Az idei év egyik legmozgalmasabb, eseménydúsabb hónapján vagyok, vagyunk túl, hisz jó sok film került a terítékre a 30 nap alatt. Persze nem a mennyiség, hanem a minőség számít, de ez utóbbiban se volt nagy ok a panaszra. Mondom ezt úgy, hogy közbe azért sikerült egy hatalmas pofonba is belefutni, de inkább a jóra kell emlékezni, mert abból is volt annyi, hogy itt a végelszámolásba, a hónap végi leltározásban nem semmi darabok maradtak ki a szórásból, sajnos. Példának okáért a szívem szakad meg, ha csak belegondolok, hogy a Phoebe in Wonderland, a Snow Angels, az Entre les Murs vagy a The Young Victoria sem szerepel itt listában, egy helyen se, pedig megérdemelték volna. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a mennyiség növekedésével, a minőség is arányban növekedett, sok lett jó film, de ezek közül csak néhány kerülhetett be ide, a hónap legjei közé. S hogy melyek ezek akkor? Tessék csak válogatni, nézelődni, olvasgatni tovább a címekre kattintva, jó étvágyat hozzá.

Ki hitte volna a hónap felénél, hogy majd a Keith fog itt áll a végső elszámoláskor? Senki? De hát nem volt ellenfele egyszerűen. A Keith tényleg egy ismeretlenül nagyot szóló film volt, valamint az utóbbi idők egyik legfiatalabb, fiatalosabb, s ezzel szemben totál érett életszagú drámája. Kiváló!

Na igen, ahogy írtam a picit hosszú lére eresztett írásban is, csalódás volt, még ha nem is akkora, mint sokan másoknak. Nem keserű szájíz, mert annyira Mann ezt nem tudta elbaltázni, de az biztos, hogy kihagyott ziccer, és a jó nagyra felfújt lufit is hagyta leengedni, még ha nem is pukkadt ki egyszer se.

Most először fordult az elő, hogy egy bwoodi film olyan gyengén szerepelt a szememben, hogy az még ide is befért a gyengék közé, sajnos. Összeségében a mozi kicsit sok volt már, nagyon vicces akart lenni, nem lett, hiába na, a kungfuzó india nem menő. Ez is jól mutatja, hogy azért bwood-ban se minden arany.