 75 másodperc? Nem tudom. (Megfejtéseket a szerkesztőségbe szíveskedjetek! :D)

Összességében kapunk egy tipikus tinihorrort, mely nem titkoltan merít olyan klasszikusokból, mint a Sikoly vagy a Péntek 13. De sajnos felnőni nem igazán tudtak az alkotók a feladathoz. Erősen érződik a professzionalizmus hiánya, habár első filmnek nem rossz. Néhol felfokozott a feszültség, néhol pedig nagyokat ásítasz. Szóval ingadozik a színvonal. Sajnos a végével pedig az egészet elrontották. Lehet, hogy a film a ’80-as, ’90-es években ütött volna, de a mai filmes viszonylatban édes kevés. Kár érte!

A szereplők:

Téves hiedelem az, hogy a horrorfilmekben nem kell a színészeknek jó játékkal előrukkolniuk. Bizony az is fontos láncszem. Ebben az esetben nem tudok pozitívan nyilatkozni a szereplők teljesítményéről. Nagyrészt első filmesekről van szó. Kivétel Rutger Hauer. Csak sajnos most ő sem tudott menteni a produkción. (Esélye sem volt rá.) A fiatalok remekül hozták a sikoltozást, visítozást, rémüldözést. Ennyiben ki is merült a tudásuk. Talán a két név akiket megemlítenék: Brian Hooks és Antwon Tanner, akik fekete filmekből lehetnek ismerősek.

Pozitívum:

Ígéretes kezdés, vágás, a balta.

Negatívum:

Forgatókönyv, befejezés, nyomozósdi.

Outro

Keserű szájízzel keltem fel, mikor a végére értem. Mert bizony lehetett volna ez jobb is. Ennek ellenére ajánlom a megtekintését, mert egyes jelenetek megérik a többi végigszenvedését. Kellemesen agyhalott másfél óra lehet a műfaj kedvelőinek!

 Pontszám

 

4/10

 

Címkék: 4 7eventy 5ive hetvenöt

The Amityville Horror

a gépész - 2008.03.22. - 4 komment

A rettegés háza

/2005/

 

 
Felirat Trailer Bővebb infó

Intro 

Valamelyik nap a kezem ügyébe került ez a film. Úgy voltam vele, hogy már láttam, és anno nem tetszett és így most se pazarlok rá több időt. Aztán valahogy mégis keresgéltem a neten és rá kellett jönnöm, hogy nem is azt a filmet találtam meg, amit már korábban láttam. Szóval a lényeg, hogy két Rettegés háza című film készült. Darkness és Amityville horror néven. Na én a Darkness-et láttam és az felejtőssé vált. De így mégiscsak megnéztem a „névrokonát”. És milyen jól tettem.

 

A sztori

Nem koptatnám sokat az ujjaimat, mivel az alapsztorit már félmondatokból is ki lehet találni. Szóval Amityville-ben az Ocean Avenue 112. házában bizarr jelenségek történnek. Egy apa egyik nap úgy dönt megöli az összes családtagját. Hogy miért? Mert a ház azt mondta. Ahogy az lenni szokott ezután jön a letartoztatás és kihallgatás. És jönnek az új lakók. És a horror újra elkezdődik. A múlt megismétli önmagát, vagy mégse? Sikerül túljárni az agyafúrt ház eszén?? Sikítások, sírások, nyikorgások törik meg az éjszaka csendjét. És ahogy az lenni szokott egy halott kislány is bejön a képbe.

 

Értékelés  

Nem voltak nagy reményeim a filmmel kapcsolatban. Úgy gondoltam, hogy én már a horror műfajból mindent láttam. Ebből az „alműfajból” meg ugye Dunát lehet rekeszteni. Itt arra gondolok, hogy van egy ház az erdő közepén, ahol gyilkosságok történtek, és mindenféle sötét erők laknak errefele. Na igen. Ugye mindenki emlékszik az Átok című film két részére, vagy éppen A titkok kulcsa című filmre. Megmondom őszintén nekem ezek a filmek is tetszettek. Lehet, hogy velem van a baj, de nekem bejönnek az ilyen rémisztgetős horrorfilmek. De ez valahogy más volt. Már csak azért is mert a film producere nem más, mint Michael Bay. Ez a név biztosan jól cseng az akciófilmek kedvelőinek. De itt nem az összetörött kocsikat és a megannyi szétlőtt dolgot kellett kifizetnie, hanem inkább azt, hogy minél hihetőbbnek lásson ez az alkotás. Na és akkor itt pihenjünk is meg egy kicsit. Ugyanis a film állítólag igaz történeten alapul. Tehát a forgatókönyvét úgymond az élet írta. Állítólag!!

Ugyanis 1974 november 14-én ebben a házban Ronald Defeo – a hiedelem szerint – a ház unszolására meggyilkolta szerető családját. A történtek után a Lutz család költözik be megnyugvást remélve. Aztán, mily meglepő ugyanaz kezd történni az apával, mint korábban Ronald-dal. Hogy a történet mennyire igaz, vagy csak kitaláció-e az egész én abba nem szeretnék beleszólni. Döntse el mindenki maga. Egy biztos, hogy a filmet úgy jobban el lehet adni, ha már van valami valóságalapja. Azonban azt is sikerült megtudnom, hogy azóta is élnek abban a házban és eddig még nem panaszkodtak.

Amúgy a film nagyon jól kezdődik. Remek vágásokkal nézhetjük végig, hogy a szerető apából, férjből, hogyan lesz egyik nap alatt gyilkológép. Ezután jön a sok tipikus horror rész, amit sikerült élethűen elkészíteni, és néhol még akár meg is lehet ijedni egy picit. Ami talán picit kilóg a sorból az a befejezés. Úgy gondolom többet ki lehetett volna hozni belőle. De ez persze az én véleményem.

Egy szó, mint száz. Nekem tetszett, és melegen ajánlom minden horrorkedvelőnek.

Szereplők

Korábban nem nagyon tudtam róluk semmit, később azért arra jutottam, hogy ez csak az én tudatlanságom. Mivel az apát – Ryan Reynolds -  már megcsodálhattuk korábban a Penge Szentháromságban, illetve a Füstölgő Ászokban is megmutatta magát. Az anyát játszó Melissa George-nak (30 days of night, Kisiklottak) viszont tényleg kevesebb filmje van.

Egyébként a színészek nem tettek hozzá többet a filhez, mint amennyit muszáj volt, de el se vettek belőle semmit. Talán leginkább a kisebbik fiú (Jimmy Bennett) játéka fogott meg. Szerintem róla még sokat fogunk hallani.

Pozitívum

Színészek játéka nekem bejött. Vágás. A film eleje. Igaz történetek alapján.

Negatívum 

Tipikus horrorfilm, a jól bevált módszerekkel. A vége.

 

Outro

Végezetül elmondhatom, hogy nem bántam meg, hogy megtekintettem. Bár semmi újat nem mutatott, de azért mégis kilóg a műfajból. Talán azért mert állítólag igaz történet alapján készült. De a neten kutagodva rájöhetünk, hogy talán mégse. De nem lövök le semmit. Nézzen utána mindenki, akit jobban érdekel.

 Pontszám

 

8/10

  

Címkék: 8 the amityville horror a rettegés háza

My Blueberry Nights

inmfc - 2008.03.21. - Szólj hozzá!

My Blueberry Nights

/2007/

 

 
Felirat Trailer Bővebb infó

Intro 

Áfonyás éjszakaim - avagy a film magyarra lefordított címe - egy 2007es alkotás, mégpedig Wong Kar-Wai-tól, a híres hongkongi rendezőtől. Aki megint csak „odatette magát”, azonban ez már nem segített rajta, hisz kis idő múlva csak most lehetet újrahallani eme alkotásról, amelyet újravágnak a siker reményében, mert hát az eredeti nem hozta a várt eredményeket, hiába volt a nagy Cannes-i beharangozó. De mi mégis kíváncsiak voltunk a vágatlan verzióra, hogy miért nem talált fülekre ez a mozi azzal a bizonyos szereplőgárdával, és miért kell újra „belevágni” ebbe a dologba, ha egyszer az, nem kellett.

 

Értékelés  

Ehhez talán már én is kevés vagyok. Gondolok itt a film értékelésére elsősorban, hisz olyan szép mondatokkal élhetnék, amelyekre úgy igazán nem is vagyok képes. Így csak egyszerűbb szavakkal, és mondatokkal dobálózhatok, holott a film talán megérdemelné egy plusz igényes szóhasználatot, hiszen nem mindennapi stílusával és hangulatával „egyszersmind” magával ragadhatja az érzelmekre éhes nézőt, és a lepukkadt hangulatban odaülő kritikust.

Miért is – vetődik fel, jogosan a kérdés, hisz buktáként könyvelhető el. Míg a legújabb hírek szerint pedig már április tájékán egy újravágott verziót tekinthet meg a nagyérdemű, amit akkor itt hazánkban is vetítenek fognak nyár környékén, vagy ez mégsem ilyen egyszerű? A fene se tudja, hogy akkor most az új poszteres, meg az amerikai reklámkampányos verzió, ami körülbelül fél év után hallatott újra magáról, szóval ez fog itt futni e nálunk, nem tudni, de az biztos, hogy én, akár, az első változattal is bőven meg lennék elégedve. De persze majd az újra is kíváncsiak leszünk a maga idejében. A lényeg, hogy engem lenyűgözött. Újabb kérdés: miért?

A történet nem nagy szám, az előre leszögezhető. Mert ahogy az ismertetőben is olvasható, egy fiatal nő magányosan utazgat Amerikában, hogy választ találjon kérdéseire a szerelemről, miközben a legkülönbözőbb idegenek keresztezik útját. És ennyi. Semmi különös. De mégis egy ilyen filmben, a nézés közben, körülbelül pár perc után már valamennyire érződik a nézőben, hogy nem nagyon a sztorira kell figyelnünk, tehát ez inkább, ha lehet ilyet mondani, hangulat darab, amelyben nem a történet a fontos, hanem, ahogy az megjelenik a vásznon, a színészek közreműködésével (de minket azért minden szempontból érdekel). És ebből a szempontból, már igen csak jól teljesít nálam Kar Wai filmje, aki nem biztos, hogy eme alkotását, kiteszi majd a falra, hiszen talán túl sokakban él még a korábbi filmek sora, amelyek azért megalapozták elég rendesen jövőjét még anno 90’től elkezdve, de hát talán majd az újrasnittelt darabbal szerencsésebb dolga lesz. Na de visszatérve erre, mint mondtam hangulatos, és „filgúd” érzést hordoz magában, amit úgy néz ki, sőt biztos, hogy nem mindenki vesz át, és tudja felfogni, feldolgozni. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy kell egy másfél óra, amelyben teljesen alávetjük magunkat az eseményeknek, amelyek nem éppen új keletűek bárhonnan is nézzük. Gondolok itt a mondanivalóra elsősorban, amelyből mindig kapunk némi adagot minden évben, csak más-más háttérrel (sztori, színészek) megspékelve. Egy lány, aki keresi a szerelmet, na és. Igazából ebből az egy mondatból mindenki leszűrhetné úgy elsőre, hogy a szokásos megtalálom a párom fog megjelenni a két szip szeme előtt. De nagyon is csalódnia kell annak, aki ezt így gondolja. Szóval ne hagyjuk magunkat becsapni, mert sokkal, de sokkal több lakozik meg az előbbi kijelentésem mögött. Mi is.

Nézzük akkor azt a bizonyos hátteret a sztori szempontból nézve. Megismerkedhetünk három emberrel, akik mind-mind fontos részét képezik főhősünk útjának, aki nem igen tudja, hogy hol találja meg majd a boldogságot, de azt tudja, hogy utaznia kell, és hogy ki kell szelőztetnie a fejét, amiben összekuszálódtak a gondolatok. De az elsődleges célja egy autó megvétele, amely szimbolizálja jelen esetünkben a szerelem beteljesülését, a cél elérést. Na de találkozhat a kissé jóhiszemű lánykánk egy rendőrrel, annak feleségével, és egy életre való póker játékossal, aki felnyitja a szemét az igazi életről. Majd ezek átélése és „áttanulmányozása” után megtörténik az, aminek történnie kell, és amit úgy igazán nem akartunk, hogy megtörténjen, a befejezés. Ami kicsit kevés lett, az addig látottakhoz képest. Ezt sajnos felróhatom negatív élménynek, úgy, mint, az amerikai sablonos kellékek megjelenését, amelyek néha elvesznek igen sokat a film értékeiből, de ennek ellenére, a film igenis megállja a helyét a mai világban. Hiába Amerika. Mert minden nap végén ott marad a pulton az a fránya áfonyás torta, amely senkinek nem kell, de nem azért, mert senki nem szereti, hanem azért, mert talál nála jobbat. Apropó sütik, torták. Elég fontos szerepük van nekik a történet szempontjából. Most nem mondom, mindenki nézze miért.

Mindent összevetve nagyon jó kis hangulatos film, amely mindenféle izgalmat, feszültséget maga mögött hagyva meséli el a saját romantikus, álmodozós sztoriját, amely elég „tömény” (mint a filmben látható cigis jelenetek sokasága) mondanivalóval próbál levenni minket a lábunkról, ami nem mindig sikerül neki. Hiába akar olyan globalizációs mindenkit körülvevő problémákra felhívni a figyelmet, az egyes szereplőkőn, karaktereken keresztül, mint például bizalmatlanság, hűtlenség, az élet értelme, vagy az álmok eléréséért vívott harcok ára, hiába, ismerős, de valamennyire a vizuális és audiovizuális elemek egy pár pillanatra feledtetik ezt velünk. Mert a képi világ, valami gyönyörű, és ezek közül is kiemelkedik a pités bolt képkockái a szememben, de ezen kívül még sok más emlék maradt meg emlékeinkben, mint például a passzoló zenék sokasága, amelyek újabb pontot érdemelnek tőlem. És akkor a színészek.

Színészek

Micsoda színészgárda, mondtam magamban elsőre, amikor megpillantottam, olyan neveket, hogy Rachel Weisz, Natalie Portman, David Strathairn vagy éppen Jude Law. Nem semmi. És akkor ő hozzájuk csapódott a filmiparban ismeretlenül csengő név, mint Norah Jones, aki első filmjében máris főszereplőként mutathatta meg a nagyoknak, hogy is kell ezt csinálni. Mondom ezt mind azért, mert tetszett a játéka, és várom a többi filmjét. Jó választás volt, szerintem. A többiekről is talán lehetne egy regényt írni, hogy miben voltak jók, vagy éppen rosszak, maradjunk annyiban, hogy mindenki tette a dolgát, úgy igazából senkit se tudnék nagyon kiemelni a nagy négyesből, elég legyen annyi, hogy senkiben nem csalódtam, mindenki hozta a kötelezőt. Élveztem a játékukat. És persze egyesek látványnak se voltak utolsók

Pozitívum

színészek játéka, hangulat, vizuális és audiovizuális elemek

Negatívum

Befejezés és az amerikai töltelék mondanivaló

 

Outro

A fent említett mondatok tükrében én most erre adok egy hetest mindenféle habozás nélkül. Jól tettem, hogy megnéztem. És csak ajánlani tudom. Bár eléggé személyfüggő és hangulatfüggő darabról van szó, de azért egyszer merni kipróbálni, azt mondom. És várjuk a „megvágott” új verziót, amely ki tudja, hogy mennyivel lesz jobb, vagy rosszabb, mint eme eredeti alkotás….

 Pontszám

 

7/10

 

Címkék: 7 my blueberry nights

Lions for Lambs

- 2008.03.21. - 1 komment

 

értékelés

Lions for Lambs

- 2008.03.21. - 3 komment

Gyávák és hősök

/2007/

 

 
Felirat Trailer Bővebb infó

Intro 

Eddig csak rosszat hallottam az ismerőseimtől erről a filmről. Politika, Közel-Kelet, USA. A közelmúltban jó pár hasonló témájú filmmel találkozhattunk. (Már talán egy picit csömörünk is lehet tőlük.) Nagy nevekből nincs hiány, már csak miattuk is meg kéne néznem, gondoltam. Hát megnéztem a filmet, és kellemesen csalódtam.

Nézzük a neveket: A forgatókönyvet A királyságot is jegyző Matthew Michael Carnahan írta. A rendezést Robert Redford vállalta, aki ellátta a produceri teendőket is, sőt az egyik főszerepet is eljátszotta. Főszerepben még Meryl Streep és Tom Cruise (ügyvezető producer is).

 

A sztori

A film három szálon zajlik: az egyik sztori Dr. Stephen Malley, az idealista egyetemi tanár története, aki megpróbálja lebeszélni az egyik diákját arról, hogy abbahagyja a tanulmányait. A másik szál Dr. Malley két korábbi tanítványát, Ernestet és Ariant követi, akik beálltak professzionális katonának, és Afganisztánban harcolnak, a harmadik szál pedig egy szenátornak, Jasper Irvingnek és egy politikai újságírónak, Janine Ruth-nak az afganisztáni háborúról folytatott vitáját mutatja be.

 

Értékelés  

Sokakat riaszthatott el Redford rendezése és a film három különböző síkú folyása. Nekem viszont tetszett. Tulajdonképpen ugyanazt a témakört rágják körül más-más szituációkban. Vajon érdemes-e belevágni a biztos kudarccal kecsegtető háborúba, harcba, bármilyen tevékenységbe? Vagy inkább el se kezdjük a harcot, fel se húzzuk a kesztyűt? Ezt mindenki eldöntheti saját maga. A film nem kíván erre minden részletre kiterjedő pontossággal választ szolgáltatni. Csupán sugalmaz, és ezt bizony remek köntösben, ízléses, igényes megvalósítással teszi. A cím nagyon jó (a magyar is), figyelemfelhívó. A hős oroszlánok harcolnak a gyáva bárányok helyett. Míg azok csak ülnek a kényelmes fotelben, nézik az épp folyó háborút, és döntenek az olyan ügyekben, melyekről gőzük sincs.

Tulajdonképpen hat ember páros jeleneteit láthatjuk felváltva, ugyanabban az időben, csak különböző helyszíneken.

Az első páros: Jasper Irving szenátor (Tom Cruise) és Janine Ruth újságíró (Meryl Streep). Helyszín: Washington D.C., a szenátor irodája. Ők az afganisztáni helyzetről vitatkoznak, beszélgetnek. A szenátor riportot ad, egy új stratégia bevezetéséről. Azt szeretné, ha az újságíró (saját meggyőződése ellenére) jó színben tüntetné fel ezt az új programot a közvéleménynek. Ezáltal az amerikai civilek is a háború mellé állnának. Cél a győzelem bármilyen áron!

A második páros: Malley professzor (Robert Redford) és tanítványa, Todd (Andrew Garfield). Helyszín: Egy kaliforniai egyetem tanárának irodája. Ők Todd ambícióhiányáról beszélgetnek. Malley mindenképpen meg akarja győzni a diákot, hogy ne hagyja abba a politikatudományi tanulmányait. A fiú azonban korábban rájött a rendszer hibáira, megundorodott a képmutatástól. Vitáznak, mint anno az ókori görög filozófusok. Flashback-ek is tarkítják eme páros jeleneteit.

A harmadik páros: Ernest (Michael Pena) és Arian (Derek Luke), a tanár volt diákjai. Nagyon büszke volt rájuk, egészen addig, míg be nem vonultak, arra hivatkozva, hogy szeretnének tenni valamit a világért. Helyszín: Afganisztán. Kudarcba fullad egy akció, ők ketten leesnek a helikopterről, magukra utalva várják a tálibokat, akik egyre csak közelednek. A két srác megsebesült, nem tudnak elmenni, a mentőegységek azonban elkésnek. Tiszteletet parancsoló a fiúk bátorsága.

A szereplők:

A színészi játék viszi a pálmát a filmben a forgatókönyv mellett. Redford hozza, amit illik. Mintha csak rá szabták volna a tanár szerepét. Streep sokadik remek alakítását láthatjuk. Cruise már nagyon régen kinőtte a „mosolygós szépfiú” karaktereket. Kifejezetten jól állt neki az önző, törekvő politikus szerepkör. A három nagyágyún kívül megdicsérendő még a Toddot alakító Garfield. Jelenléte üde színfolt. Ugyanakkor jelen van még Pena is, aki a World Trade Centerhez hasonlóan itt is csak egy kiszolgáltatott, sérülést szenvedett embert alakíthatott. (Szerintem benne több lapul, nagyobb szerepeket kéne kapnia, véleményem szerint.) Kisebb szerepet Peter Bergre is osztottak, szerencsére nem nagyobbat.

Pozitívum:

Forgatókönyv, párhuzamos szálak, színész játék, cím.

Negatívum:

Téma komplexitása, vontatottság.

 

Outro

Nagyon jól tárja fel a film a politika mögötti összefüggéseket, melyeket a közvélemény nem ismerhet, hiszen a sajtó úgy táncol, ahogy a hatalom fütyül. Nemcsak a közel-keleti helyzetről szól a film, az élet más területeivel is összefüggnek a dolgok. Néhány címszó: bátorság, belenyugvás, Vietnám, akarat, közöny, tettvágy stb.

Csak azoknak nyújthat a film megfelelő élményt, akiket érdekel a politikai háttér. Gondolkodásra késztető mű, szerintem jobban sikerült, mint Carnahan előző filmje. Egyszeri megtekintésre ajánlott!

 Pontszám

 

8/10

  

Címkék: 8 lions for lambs gyávák és hősök

süti beállítások módosítása