The Nanny Diaries -
Egy bébiszitter naplója
/2007/
Néhány éve megjelent egy elég sikeres regény, A bébiszitter naplója címmel, melyet két, egykori manhattani dadus írt, a felső tízezerről, a gyereknevelés gyötrelmeiről és mindenféle "mókás" szituációról,amit átéltek. Szinte természetes volt, hogy filmet csinálnak belőle. Annie Braddock frissen végzett az egyetemen, és bár az édesanyja azt szeretné, hogy az üzleti életben helyezkedjen el, ő inkább antropológiával foglalkozna. Miután nem kap meg egy banki állást, véletlenül összefut Mrs. X-szel, aki bébiszitterként alkalmazza négyéves kisfia mellé. Annie-nek meg kell bírkóznia egy sor fura, a manhattani gazdagok életéhez szervesen hozzátartozó feldatattal, és végig kell néznie, ahogyan azok, akiknek mindenük megvan, ugyanúgy nem találják a helyüket, mint ő. Végül búcsút kell mondania az állásának, de helyrerakja az életét... sőt, még a szerelem is rátalál. A történet: Nos, nem lehet túl sokat mondani a sztoriról - nincs benne ugyanis semmi bonyolultság, semmi váratlan fordulat, bonyolult szál vagy különösebb színészi tehetséget igénylő feladat. Az egész nagyon kedves, aranyos, kicsit megríkató, kicsit megmosolyogtató film, de ennél egy fikarcnyival sem több. Az ember jó kedvűen áll fel a székből, de egy órával később már nem emlékszik túl sokra belőle. Éppen ezért az értékelésben sem térnék ki túlságosan "mély értelmezésre" - az ugyanis már tényleg félelmetesen erőltetett lenne, ugyanis az egész film klisékre, sztereotípiákra épít; ebből a kettőből New Yorkban éppen elég akad. Van egy munkáscsaládból származó, fiatal lány, aki keresi a helyét (tipikus probléma 1); ő antropológiával szeretne foglalkozni, míg a mamája, aki egyedül nevelte fel őt, inkább azt szeretné, hogy valami pénzes foglalkozást válasszon magának (tipikus probléma 2). Amikor Annie-t, a fiatal lányt nem veszik fel az áhított állásra, inkább elmegy bébiszitternek egy gazdag családhoz, de az anyjának mást mond, amiből persze kalamajka származik (tipikus probléma 3), de anyu végül segít neki egy nehéz helyzetben, és el is fogadja a döntését (tipikus probláma 4). Lehetne folytatni a sort, a vagyonos, de boldogtalan anyukával, az elhanyagolt gyerekkel, a spanyol ajkú illetve külföldi alkalmazottakkal, a szépfiúval, aki először kínos helyzetben találkozik a főhősnővel, de aztán összejönnek... stb. A film azonban összességében bájos - nem is vár az ember többet tőle. Valószínűleg lehetett volna egy kicsit több fantáziát vinni bele, de ez van. Kellemesen lehet szórakozni a film 104 perce alatt, de az egész egy régi sztori új bőrbe bújtatva: minden összetevőjét már láttuk valahol (jelzem, jobban), az egyetlen újdonság, hogy itt alaposan összemixelték a korábban már ismert hozzávalókat. A szereplők: Annie-t, a helyét kereső lányt Scarlett Johansson játssza (akit én szeretek, de sokan ki nem állhatnak) - az biztos, hogy ez a szerep nem hoz neki Oscar-díjat. Mrs. X szerepében Laura Linney, aki nagyon jó, bár egy kicsit túl öreges. A ritkán látható Mr. X megformálója Paul Giamatti, Annie barátnője Alicia Keys, a kötelező jóképű elem Chris Evans. Pozitívum: A színészek; SJ barnán Negatívum: Bájos kis csajfilm, de semmi extra. Nincsenek benne kiemelkedően jó poénok, túlságosan didaktikus, a történet egyszerű, mint egy vizespalack, társadalomkritikából meg láttunk már épp eleget... arra mindenesetre tökéletes, hogy az ember egy üres délutánt kitöltsön. 5/10Intro
A sztori
Értékelés
Hat pasi az ivóban (just kidding :-); a film eleje; a Mary Poppins-utalások; Bush-álarcos kissrác Rice-ra hasonlító dadus kezében; Barbie-anyu Outro
Pontszám