Rémisztő adatok, megtörtént események, s szétesett, megtört családok árulkodnak a mai napig a (nemcsak) Mexikóban terjengő, hömpölygő, megállíthatatlannak tűnő kereskedelemről, elsősorban, jelen esetünkben a leánykereskedelemről. Ma már, a szülők már nem is engedik ki fiatal leányaikat egyedül az utcára, mert tisztában vannak ezzel az elképesztő veszélyforrással, ami bárkivel, bármikor megtörténhet. De nem csak kislányokkal, hanem az idősebekkel, idegenekkel (külföldi turisták éppen) is akár. Ilyenkor pedig a pénzen, a kapcsolatokon, a különleges képességeken (ala. Taken) múlik minden. Ha ebből nincs semmi, akkor nagyon nehéz lesz megküzdeni az oroszokkal, ezzel a kiismerhetetlen s lenyomozhatatlan hálózattal, ami úgy adja és veszi a lányokat, mint a kockacukrot.

 

Bár a Trade nem az első film, ami a leánykereskedelmet veszi górcső alá, de azt kell mondjam, hogy ez idáig a legjobbja, kérem. Ha valaki nem tudná, a német Kreuzpaintner amerikai debütálása ez a film, ami tekinthető akár egy gyöngyszemnek, akár egy ismeretlenül nagyot szólónak is. Az én szememben biztosan, tessék. Pedig nincs világmegváltás a történetben, egyszerűen csak a fiú elindul megkeresni és megmenteni az elrabolt testvérét, ami közben összetalálkozik, összeismerkedik egy texasi zsaruval, aki ugyancsak keres valakit, vagy valamit… aztán majd együtt mennek tovább ezen a hosszú úton. Az ő kapcsolatuk, valamint az elrabolt kislány és lengyel nő közötti kapcsolat kibontásában jeleskedik igazán a Trade.

 

Ahogy az egyéni sorsokat bemutatja, s ahogy az egyes ismeretlen arcok megsegítik és kisegítik egymást a bajban, az nem csak példamutató magatartás, hanem minden giccset, melódrámát nélkülöző elem volt itt, egyszerűen és nagyszerűen. A film által tehát nem csak hogy betekintést nyerhetünk a leánykereskedelembe, hanem még plusz életeket is hozzátesz, összekapcsol. Ehhez pedig, nem is kellett más, mint egy szépen és igényesen összerakott, rendezett két óra, amiben azért fel-feltűnik egy-egy gyengébb traktus, nem kellően jól és izgalmasan megkomponált időszak, amikor veszít az amúgy se gyors tempóból, de összeségében, mégis azt mondom: minden igényt kielégítő dráma ez a műfaj szerelmeseinek. Ahol egy kissrác a mi hősünk, akinek egy idő után már lehet szorítani, hogy találja meg és szabadítsa ki a testvérét, mielőtt még nem késő. Semmi extra képesség, csak egyszerűen a szív diktál, amit nem lehet megállítani, az hajtja és hajtja előre. De ki nem tenné ezt utána, amikor a police keresztbe tett kézzel ül és nem csinál semmit, mondván van ennél fontosabb ügy is az asztalon.

 

A Trade a tipikus kis hal, ami a nagy halak között szépen, csendesen lubickol, éli életét, amikor többre is vihetné, vihette volna. Annak ellenére, hogy a történet nem hoz semmi újat, világmegváltást, de amit letesz elénk ebben a formában, az mégis egyszerre izgalmas, egyszerre szép és nem szép=szomorú. Olyan hét és fél pont ez, amit bár nem szívesen nézünk meg, de ahogy írtam már érdemes, mert a téma eddigi legjobbja és legéletszagúbb erőteljes alkotása, ami nem szépít egy képkockán sem, csak a kemény „világot”, s szabályokat osztja meg velünk. You'll pay for this.