Az utolsó percig nem szabad feladni a harcot, az utolsó szalmaszálig küzdeni kell, még ha az évekbe is telik olykor. Igen, nehéz és emberpróbáló feladat ez, különösen egy kisember számára. Egy olyan kisember számára, aki bár feltalált valamit, de azt mégis elvették, ellopták tőle. A nagyemberek, az óriások ellen az ő szava (sem)mit nem ér, s labdába sem rúg, tudja ezt jól, de mégis nem hunyászkodhat meg, nem bújhat el a sarokban, mintha mi sem történt volna. Lauren Graham, a tanár, a feltaláló, pedig így cselekedett: a sarkára állt, mindenhova elment, mindent megtett, nem kért a pénzből, őrültnek nevezték, de ő csak egy bátor és büszke ember volt, aki az igazát szerette volna érvényre juttatni, bebizonyítani - bármi áron is.
 |
Valljuk csak be, igaza volt. Valljuk csak be, hogy mi már a legelején feladtuk volna a csatát. Valljuk csak be, hogy jó párszor dobtuk volna oda az emberi méltóságunkat nem akármilyen pénzösszegek fejében, hallatán. Ezért is nagydolog, nagy eredmény ez, amit Lauren Graham végrehajtott nem egy és két év leforgása alatt. Mindeközben persze ennek ára is volt. A család elvesztése, az összeomlás, a sok kudarc, az állandó reménytelenség után, s láttán sokan megkérdőjelezik/hetik az úriember minden egyes lépését, döntését, s kétségbeesett küzdelmét. De ne tegyék, tegyük meg ezt kérem, mert az emberi méltóságnál, büszkeségnél nincs nagyobb érték a világon. Képzeld csak el, feltalálsz valamit, amit aztán ellopnak tőled, se szó, se beszéd. Pedig te találtad fel, s a te nevedhez fűződik az a valami, nem pedig máséhoz.
A Flash of genius tehát a kis és nagyember harca, Dávid és Góliát modernkori köntösbe való ágyazása, igaz történet alapján. A megszakításokkal működő ablaktörlő históriája ez, ahol a tanárt semmibe veszik (mint manapság is), mint embert is semmibe veszik, s ellopják tőle, mégpedig név szerint: a nagybetűs FORD, aki aztán a sajátjaként dobja a piacra, mindenki legnagyobb örömére, de Lauren Graham legnagyobb bánatára, s megdöbbenésére. Ezek után pedig a fentebb is írt már-már reményvesztett küzdelem kezdődik el, s folytatódik még éveken keresztül - hol egyedül, hol kevés segítséggel, de töretlen bizalommal, s kitartással.
Marc Abraham mozija egyszerűen jó lett. Vagy ahogy azt mondottam már sokszor: egyszerűen nagyszerű. Pedig ezt a küzdelmet már sok képkocka megörökítette, hol nagy alakításokkal, hol nagy díjakkal és így tovább, de tényleg úgy néz ki, hogy az aranybánya még nyitva áll, s van benne még valami, amit ki lehet sajtolni belőle, olykor-olykor. Hiába lerágott csont ez, jó nézni azt, amikor egy kisember nem hagyja magát, s felveszi a kesztyűt az óriások ellen. A nagyérdemű túlnyomó része (=kisember) pedig emiatt is tud minden habozás, kertelés nélkül odaülni újra és újra egy ilyen mozi elé. Valahogyan a játékidő alatt egy hős születik meg az ember képében, akinek legalább annyira lehet drukkolni egy idő után, mint Rockynak a ringben a 12. menetben például. Ehhez kell természetesen egy (vagy több) jó színész, jó hangulat, s a dráma szigorú keretek között tartása mindvégig. Mire is gondolok itt?
Nem lett csöpögős, hatásvadász vagy erőltetett a film. Pont olyan lett, hogy az befogadható legyen mindenki számára. Csak néha van kisebb fennakadás, ami talán a legkevésbé zavaró, s nem is nagy meglepetés ilyenkor, nem is lehet, mert a befejezés is rendben van minden hajcihő nélkül. A kor a szép autóival magába szippant, a dialógusok kiválóak, különösen a bírósági jelenetek alatt elhangzottak esnek jól, ahogy Lauren Graham saját magát képviselve, saját magát kérdezi többek között.
Az utolsó szó jogán még mindenképp meg kell dicsérni, említeni a LG-t alaktó Greg Kinnear-t, aki nem tud hibázni egyszerűen. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy bírom a palit, nagy kedvenc, de az itt látható alakítása, ahogy újfent megbirkózott a kisember szerepével, nem is akárhogy persze, azt öröm volt nézni, s nem akármi volt. Jó kezekbe került a szerep, ehhez kétség sem fér, talán ő miatta már egyedül is érdemes belekóstolni ebbe a Flash of genius-ba. Egy igazán férfias küzdelem volt a javából, ami még ha semmi világmegváltó dolgot nem tesz le asztalra, mégis kikapcsol a játékidő alatt olyannyira, hogy még a nyolc pontot se sajnáljam rá. Az Isteni szikra meg kell, hogy feltalálj valamit, csak a cím miatt írom ide a végére, nem bántás végett. Amúgy meg a konklúzió: ne add fel a harcot, soha!
