Varázsgomba

/2006/

Intro 

Készen állsz a végső utazásra?

– teszi fel ezt a költői kérdést annak a filmnek a címe, amely a Shrooms, magyarul a Varázsgomba, nevet viseli, és amelyet ír horrorként tartanak számon 2006-tól kezdve napjainkig. S ezek ismeretében már csak egy kérdés lebeghetett előttünk a megnézést megelőző percekben: Hogyan lehet páráztatós filmet csinálni gombákkal?

Értékelés  

Régóta „szórakoztam” ennyire jót egy filmen a horror műfaján belül. Talán utoljára a Balta volt az, ami mosolylavinákat indított el arcomon. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a két darabot alig ha lehet összehasonlítani, hisz amíg baltás filmünk egy paródia volt, addig a mostani alkotásunk vérbeli horrorként vonul majd be a filmes könyvekbe , már csak a műfaji keretekből is el/kiindulva. De annyi biztos, hogy paródiaként sokkal több esélye lett volna a ranglétrán, feljebb kapaszkodni, de hiába az írek nagyon is komolyan gondolták, hogy ők aztán egy igaz horrort tesznek oda a népnek, gombákkal megfűszerezve, amelynek összefüggése elég abszurdnak hathat egy átlagnéző számára. De hát ki gondolta volna, hogy ilyen élénk fantáziájú emberek laknak Írországban? Na de ne válaszoljunk erre a kérdésre, hanem vegyük górcső alá a történetet, amely telis- tele van, újabbnál újabb, soha eddig nem látott jelenetekkel.

A történet lényegében három szóban összefoglalható: jönnek, sikítanak, futnak. A hosszabb verzió esetében már érdemes megemlíteni, hogy van 6 fiatalunk egy gombákkal teli erdőben, akik bulizni tértek oda, hogy valamilyen pszichedelikus élményben legyen részük, de ez olyan jól sikerül a sok pia, meg gomba elfogyasztása után, hogy látnak dolgokat, amiket nem nagyon kéne úgy különben. Valamint néhányan közülük még el is tűnnek, ami pedig hab a tortán, hogy a szőke kiscsaj látja a jövőt, mi fog történni legközelebb, mert hát bekapott egy gombát. És ennyi.

Micsoda őrült alapsztori ez kérem szépen. Ma már mindent kitalálnak azért, hogy a horrort, mint műfaj tekintélyét egyre jobban aláássák. De hát lehet csak én gondolom így, persze hát másfélórára meg tökéletesen megfelelt, szóval inkább nem panaszkodom tovább. A lényeg, hogy semmi extrát nem hoz eme darab a többi ilyesfajtától. Gondolok itt, a jönnek, látnak bizonyos dolgokat, majd futnak amik a lábaik bírják. Legfeljebb ez a gombás rész adhatott nekünk új információt. Ezek után már mindenki gombászkodás közben jó ha belepillant a Gombák nevezetű zsebkönyvébe, mert alig ha szeretne majd ilyen élményeket átélni a termék elfogyasztása után. De pontosan milyeneket is? Ezekről mindjárt később, először még visszatérve a forgatókönyvre elmondható, hogy nagyon ismerős volt már valahonnan. Klisék mindenütt. Talán még a jövőbelátó csajszi említhető meg újszerű „élményként”. De a többi alig ha, elég csak megemlítenem olyan dolgokat, mint például, az erdő titka, egy hiedelem a közeli javítóintézetről, vagy egy fekete maskarás hóhérról, tovább megyek – faház az erdő kellős közepén és így tovább, láttunk már ilyet nem is egyszer szvsz.

Aztán a horror eleminek megjelenése is csalódást válthat ki belőlünk. Hiszen nagyon kevés elemet vonultat fel a film, amitől legalább véres lehetne, és éreznénk azt, hogy horrorról van szó. Mert úgy igazán van a fekete maskarás csávónk, meg a balta, és majdnem ezzel végett is ért az eszköztár. Kár érte. Szörnyű.

De akkor mi volt egyáltalán jó ebben, hogy ha dettó olyan mint a többi? Keressük a választ…kisebb megmosolyogató jelenetek, amelyekről a mai napig nem tudom eldönteni, hogy az ír készítő barátaink eleve nevetetésnek akarták felhasználni az ide tartozó képkockákat, vagy halál komolyan akarták beállítani például a beszélő tehenet, vagy a néha hallható kicsit érdekes beszólások egy-egy mondatát. Ki tudja? De azért bízzunk benne, hogy azért próbáltak jópofák lenni, és valamennyire elrugaszkodni a talajtól a beszívott főhőseink által. Amint mondtam már a szőke jövőbelátós csaj elég jó húzása volt a darabnak, de egy idő után már el kezdett idegesíteni azzal, hogy amint megpillantott egy holtat, el kezdett torka szakadtából üvölteni, holott pár másodperccel előtte látta az illetőt meghalni. Érthetetlen. Továbbá még a befejezés dobható bele a tetszett dobozba, mert hát igen is, meg nem is számítottunk ilyen the endre, úgy hogy, szóval egy pontot némiképp ez is megérdemel.

Szereplők

A színészekről semmit nem tudni, hogy kik ők és honnan jöttek. Valahonnan megint a nagy semmiből kerültek ebbe a darabba, de mentségükre legyen szólva, hogy nem ez volt az első film, amiben szerepeltek, kvázi van valami színészi pályafutás a hátuk mögött. De egy szó mint száz, megint nem volt részünk világmegváltó alakításokban. Jó-jó nem is vártuk. És persze nem is lehet nagyon szidni őket, de ez akkor is édes kevés volt, a film szintjére süllyedtek le.

Pozitívum

Megmosolyogtató jelenetek, befejezés, jövőbelátó főhős szerepe, plakát

Negatívum

No horror, klisék, színészi produkciók

Outro

Egy hármast megérdemel tőlem, csak azért, mert néha jókat kacarásztam rajta. Ámbár a horror fanatikus alig ha fogja szívébe zárni ezt a varázsgombás projektet. Mert lényegében pont az erre vonatkozó részek sántítottak a legjobban, amikor hát emiatt ültünk oda megnézni. De ez van.

Mindenki döntse el magában, hogy ezek szerint érdemes e belekukkantani. Talán egyszer azért ajánlani tudom, és akkor a végén egy idézettel zárnék a film egy fantasztikus párbeszéd sorozatából:

-          Van telefon a házban?

-          Van, jöjjön be. Ott van.

-          De hiszen nincs benne vonal!

-          Ön azt kérdezte, van -e telefon, azt nem kérdezte jó -e.

 

 Pontszám

 

3/10 

 

The Nanny Diaries -

Egy bébiszitter naplója

/2007/

Intro 

Néhány éve megjelent egy elég sikeres regény, A bébiszitter naplója címmel, melyet két, egykori manhattani dadus írt, a felső tízezerről, a gyereknevelés gyötrelmeiről és mindenféle "mókás" szituációról,amit átéltek. Szinte természetes volt, hogy filmet csinálnak belőle.

A sztori

Annie Braddock frissen végzett az egyetemen, és bár az édesanyja azt szeretné, hogy az üzleti életben helyezkedjen el, ő inkább antropológiával foglalkozna. Miután nem kap meg egy banki állást, véletlenül összefut Mrs. X-szel, aki bébiszitterként alkalmazza négyéves kisfia mellé. Annie-nek meg kell bírkóznia egy sor fura, a manhattani gazdagok életéhez szervesen hozzátartozó feldatattal, és végig kell néznie, ahogyan azok, akiknek mindenük megvan, ugyanúgy nem találják a helyüket, mint ő. Végül búcsút kell mondania az állásának, de helyrerakja az életét... sőt, még a szerelem is rátalál.

Értékelés  

A történet:

Nos, nem lehet túl sokat mondani a sztoriról - nincs benne ugyanis semmi bonyolultság, semmi váratlan fordulat, bonyolult szál vagy különösebb színészi tehetséget igénylő feladat. Az egész nagyon kedves, aranyos, kicsit megríkató, kicsit megmosolyogtató film, de ennél egy fikarcnyival sem több. Az ember jó kedvűen áll fel a székből, de egy órával később már nem emlékszik túl sokra belőle.

Éppen ezért az értékelésben sem térnék ki túlságosan "mély értelmezésre" - az ugyanis már tényleg félelmetesen erőltetett lenne, ugyanis az egész film klisékre, sztereotípiákra épít; ebből a kettőből New Yorkban éppen elég akad. Van egy munkáscsaládból származó, fiatal lány, aki keresi a helyét (tipikus probléma 1); ő antropológiával szeretne foglalkozni, míg a mamája, aki egyedül nevelte fel őt, inkább azt szeretné, hogy valami pénzes foglalkozást válasszon magának (tipikus probléma 2). Amikor Annie-t, a fiatal lányt nem veszik fel az áhított állásra, inkább elmegy bébiszitternek egy gazdag családhoz, de az anyjának mást mond, amiből persze kalamajka származik (tipikus probléma 3), de anyu végül segít neki egy nehéz helyzetben, és el is fogadja a döntését (tipikus probláma 4). Lehetne folytatni a sort, a vagyonos, de boldogtalan anyukával, az elhanyagolt gyerekkel, a spanyol ajkú illetve külföldi alkalmazottakkal, a szépfiúval, aki először kínos helyzetben találkozik a főhősnővel, de aztán összejönnek... stb.

A film azonban összességében bájos - nem is vár az ember többet tőle. Valószínűleg lehetett volna egy kicsit több fantáziát vinni bele, de ez van. Kellemesen lehet szórakozni a film 104 perce alatt, de az egész egy régi sztori új bőrbe bújtatva: minden összetevőjét már láttuk valahol (jelzem, jobban), az egyetlen újdonság, hogy itt alaposan összemixelték a korábban már ismert hozzávalókat.

 

A szereplők:

Annie-t, a helyét kereső lányt Scarlett Johansson játssza (akit én szeretek, de sokan ki nem állhatnak) - az biztos, hogy ez a szerep nem hoz neki Oscar-díjat. Mrs. X szerepében Laura Linney, aki nagyon jó, bár egy kicsit túl öreges. A ritkán látható Mr. X megformálója Paul Giamatti, Annie barátnője Alicia Keys, a kötelező jóképű elem Chris Evans.

Pozitívum:

A színészek; SJ barnán

Negatívum:

Didaktikusság és szájbarágós stílus; a zene jobb is lehetett volna; SJ, túlságosan zárt ruhákban

Csúcspont:

Hat pasi az ivóban (just kidding :-); a film eleje; a Mary Poppins-utalások; Bush-álarcos kissrác Rice-ra hasonlító dadus kezében; Barbie-anyu

Outro

Bájos kis csajfilm, de semmi extra. Nincsenek benne kiemelkedően jó poénok, túlságosan didaktikus, a történet egyszerű, mint egy vizespalack, társadalomkritikából meg láttunk már épp eleget... arra mindenesetre tökéletes, hogy az ember egy üres délutánt kitöltsön.

 Pontszám

 

5/10

értékelés

L'ecsó

/2007/

Intro 

Észrevettem, hogy még nincs a blogon értékelés erről az animációs filmről. Hát gondoltam írok egyet, mivel mostanában néztem meg. Egyébként kicsit félve néztem, hiszem a mese megkapta a BAFTA, a Golden Globe és az Oscar gálán is a legjobb animációs filmnek járó díjat. Szóval nagyok voltak az elvárásaim, féltem hogy nem tud a film felnőni hozzájuk. Szerencsémre tévedtem. Hiszen Pixar produkcióról van szó, ők meg ugye egyelőre képtelenek tévedni.

A sztori

Remy, a patkány életét kockáztatva jut a legfinomabb falatokhoz Párizs felkapott éttermében. Álma, hogy sztárséf váljon belőle, ám családja nem kifejezetten érti, miért nem jó neki a hagyományos csatorna-eledel. Előtte a vidéki farmon tengette életét a kolónia, de elüldözte őket az öreg néni. Remy elszakadt a családjától, és példaképe, Gusteau séf kísértete is megjelenik neki. Az étteremben összebarátkozik Linguini-vel, a mosogatófiúval. Aki egyre inkább a történet másik főszereplőjévé válik. Remy lehetőséget kap, hogy általa teljesüljön álma…

Értékelés  

A Pixar animációs stúdió nyolcadik nagyfilmje látott napvilágot 2007-ben. Mindenki örömére. (Na jó, talán a konkurens stúdiók annyira nem örülnek.) A film szól korosztálytól függetlenül mindenkinek, aki szereti ezt a kategóriát. A furcsa az, hogy egy nem éppen kedvelhető állatot választottak ki a főszerep betöltésére. De az érzelmes film hatására talán másképpen fogunk ezentúl nézni a patkányokra. (Nem hiszem!)

Gusteau, a sztárséf jelmondata a következő: „Mindenki tud főzni!” Ezt finoman szólva is idealista kijelentésnek érzi az ember. Persze ezt nem teljesen ebben a formában kell érteni. Csak a mesében a sütés-főzésen keresztül mutatják meg nekünk az alkotók, hogy bizony az életben mindenki tud szeretni, és igényli is azt. Meg persze az elismerést, megértést. Teszik az alkotók mindezt nem visszariadva attól, hogy komolyan vegyék a témát. Talán ez lehet a siker kulcsa jelen esetben. Hiszen a többi hasonló műfajú mozi inkább a humor irányába nyit, és általában el is vesznek benne. Ebben a műben azonban bőven elfért volna még néhány üdítő poén.

A sikerhez azonban hozzájárul maga az animáció minősége is. Erről csak ódákat zenghetünk, el sem tudnánk szebbet képzelni. De ez kevés lenne egy szuper mozihoz. Ahhoz kell egy remek forgatókönyv is, ami nem is hiányzik. Brad Bird és Jan Pinkava (elsőfilmesként) meglepően szenzációs forgatókönyvet írt, és a rendezést is jól oldották meg. Szavunk nem lehet. Azonban a hangmérnököknek is kijár a taps. Nagyon szép a hangtechnika. A hangvágások, speciális hangeffektusok remekül sikerültek. (Jelölésig jutottak, ami elég ritka egy animációs mozi esetén.) A fantasztikus zene Michael Giacchino műve, aki főleg vonósok segítségével érte el az érzelmek előcsalogatását.

A szereplők:

Jelen esetben ugyebár valódi színészi játékról nem tudunk beszélni. „Csakis” hangokról. Azonban azok a hangok nem akárkiké ám! Patton Oswalt, Brad Garrett, Janeane Garofalo, Ian Holm, Brian Dennehy, Lou Romano. Közülük mindenképpen kiemelném Ian Holmot, aki nagyszerűen adja a hangját a gaz séfnek, Skinnernek. Teljesítménye szenzációs, de a többiek is tetszetősen szólaltatják meg a figurákat.

Pozitívum:

Forgatókönyv. Hangok. Zene. Érzelmek.

Negatívum:

Kevés poén.

Outro

 

Nagyon kellemes csalódtam tehát, és jó érzésekkel keltem fel a székről a film után. Az utóbbi idők egyik legjobb animációs története. Nem találok rá szavakat. Úgyhogy abba is hagyom. Mindenkinek bátran ajánlható, sőt kötelező alkotás!

 Pontszám

 

9.5/10

Kellemes Húsvéti Ünnepeket

kívánunk

minden kedves olvasónak és bloggernek

Imposztor

/2002/

Intro 

Kezdjük talán ott, hogy imádom a sci-fi műfajt. Ezért beszereztem ezt a Philip K. Dick novellája alapján elkészült filmet. Ezúttal, ha jól emlékszem, harmadszorra néztem meg a mozit.

Gary Fleder és Gary Sinise érdeme főleg, hogy megfilmesítették a világhírű tudományos-fantasztikus író pár oldalas irományát. Fleder neve A gyűjtő, Ne szólj, száj, valamint Az ítélet eladó című filmek rendezése által lehet ismerős. Sinise-t azt hiszem nem kell bemutatni. Valamint ügyvezető produceri minőségben olvashatjuk még Bob és Harvey Weinstein nevét, ami azt hiszem garancia lehet egy jó mozizásra.

A sztori

2079-ben járunk. A Föld már több mint egy évtizede háborúban áll egy földönkívüli erővel. Spencer John Olham ünnepelt tudós a kormányzat szolgálatában és legutóbbi munkája a bolygó megmentésének ígéretével kecsegtet. Ám élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Azzal vádolják meg, hogy földönkívüli kém, és egy csapásra országos embervadászat célpontja lesz. Olhamnek kettős problémával kell szembenéznie: igazolni tudja-e időben személyazonosságát a titkos-rendőrségnek ahhoz, hogy segítsen az emberiségen, és képes-e bizonyítani személyazonosságát saját magának.

Értékelés  

 

Először is szögezzük le, hogy Gary Fleder nem olyan kaliberű rendező, aki eléggé meg tudott volna felelni az elvárásoknak egy Philip K. Dick novella kapcsán. Azonban egy rokonszenves sci-fi akciófilmet tett le az asztalra. (Kicsit hasonlatos a Különvéleménnyel, attól messze elmarad, persze emiatt nem kell szégyenkezniük az alkotóknak, hiszen nem volt annyi anyagi forrásuk, mint Spielbergéknek.) Kiemelendő még a stábból a zeneszerző, Mark Isham. Munkája révén közelebb kerülhetünk Olham belső vívódásához.

A film elején főszereplőnket a Hathaway (Vincent D’Onofrio), titkos-szolgálat őrnagya kapja el. Be akarja vallatni vele, hogy kentauri kém, egy humanoid robot, genetikus kiborg. Csodával határos módon Olham (Gary Sinise) megszökik, azonban egy tűzpárbajban véletlenül legjobb barátját (Tony Shalhoub) is lelövi. Mivel telenyomták mindenféle drogokkal, ezért képzelgések törnek rá. Feleségéhez (Madeleine Stowe) akar eljutni a kórházba, bebizonyítani valódi személyazonosságát, rácáfolni a vádakra. Azonban a sötét, veszedelmes burkon kívüli utcákon rengeteg szegény és bűnöző tengeti életét. Olham útja révén megismerkedhetünk az alsó rétegek nyomorával. Főhősünk találkozik egy jóindulatú feketével, Cale-lel (Mekhi Phifer), aki vállalja, hogy visszavezeti a kórházhoz. Felesége ugyanis doktornő, így őáltala gyógyszerekhez juthatnak. A gettóban ugyanis nincsen elég belőle, erre fel érthető Cale segítőkészsége. Útjuk során azonban egyre inkább baráti viszony alakul ki kettejük között, hiszen egymásra vannak utalva.

A történet a kórházi eseményekkel jelentősen felgyorsul. Rohamosan haladunk afelé, hogy megtudjuk, kinek is van igaza: A titkos-rendőrségnek? Ez esetben Olham valóban egy robot, aki merényletet kísérelne meg a kormányzó ellen. Olhamnek? Akkor viszont tévesek a vádak, és hibás az elfogott kentauri halállista. A fordulat a film végén mindent vivő.

A filmben nem kapunk képet arról, hogy a kentaurik hogy is néznek ki, de ez nem is érdekes. Semmit nem von le a mozi értékeiből. A fényképezésre és a vizuális effektusokra (vagy inkább azok hiányára) lehet azonban panaszunk. A fényképezés szó szerint halvány. Feltűnő a színek hiánya, ez még jobban szemlélteti, hogy bizony egy alacsony költségvetésű filmet nézünk éppen. Nem teljes ezek miatt a sci-fi érzetünk. Inkább egy krimi-akciót láthatunk sci-fi köntösbe bújtatva. A novella mindössze pár oldalas, azt tuningolták fel akcióval, töltötték meg egyéb eseményekkel.

Gondolataimat egy Einstein-idézettel szeretném zárni, mely a filmben is elhangzik: „Csupán két dolog végtelen: az univerzum és az emberi butaság. Én az univerzumban nem vagyok biztos.”

A szereplők:

Gary Sinise játéka megfelelő, remekül éli bele magát az üldözött, étségek közt gyötrődő tudós szerepébe. Madeleine Stowe nagyon csinos néni, többre itt most nem is nagyon volt szüksége, csak mellékszerep az övé. Egészen a végéig, ahol ő is kulcsfigurává avanzsál. Külön megdicsérendő Vincent D’Onofrio, aki sokadik rosszfiú-alakítását hozza hiba nélkül. Kisebb szerepeket alakíthatott még Tony Shalhoub és Mekhi Phifer, akikre szintén nem lehet panasz.

Pozitívum:

Történet. Színészi játék. Fordulat.

Negatívum:

B kategória. Fényképezés. Akciójelenetek.

Outro

A film végi fordulatról nem szeretnék semmit írni, mert az nagyon ütős, persze csak ha nem olvastad a novellát, vagy ki nem találtad a film közben, hogy mi lesz. Végére érve érdemes elgondolkozni, hogy mit is tehetünk azért, hogy ne ilyen legyen a jövőnk. Meg azon, hogy mennyivel jobb ez a Dick adaptáció, mint jó pár másik. Azonban csakis a műfaj elkötelezett híveinek és az író hű olvasóinak ajánlott! Mindenki másnak egyszer nézhető.

 Pontszám

 

7/10