My Blueberry Nights

/2007/

Intro 

Áfonyás éjszakaim - avagy a film magyarra lefordított címe - egy 2007es alkotás, mégpedig Wong Kar-Wai-tól, a híres hongkongi rendezőtől. Aki megint csak „odatette magát”, azonban ez már nem segített rajta, hisz kis idő múlva csak most lehetet újrahallani eme alkotásról, amelyet újravágnak a siker reményében, mert hát az eredeti nem hozta a várt eredményeket, hiába volt a nagy Cannes-i beharangozó. De mi mégis kíváncsiak voltunk a vágatlan verzióra, hogy miért nem talált fülekre ez a mozi azzal a bizonyos szereplőgárdával, és miért kell újra „belevágni” ebbe a dologba, ha egyszer az, nem kellett.

Értékelés  

Ehhez talán már én is kevés vagyok. Gondolok itt a film értékelésére elsősorban, hisz olyan szép mondatokkal élhetnék, amelyekre úgy igazán nem is vagyok képes. Így csak egyszerűbb szavakkal, és mondatokkal dobálózhatok, holott a film talán megérdemelné egy plusz igényes szóhasználatot, hiszen nem mindennapi stílusával és hangulatával „egyszersmind” magával ragadhatja az érzelmekre éhes nézőt, és a lepukkadt hangulatban odaülő kritikust.

Miért is – vetődik fel, jogosan a kérdés, hisz buktáként könyvelhető el. Míg a legújabb hírek szerint pedig már április tájékán egy újravágott verziót tekinthet meg a nagyérdemű, amit akkor itt hazánkban is vetítenek fognak nyár környékén, vagy ez mégsem ilyen egyszerű? A fene se tudja, hogy akkor most az új poszteres, meg az amerikai reklámkampányos verzió, ami körülbelül fél év után hallatott újra magáról, szóval ez fog itt futni e nálunk, nem tudni, de az biztos, hogy én, akár, az első változattal is bőven meg lennék elégedve. De persze majd az újra is kíváncsiak leszünk a maga idejében. A lényeg, hogy engem lenyűgözött. Újabb kérdés: miért?

A történet nem nagy szám, az előre leszögezhető. Mert ahogy az ismertetőben is olvasható, egy fiatal nő magányosan utazgat Amerikában, hogy választ találjon kérdéseire a szerelemről, miközben a legkülönbözőbb idegenek keresztezik útját. És ennyi. Semmi különös. De mégis egy ilyen filmben, a nézés közben, körülbelül pár perc után már valamennyire érződik a nézőben, hogy nem nagyon a sztorira kell figyelnünk, tehát ez inkább, ha lehet ilyet mondani, hangulat darab, amelyben nem a történet a fontos, hanem, ahogy az megjelenik a vásznon, a színészek közreműködésével (de minket azért minden szempontból érdekel). És ebből a szempontból, már igen csak jól teljesít nálam Kar Wai filmje, aki nem biztos, hogy eme alkotását, kiteszi majd a falra, hiszen talán túl sokakban él még a korábbi filmek sora, amelyek azért megalapozták elég rendesen jövőjét még anno 90’től elkezdve, de hát talán majd az újrasnittelt darabbal szerencsésebb dolga lesz. Na de visszatérve erre, mint mondtam hangulatos, és „filgúd” érzést hordoz magában, amit úgy néz ki, sőt biztos, hogy nem mindenki vesz át, és tudja felfogni, feldolgozni. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy kell egy másfél óra, amelyben teljesen alávetjük magunkat az eseményeknek, amelyek nem éppen új keletűek bárhonnan is nézzük. Gondolok itt a mondanivalóra elsősorban, amelyből mindig kapunk némi adagot minden évben, csak más-más háttérrel (sztori, színészek) megspékelve. Egy lány, aki keresi a szerelmet, na és. Igazából ebből az egy mondatból mindenki leszűrhetné úgy elsőre, hogy a szokásos megtalálom a párom fog megjelenni a két szip szeme előtt. De nagyon is csalódnia kell annak, aki ezt így gondolja. Szóval ne hagyjuk magunkat becsapni, mert sokkal, de sokkal több lakozik meg az előbbi kijelentésem mögött. Mi is.

Nézzük akkor azt a bizonyos hátteret a sztori szempontból nézve. Megismerkedhetünk három emberrel, akik mind-mind fontos részét képezik főhősünk útjának, aki nem igen tudja, hogy hol találja meg majd a boldogságot, de azt tudja, hogy utaznia kell, és hogy ki kell szelőztetnie a fejét, amiben összekuszálódtak a gondolatok. De az elsődleges célja egy autó megvétele, amely szimbolizálja jelen esetünkben a szerelem beteljesülését, a cél elérést. Na de találkozhat a kissé jóhiszemű lánykánk egy rendőrrel, annak feleségével, és egy életre való póker játékossal, aki felnyitja a szemét az igazi életről. Majd ezek átélése és „áttanulmányozása” után megtörténik az, aminek történnie kell, és amit úgy igazán nem akartunk, hogy megtörténjen, a befejezés. Ami kicsit kevés lett, az addig látottakhoz képest. Ezt sajnos felróhatom negatív élménynek, úgy, mint, az amerikai sablonos kellékek megjelenését, amelyek néha elvesznek igen sokat a film értékeiből, de ennek ellenére, a film igenis megállja a helyét a mai világban. Hiába Amerika. Mert minden nap végén ott marad a pulton az a fránya áfonyás torta, amely senkinek nem kell, de nem azért, mert senki nem szereti, hanem azért, mert talál nála jobbat. Apropó sütik, torták. Elég fontos szerepük van nekik a történet szempontjából. Most nem mondom, mindenki nézze miért.

Mindent összevetve nagyon jó kis hangulatos film, amely mindenféle izgalmat, feszültséget maga mögött hagyva meséli el a saját romantikus, álmodozós sztoriját, amely elég „tömény” (mint a filmben látható cigis jelenetek sokasága) mondanivalóval próbál levenni minket a lábunkról, ami nem mindig sikerül neki. Hiába akar olyan globalizációs mindenkit körülvevő problémákra felhívni a figyelmet, az egyes szereplőkőn, karaktereken keresztül, mint például bizalmatlanság, hűtlenség, az élet értelme, vagy az álmok eléréséért vívott harcok ára, hiába, ismerős, de valamennyire a vizuális és audiovizuális elemek egy pár pillanatra feledtetik ezt velünk. Mert a képi világ, valami gyönyörű, és ezek közül is kiemelkedik a pités bolt képkockái a szememben, de ezen kívül még sok más emlék maradt meg emlékeinkben, mint például a passzoló zenék sokasága, amelyek újabb pontot érdemelnek tőlem. És akkor a színészek.

Színészek

Micsoda színészgárda, mondtam magamban elsőre, amikor megpillantottam, olyan neveket, hogy Rachel Weisz, Natalie Portman, David Strathairn vagy éppen Jude Law. Nem semmi. És akkor ő hozzájuk csapódott a filmiparban ismeretlenül csengő név, mint Norah Jones, aki első filmjében máris főszereplőként mutathatta meg a nagyoknak, hogy is kell ezt csinálni. Mondom ezt mind azért, mert tetszett a játéka, és várom a többi filmjét. Jó választás volt, szerintem. A többiekről is talán lehetne egy regényt írni, hogy miben voltak jók, vagy éppen rosszak, maradjunk annyiban, hogy mindenki tette a dolgát, úgy igazából senkit se tudnék nagyon kiemelni a nagy négyesből, elég legyen annyi, hogy senkiben nem csalódtam, mindenki hozta a kötelezőt. Élveztem a játékukat. És persze egyesek látványnak se voltak utolsók…

Pozitívum

színészek játéka, hangulat, vizuális és audiovizuális elemek

Negatívum

Befejezés és az amerikai töltelék mondanivaló