Magyar vagyok, tehát mindenképp betekintést szerettem volna nyerni eme alkotásba, amelyet úgy igazából a kezemet a szívemre téve kijelenthetem, hogy vártam nagybetűkkel, aláhúzva. Az okát nagyon nem tudnám megfogalmazni, de talán a Megy a Gőzös nagy csalódása után úgy éreztem, hogy talán, végre lesz egy örömöm az életben az utóbbi magyar filmeket végig nézve. És a trailer bepillantása is azt éreztette velem, hogy akár-akár ez még jól is elsülhet mind pontszámban, mind pozitív értékelésben ezen a blogon, az én meglátásom szerint. Előre nem árulok el semmit, de mondhatom, hogy kellemesen és nem kellemesen csalódtam Paczolay Béla új filmjében.

---

A történet szerint főhősünk felülkerekedik fiával, hogy meglátogassa nagyapját, aki hosszú idő után adott életjelet magáról s Erdélyből. Majd szépen bevetik magukat az autóba, aztán nekiesnek az útnak. Később nem kell mondani, már hárman próbálnak valahogy kijutni a véget nem érő slamasztikából.

Már most elsőre megállapítható, hogy a forgatókönyv nem nagy erőssége a darabnak.  Mert az, hogy 2 ember, apa-fia, próbál közös nevezőre jutni egy autóban, az nem igen nevezhető nagy találmánynak és érdekes kezdésnek. Talán akkor a karakterek kibontására kellett volna jobban ráfókuszálni, de úgy igazán sok mindent nem tudnunk meg a három főszereplőről. Van, akiről többet, van, akiről kevesebbet, a lényeg az, hogy van egy megcsömörlött trombitásunk, egy játékszenvedély beteg 20 év körüli fiúnk, és egy nőknek élő öreg nagyapánk, aki, mint később kiderül, távozni készül, hajlandó az otthonból, és távozni készül a hitvestől mindörökre.

Az utazás során, vagy ahogy lehetne nevezni a második részben, főhőseink a legkülönösebb és abszurdabb helyzetek sorát kell, hogy átéljék, miután rendőrökkel, romákkal veti össze őket a sors útjuk során. És ezekből a szituációkból fakadnak elsősorban a poénos beszólások, jelenetek nagyobb része. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nevettem, elég csak a rendőr elütésére emlékezni és az azt követő eseményekre. Jó párszor mosolyt is vélünk felfedezni saját orcánkon, s jó párszor pedig már tényleg azon vesszük észre magunkat, hogy nevetünk egy magyar filmen. Ami  számomra egy kicsit szokatlan érzés volt az utóbbi év távlatából visszanézve. De a lényeg, hogy sokszor elmosolyodunk, azonban ezeknek a száma nem éri el azt a határt, amitől azt tudnánk érezni, hogy igazán jól szórakozzunk a látottak és hallottak alapján.

Mert a film próbál komolynak is „látszani”, így két jobb poénos epizód fejezet között meg-megállunk egy pillanatra és átérezzük főhőseink jó vagy rossz hangulatát. Vagy inkább át kéne éreznünk. Amit a készítő, a szereplő próbál belénk tuszkolni. Kinyitják a szemüket és elnézzek a messzi távolba, ráközelítünk az arcra, amelyről azon nyomban ki kéne derülnie, hogy pontosan mit is érezhet, miután lenyugodott egy percre, és átgondolta a dolgokat. De nem tudjuk átérezni, ennek oka lehet a már említett kibontatlan karakter is, akár, amely egyik percről a másikra változik meg a szemünk látta nélkül.

Továbbmenve még megemlíteném a lassúságot, eseménytelenséget, amely jócskán belassítja az egyes epizódok történéseit, úgy, hogy eszünkbe is jut elgondolkodni azon, vajon mikor lesz már vége. Apropó játékidő, ez a 2 óra túl hosszú volt, egy másfél órában ezt simán le lehetet, volna rendezni, és akkor talán egy normális befejezést is írhattak volna a végére. Mert szörnyű, hogy így el lehet rontani egy 3/4órás filmnézést. Csak elmélkedni tudok rajta, hogy a pénz fogyott e- el, vagy a készítő csapta e össze a záró képsort.

Úgy érzem elég a lehúzó kritikákból, mert amondó vagyok, hogy volt ami tetszett. Ilyen volt az igazán ötletes és poénos részek pár snittje. Vagy a Kistehén Tánczenekar zenéje, amelynek dallama és szövege szépen beleásta magát a fülembe s elmémbe. És ide sorolható még a szép tájkép belecsempészése a darabba.

További jó pontot ér nálam RP játéka. Aki mellett Haumann Péter és Schruff Milán játszották még a főbb szerepeket. És hármójuk közül én leginkább Rudolfot, az apát tudnám kiemelni. Mert a háromból ő volt az, az egy, akinek a fiára, és egyben apjára is oda kellett figyelni, úgy, hogy közben még a saját érdekeit is szem előtt tartsa. De ez nem mindig jön össze, és néha aláveti magát a kényszernek, azaz, beadja a derekát és akarva akaratlanul engedelmeskedik a felsőbb vagy alsóbb parancs utasításaira. És ő megoldotta ezt a feladatot is. Az, hogy pedig ő se tudott maradandót alkotni, az leginkább a forgatókönyv nagy hibáinak volt az érdeme. Igazából mindhárom színész próbált jót nyújtani, de itt valahogyan ez sehogy se akart össze jöni. Hiába az ifjú titán, Schruff, vagy Haumann a nagy „öreg”, ők se tudtak semmi pluszt hozzátenni a játékukkal a vásznon látottakhoz.

---

A film nálam most itt kap egy négy pontot. Egyrészt azért, mert már kétszer néztem meg, másrészt azért, mert ennyit érdemel a maga suta forgatókönyvével. Sajnos nagyon is igaznak véljük hangoztatni jelen esetünkben, hogy ebből sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni.

Már a megjelenést megelőző trailerek és poszterek is arra akarták leginkább felhívni a nagyérdemű figyelmét, hogy itt aztán Jet Li és Jackie Chan majd összecsap egy pár pillanat erejéig, amire eddig nem nagyon volt példa, és amire talán többen is vártak, mint magára a filmre. Maradjunk annál a velős megállapításnál, hogy ebből vajmi keveset láthattunk, tehát nem azt kaptuk, amire számítottunk, vagy inkább én úgy fogalmaznék, hogy kaptunk mást, amitől azért nem tartjuk olyan rossznak ezt a Forbidden Kingdom-ot. De elég a rébuszokból, jöjjenek a tények.

---

A sztori elég egyszerűen ki lett találva. Nem sokat gondolkoztak rajta a készítők, az messziről látszik. Hiszen főhősünk (valami tinédzser korú) a jelenből belecsöppen a régi világba, Kínába (a múltba), és ott mesterei segítségével már 360 fokos fordulatot meg jó pár kilót felvéve tudja már használni és forgatni a kardot, botot, meg mi egymást és tud kungfuzni, holott előző életében kerülte a verekedést, mint a bűnt. Elhiszzük nagyvonalúan, persze. De a hangsúly nem ezen a van a történet szempontjából, hanem azon, hogy az a bizonyos bot, a Majomkirályé, akinek vissza kell jutatnia majd azt a történet végéig, a bökkenők bökkenője azonban, hogy ő jelenleg le lett fagyasztva. De amondó vagyok elég ebből.

Amint az látható, a forgatókönyv nem nagy erőssége a darabnak. A szokásos, ilyen fajta filmekből épít, ami azért nem baj, de nem ártana nekünk néha egy kis újdonság érzetből pár szellő. Az ilyen kungfus filmek sosem tartoztak a kedvenceim közé, úgy ahogy JC se lopta be magát a szívembe az évek film megtekintései alatt, és ezért nem ültem oda nagy elvárásokkal a film elé, amely elsősorban, a fényképezéssel, zenével, és a bámulatos kezdésével, kisebb humorral tudott "levenni a lábamról". Persze azért nem estünk hanyatt, mert az alapsztori, a színészek játéka elég gyatrára sikeredett, úgy ahogy a befejezéssel is vannak még komolyabb problémáink klisés szinten, de ezt hagyjuk.

Ha már a szereplőket említettem, akkor Jackie barátunk elég vicces, valaki értheti szomorú és szánalmas produkcióval és kinézettel rukkolt elő, de így vélekedünk társáról Jet Li-ről is, vagy a kis fiunkról, akiről tényleg elhittük a végére, hogy már nagyfiú lett belőle. Nagyon csalódtam a játékokban, nem tudnám megmondani pontosan mit is vártam a két színésztől, talán csak annyit, hogy viszik a hátukon a filmet és ennyi, de úgy látszik, és remélem ezt nem azért mondom, mert nem a kedvenceim közé tartoznak, de ez már túl sok volt nekik. Ezt a szerepet, és arcot, mindketten nagyon könnyen elő tudták húzni a balzsebükből, mindenféle komolyabb megerőltetés nélkül, elég csak Jackie Részeges történeteire gondolni, és már is felvillan előttünk egy összefüggés halmaz.

---

Ha mindent egybeveszek, szorzok, osztok, akkor is ez csak a négyest (a tízből) tudja súrolni. És ha még egyszer elővenném akkor az talán csak a képek, és a zene miatt lenne, de erre elég kevés lehetőségem van, úgy mint a legközelebbi JL és JC ütközetre egy filmben legalább kétszer és öt perc hosszúságban.

Nyolc tanú

/2008/

Értékelés  

Elég szkeptikusan ültem neki, mert a szegény jó öreg amerikai elnököt már majd ezerszer meggyilkolták, és valahogy még mindig itt él „közöttünk”, azaz nem új keletű témát lehetet kiolvasni az ismertetőből, amelyet csak nagyon felületesen, címszavakban pörgöttem végig magamban, nehogy, valamit is megtudjak abból a pár sorból. Mint például azok, akik szerencsétlenségükre éppen a trailert akart(j)ák megskubizni, és így előre megtudhatták a puzzle darabok egy részletét, ami nézés közben elég zavaró lehet(et), de hát ilyen a világ. A lényeg, hogy a trailert inkább ajánlatos elkerülni annak, aki még nem látta.

De ellentmondva előbbi kijelentésemnek, hiába az amerikai elnök újra lelövése, tudtak olyannal előrukkolni a készítők, amitől azért minden filmszerető ember megnyalhatja a tíz ujját. És hatalmas gratula ezért. Egy kisebb adrenalinbomba is megbújik az újonnan 20 valahány percenként megismételt robbantási képsorok mögött, amelyeknek igen nagy szerepük van, hiába is állítják azt egyesek, hogy egy kis idő után már sok volt. Amondó vagyok, kihagyhatatlan volt, egyszerűen jó pontja volt a filmnek és kész. De előre leszögezném, hogy lesz még egy pár dicsérő szó részemről a későbbiekben, de először is:

Kezdjük a címnél. Amely elég égő lehet megint csak a magyarra és filmbuzira nézve, de úgy általában véve is. Hiszen akárhogyan törtem a fejem, vagy akárhogyan próbáltam az ujjaimat is igénybe véve matekozni magamban, se hogy se állt össze a kép, hogy most miért is nyolc? Szerepel a címben. Hiszen ha visszagondolunk, akkor először a tévések, Barnes, elnök, és turista szemszögéből láthatjuk a robbanást és azt megelőző történéséket, fejleményeket, mert ha nem mondtam volna erről van szó, kvázi, robbanás, majd snitt, vissza az időben, és egy fontos szereplő által élhetjük át a robbanást megelőző képkockákat egészen a robbanás bekövetkeztéig. Ahogy azt ő látta és átélte, bár mondani se kell minden egyes recnek iszonyat jelentősége van a forgatókönyv szempontjából, hisz állandóan újabb és újabb puzzle darabkák kerülnek a ki tudja hány milliós kirakó részévé, amelyet a film végén képzeletben ki is rakhattunk magunkban. Ennyi, ott volt. A részletekben rejlik az igazság vagy mifene.
Na de visszatérve a címre konstatálhatjuk, hogy ez megint szó szerint el lett rontva. De az is lehet, csak én gondolom így. Nem tudom, nekem ez az egyik negatív élményem a filmmel kapcsolatban, és ha már itt tartunk, akkor a másik pedig, egy pár érdekesebb jelenet, logikátlanság, amelyek teljesen hitelességüket vesztették egy idő után, lásd környező épületek átvizsgálása, a kütyüvel való lövöldözés, a pali utáni futás, autós üldözés, és a gyerek a végén, szóval a befejezés akár jobbra is sikerülhetett volna. Hiszen kemény egy órán keresztül, amíg nem hagyott minket nyugodni a puzzle kirakós játék, addig élveztük a látottakat, azonban ezt sikerült némiképp feledtetnie a végnek, ami miatt nem kelhettünk fel a székből a teljes elégedettség érzésével, amire a film közben igenis meg volt az esély. Na de hagyjuk a negatívumokat, folyt köv a pozitívumokra, mert hát volt, vagy ez eddig nem derült ki.

Forgatókönyvet azért dicséret illeti, nagyon bejövös volt. Régóta láttam ilyen jó kis „agyafurt” darabot, amely elejétől a végéig kordában tartott volna. Egyszerűen a visszajátszások teljesen megleptek, és teljesen elbűvöltek. Már a második után is azon agyaltam, hogy vajon mennyi lesz még, és mi fog kiderülni a hátra a lévő időben. Izgalmas volt, nah. Az, hogy meg minden egyes snitt után újabb részletek láttak napvilágot, az meg csak hab volt a tortán. De nem akarok itt egekbe emelni semmit, hiszen pár sorral feljebb a már említett dolgok miatt nem tudunk glóriákat zengeni, és énekelni a forgatókönyvről, amely megérdemelte volna. Maradjunk annyiban, az egyik szemem sír, a másik nevet.

Továbblépve az operatőri munka se volt kispályás. Hisz vágások itt is meg ott is, az ember jóformán már nem tudta hova kapni a fejét, és nem ismétlem magam, de ez is odatett. Robbantások, majd az autós üldözés, szóval még most is magam előtt látom ezeket a képkockákat. Gratula megint csak.

A zene is rendben volt, kellőképpen igazodott a film hangulatához.

Összegezve minden rendben lett volna, ha egy kicsit jobban „odafigyelnek” az apróbb részletekre, amelyekre akarva-akaratlanul így felnyitjuk a szemünket, és kivesézzük, megrágjuk. Egy szó mint száz, volt benne valami több, valami plusz, ami akár kiemelhette volna a többi ilyesfajta elnök gyilkolászos darabtól (bár azért így is emlékezni fogunk rá egy ideig, annyi szent). De nem panaszkodhatunk, maximális kikapcsolódást nyújtott, amelyre nem nagyon számítottunk a kezdést megelőzően. Annyit mondhatok, hogy nézni.

Szereplők

Színészek terén se aprózták el a dolgot a készítők. Hiszen elég volt csak ráfókuszálni a stáblistára az ismertető mellett, és máris érezhettük, hogy ez nem egy bés tucatfilm lesz a sok közül. Mert volt itt Dennis Quaid, a titkos ügynök, akinek játéka nekem eléggé bejött. Nem is tudom, furcsán hangzik, de ha ki kell valakit emelnem a látott produkciók alapján, akkor bezony az ő nevére esne a választásom, és mondhatnám teljesen jogosan, persze szerintem. Matthew barátunk megint csak nem vett le a lábamról, úgy ahogy Forrest játéka sem, pedig bírom a fickót, de ez a turista álarc nem állt jól neki. Valamiért csalódás volt. – majd nem sokára láthatjuk, hogy a The Air I Breathe –ben mit alakított. De persze volt itt még oscar díjas elnökünk William Hurt, meg Sigourney Weaver, de olyan nagy és lényeges szerepük nem volt.

Pozitívum

Forgatókönyv rec szempontból, operatőri munka, zene, plakát

Negatívum

Cím, befejezés, pár kisebb logikátlanság, MF és WF játéka

Cserbenhagyás

/2007/

Intro 

Adva volt 3 név, Terry George, Joaquin Phoenix és Mark Ruffalo. Adva volt egy John Burnham Schwartz regény, kvázi könyvadaptáció okán. És így adva volt egy jónak tűnik másfélóra, amelyről elmondható, hogy megérzéseink most sem Hagytak Cserben.

Értékelés  

Valamikor még szeptember tájékán mutatták be kint, a torontoi filmfesztivál keretében. És már akkor a fent említett 3 név miatt is a megnézők közé soroltuk, hiszen Terry George a Hotel Ruanda óta, nem csak nálam, hanem sok film kedvelő esetében is, nagy népszerűségnek örvend, de akár Phoenix, akár Ruffalo is kitett már magáért nem egyszer a vásznon.

Ugye könyvadaptáció, ahogy azt már említettem, és a forgatókönyvet a rendező és a szerző közösen írta, mint az megtudtam. A történet egyszerűbb, mint az egyszeregy, mondhatni láttunk már ehhez hasonlót nem is egyszer. Egy apa - a fiával - hazaféle tart egy baseball meccsről, azonban elüt egy kisfiút, de továbbhajt, mint ha nem történt volna semmi. Az elhunyt gyermek családja minden követ megmozgat azért, hogy megtalálják a bűnöst, de egy idő után – a rendőrség tehetetlensége miatt is – saját kezükbe veszik az ügyet. Ha valaki ráismerne a Halálos Ítéletre, az nem a véletlen műve lehet, nagyjából kopaszság meg gyilkolászás nélkül ugyanaz a helyzet itt is.

Igen, igen, ismerős ez már. A filmben jó párszor jut eszünkbe a látottak alapján a klisé szó. Hiszen alig mászunk ki az egyikből, már azonnal beleugrasztanak minket a következőbe. És az egész film sajnos egy kliséhalmaz. Amiért nagyon, de nagyon kár. Hiszen vannak pozitívumok is, amelyekről majd később, de először nézzük mit is tapasztaltunk forgatókönyv-ügyileg a kliséken kívül.

Van egy boldog 4 fős család, akik alig ha lehetnének boldogabbak, hisz aranyos kislány, „szentjánosbogaras” kisfiú, szerelemes házaspár szóval be happy meg minden. Aztán nem csodálkozunk, már csak cím miatt se, hogy bekövetkezik az a cserbenhagyás. És egy pillanatról a másikra megváltozik a család élete. Az apa nem tudja elviselni egyetlen fiának elvesztését, és nem tud továbblépni, előre nézni, csak a tettes kiléte nyugtalanítja, és nem nyugszik bele a rendőrség tehetetlenségbe, hanem a Google-n való böngészés után, már saját maga kíván pontot tenni az ügy végére. De annyira átértékelődik a „karaktere”, megváltozik a jelleme, hogy a körülötte élők nem nagyon tudják elviselni a múlton való állandó rágódásait, így végül egyedül marad a „harcban”.

A másik oldalon éppen az ellenkezőjét láthatjuk az életnek. Az érem másik oldalát. Egy ügyvéd, aki az életben nem nagyon tud előre jutni egyről a kettőre, hiába a jó állás, ha nem boldog, hiszen elvált, és kisfiát csak hétvégenként, a baseball meccsek alatt láthatja, miközben exfelesége állandóan a szemére veti, fel kéne nőnie, semmire nem tud vigyázni, és hogy mindent elront az életében, elég csak a zátonyra futott házasságra gondolni. Telefoncsörgés. Szünet, aztán újból. Megint. Elhúzódó baseball meccs, idegeskedő anya a telefonban, és egy még idegeskedőbb apa az autóban, miután megtörténik a baleset. Megáll egy percre, elgondolkodik, ránéz fiára, és továbbhajt. Nem akarja elveszíteni őt, az egyedülit, akit nagyon szeret életében, és aki nagyon szereti őt. Ezután napról napra feszültebbé válik a hangulat körülötte, minden egyes nap eszébe jut az elhunyt kisfiú arca. És minden nap eljátszik a gondolattal, hogy elmegy a rendőrségre és bevall mindent. Azonban a dolgok nem várt fordulatot vesznek, - bár ez így nem teljesen igaz, mert hát számítottunk rá, a lényeg, hogy megjelenik az apa pár lépésnyire tőle a kezét nyújtva.

Röviden, tömören ennyi. És akkor azt hiszem sikerült érzékeltetni a film két különálló emberét, akiket egy dolog, egy valaki kapcsol össze, és ami, aki miatt megváltozik az életük mindörökre.

Maga a film szépen csordogál előre, nem sietünk sehova. De hát drámáról lévén szó nem is várjuk, hogy esszément tempóban történjenek az események. Szépen lassan minden kiderül, eljön a várva várt négyszemközt, majd egy stílusos befejezéssel ér végett eme darab, amelyet azért elsősorban a színészek miatt lehet nagyon dicsérni, ajánlani, szeretni.   

Szereplők

Igen ők azok, akik miatt lehet leginkább pozitív jelzőkkel ellátni ezt a darabot, és akik miatt ajánlanám mindenkinek a megtekintését. Mert Phoenix, akire spec alig ismertem rá, szóval megint egy új szerepkörben mutatta meg magát. És nem is rosszul. Volt már ő nyughatatlan, meg az éjszaka ura, és folytathatnám a sort, most pedig egy drámában kellett apát alakítania. És nem csalódtunk benne, mindenképpen jó alakítás volt ez tőle. Vagy inkább annál több?

Aztán Ruffalo is volt már mindenhol, és mindenki, lásd zodiákus, azt beszélik, ha igaz volna, stb. Szóval kezdjük őt is szeretni, már a zodiákusban is felfigyeltünk rá, most pedig a Phoenix-szel együtt kitettek magukért. Sőt a csúcspont, a film csúcspontja is az ő nevükhöz fűződik, hisz amikor ketten voltak a vásznon, akkor éreztük csak át igazán a jelentőségét a másfélórás történetnek.

Akit még szeretnék kiemelni a nagy kettős mellett, az Jennifer Conelly, akit talán „leginkább” Egy csodálatos elme című remekből ismerhetünk, tudjuk, igen, oscar, és hát itt se kellett csalódni benne. Jól hozta a meggyötört feleség és anya szerepét, gratulát érdemel tőlem ő is. Összegezve a színészi játékokra, egy rossz szavunk nem lehet, jó nagy adag piros pont ezért.

Pozitívum

Szereplők játéka, könyvadaptáció, befejezés

Negatívum

Kliséhalmaz

Outro

A filmre adnék egy hetest, asszem. És ezt leginkább a szereplőknek köszönheti, de ezt is elmondtam már jó párszor. Ajánlani ajánlom, de senki ne várjon eget rengető drámát, meg ki tudja milyen forgatókönyvet, csak egy másfélórás drámai hangvételű alkotást, amely talán fülekre is találhatott volna, és amely talán jobb is lehetett volna. De hát ne legyünk telhetetlenek. Ne hagyj cserben, nézd meg.

 Pontszám

 

7/10  

u.i.: Mostanság nem voltunk aktívak, de ígérjük visszatérünk lassacskán..

Megy a Gőzös

/2007/

Intro 

Szép kis hazánkban is azért nem tesznek le álmukról a készítők, hogy egyszer majd egy valamire való alkotást összehoznak a szebb és jobb jövő reményében. De valljuk meg, ez eddig, nem igen jött össze. Különösen igaz, ez az utóbbi viszontagságos évek szerény felhozatalára, amelyből alig tudunk legalább egyet is felsorolni, hogy azért elsüthetnénk rá egy jó jelzőt, vagy amelyet legalább ki tudnánk emelni a többi közül...bár lehet, hogy megint csak a kritikus beszél belőlünk.

Na de, nem kellett sokáig búsulni a magyarnak, mert jött a Gőzös, vagy inkább ment, a lényeg, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Kár érte. Koltai és csapata sajnos egy újabb pofont kell hogy elviseljen a néptől, vagy inkább tőlünk az FFK-tól. Ki tudja?

Értékelés  

Ha lineárisan akarjuk követni az eseményeket, akkor azzal kell kezdenünk, hogy ez az egész projekt még egy bizonyos reklámkampánnyal vette kezdetét. És akkor talán mindenki emlékszik arra, hogy őt a Lajos bejelölte. Még ha képletesen is értjük, szóval bejelölte. Mi meg csodálkoztunk tátott szájjal, majd pár nappal később pedig már majd leestünk a székről, amikor a tiviben, az interneten, na meg már a csapból is ez folyt. Gondoltuk magunkba, hogy ide is elért a nagy propaganda hullám - csak ne hogy pofára esés legyen a vége. Majd a bemutató után újabb jó hírek mondatták azt velünk, hogy hazafi létünkre nem szabad egy ilyen ígéretes alkotást kihagyni. És nem is tehettünk másként.

Van egy helyünk, egy állomásunk, Ivaros, ahol a jól megszokott helyi lakosok élik unalmas- nem unalmas hétköznapjaikat addig, amíg meg nem érkezik egy vonat, amelyre senki nem számított, és amelynek nem éppen ez lett volna a végállomása a terv szerint. De ha már az élet így hozta, akkor…

Röviden ennyit a sztoriról, mert egyrészt a többi majd még kiderül a maga idejében, míg másrészt nem akarunk lelőni minden poént, mert akkor tényleg nem érdemes odaülni arra a másfélórára, szerintem.

Talán nem bántunk meg senkit azon kijelentésünkkel, hogy a film egy jó nagy adag egyvelege az Indul a Bakterház és a Macskajaj című filmeknek. És ezzel azt hiszem mindent el is mondtam. Túl sok a véletlen műve, túl a sok egyezés, de ezt már sokan úgyis megrágták. Egyébként a bakterházzal semmi bajom, sőt, a legjobbjaink közé tartozik, de az hogy most lekopírozták, az már nem csak nekem volt sok, hanem az IB készítőknek is. De úgy vélem, mindenki ismeri eme háttértörténetet, úgy hogy ugorjunk a vasútra, amely hazánk kedvenc filmszimbólumává növi ki magát, hiszen legalább 3 filmet lehet most már megemlíteni, amely az állomással, vasúttal, állomásfőnőkkel foglalkozik, és kicsit már nagyon szúrja a szemünket, az igazat megvallva. Talán itt lenne az ideje, egy 180° fordulatot véve elszakadnánk ettől a helytől, mert értjük mi azt, hogy falu az isten háta mögött furcsa emberekkel, de bizonyára nem lenne nehéz azt se megoldani, hogy ha egy repülő, vagy ne talán tán egy autó érkezne és állna a film főcselekményének középpontjába, vagy valami ilyesmi. Ezért örülünk már akkor, amikor meghalljuk, hogy nem a szemafor, meg vasúti sínek fogják betölteni a főbb szerepet a játékidőben. De mielőtt mindenki megkövezne fentebb említett soraimért, azoknak szeretném odabiggyeszteni, hogy szerintem, és hogy én is tudom, a film másról is szól, csak akkor is eléggé böki a csőrünket, ezvan

Egy szó mint száz, a sztori az koppintás, hivatkozás nélkül, és eznagyon nem tetszik ez nekünk.

Valamint az évek óta látott újra elővett poénnak szánt jelenetek tömkelege, amelyekről elmondható az a szomorú és velős igazság, hogy ezek sem érték el céljukat. Nevetetésre ott volt a film végén a bakiparádé, azt kifújt. Mert a játékidő alatt, alig-alig mosolyodtunk el, egyszerűen nagyon vérszegény volt, szörnyű. Pedig azért humorbonbonokra számítottam, de csalódnom kellett. Ki kell mondanom unatkoztam, valamiért nem tudott lekötni és magával ragadni, egy rossz próbálkozás volt ez a Koltai famíliától, akiket csípek, és ezek után is biztos belenézek egy-egy darabjukba, de ezt inkább ne hangoztassák úton útfélen, mert ami nem megy azt nem kell erőltetni, és ami nem megy, azt nem kell a korábbiból lemásolni, és ami nem megy, az a gőzös.

Szereplők

A színészek se tudtak maradandót alkotni. Pedig jó kis csapat, színészgárda gyűlt itt össze, de mind hiába. Koltaitól- Badáron át Gáspárig volt itt mindenki, de ez segített a darabon, és azon megítélésemen, hogy ez nem egy jó film. A színészek nem tudtak kitűnni, nem tudtak plusz hatást, motivációt elérni azért, hogy érdekeljen minket a film hátralevő része, mind hiába… beleszürkültek

Pozitívum

Néha egy-egy poén, bakiparádé a végén, zene

Negatívum

Forgatókönyv, színészek játéka

Outro

Magyar vagyok, álmodozók,

magyar filmekről, reményekről.

Amelyek majd egyszer beteljesülnek,

amelyek majd egyszer csont nélkül tízest érnek.

 

Azonban ez a Gőzös nem tetszett,

pedig reklámozták eleget.

Ez már a mai világban nem elég,

de azért várom álmaim beteljesülését. 

 Pontszám

 

3/10