Nem kellett itt mást tenni, mint a (borzalmas) Jumpert jól felrázni, meg hozzáadni egy pár (sorozatban jártas) Heroes-t, és tessék, indulhatott is a szuperképességekkel felszerelt hősök nem mindennapi története. Igen tudom, hogy ez már elméletben se hangzik valami nagyon fényesen, kiindulva a fent említett kettősből, de hát ilyen az élet, ugye, valaki kigondolta, és végre is hajtotta ezt az ideát, nesze neked hős. Ám hiába is vonom le, itt, ideje korán a sötét, baljós konklúziót, mindenki szeme láttára, a helyzet az, hogy az embert akkor is, a mindig is legyűrik ezek a különleges képességű emberek, akik olyan dolgokat tudnak, amiről a halandó csak álmodik, álmodhat… Mint például ezt itt.
 |
Bár a nagy ködösítés után, az igazság az, hogy a mai hősökkel teli világban, mikor minden harmadik film tényleg róluk szól, és az emberek ezrei képregények hasábjain izgulnak a kedvenceikért, akkor letesznek az asztalra egy ilyen darabot, ami bárhonnan is nézem: irtó ciki és vérszegény. Akkor is, amikor a néző, tényleg nem sokat vár, nem áll oda meg ül le elé hatalmas elvárásokkal, csak egy jó kis szurperhősős moziban bízik, ami által megjön kedve újra hősnek érezni magát, valamiben, valaki szemében.
De nem, kérem szépen. Akármennyire is egyszerűnek hangzik ez az idea, meg a megvalósítás, ez semmit sem jelent, hisz van az a film, s vannak azok a filmek, melyeket el lehet „rontani”, oly rendesen, mint például ezt itt. Pofonegyszerű elképzelés, meg elkészítés, aztán meg csodálkozik a nép, hogy ennyire nyögvenyelős lesz az egész szkript. A kettő nagyon nem zárja ki egymást, ez az igazság. Állandóan jönnek, komolyan, ezekkel a hős dolgokkal, mind sorozat, mind film formájában, azonban hiába, mert arra sem képesek, ott pár kilométerrel arrébb, hogy végre valami izgalmasat, valami akciódúsat tegyenek bele a semmibe, és próbáljanak meg a néző kedvében járni. Ebben az esetben, pedig még az sem mentség, hogy b kat moziba terveznek, mert azt is meg lehet normálisan kreálni, úgy, hogy akármennyi pénzből még valami szórakoztató is kisüljön belőle.
Ehelyett inkább ilyen dolgokra költik a pénzt, amiket legszívesebben kikapcsolna az ember fél óra, vagy csak tíz perc múlva. Bár mégsem teszi, amire talán maga se tudja a választ. Nem-nem, ez nem az annyira rossz, hogy már jó, hanem az annyira rossz, hogy már fájóan rossz. Azért végigszenveded, nézed, de úgy nagyon, igazán, nem tud izgatni, már öt perc után az egész történet. Csak azért bámulod tovább ezt a cselekmény kibontakozást, mert hiszel abban, hogy valami megváltozik, valami jóra, valami jobbra fordul. Elindul és olyat mutat, amire tényleg megérte várni legalább egy órát. A helyzet az, hogy nem ilyen nagylabdát, de még kicsit se dob fel a magasba, azáltal, hogy a végére már teljesen szétesik, és darabjaira hullik.
Pedig ha nem látnám, nem hinnél el, hogy az összes hiróz type felvonul a színen, a teljesség igénye nélkül. Ebben nem spóroltak, a baj csak annyi volt, hogy egyik hősnek se volt legalább 10 percnyi korrekt jelenete, amiben annyira szájjal bámultam volna, amint éppen valami hűdenagyot végrehajt a kezével, a látásával, vagy mittudomén. Van itt béna szuperképességű hős, aki nagyon úgy nézett ki, hogy nagyon nem volt tisztába a képességeivel. Ez vicc. Van olyan, aki rajzol éjjel-nappal, látta a jövőt, néha meg valahogy kiesett neki. Nem utolsó sorban vannak, akik, egyet tüsszentenek, ordítanak, és máris mindenkinek fáj a füle. Amit nem írtam még, de annyira magától értetődő, hogy vannak jó és rossz hősök. Ergó ugyanazt a képességet, másra használjak, vagy éppen egymás ellen. Na ez volt az a banánhéj, amin aztán elcsúszott a mozi, de nagyon, a fejét is törve.
Még gyorsan nagyvonalakban annyit „érdemes” ejteni a sztoriról, hogy van a főhősünk, aki meg akarja bosszulni apuci halálát, már jó pár év óta. Van neki képessége is, csak kamatoztatni nem igen tudja. Aztán a képbe kerül a virágos kislány, meg egy nő, akinél van valami, ami mindenkinek kell. Persze nekik is, mert együtt indulnak a keresésnek. Párosban, egy csapatban.
A Push már a németekkel kezdi el a hihetetlen történetét, amit aztán, ilyen titkokkal, meg kis régmúlt dolgokkal fűszerez meg. Azt nem árt leszögezni, hogy a film feléig még tartjuk, úgy ahogy, a lépést, lassan, komótosan. De utána már, a zsebkendőre vázlatpontokba összeszedett történetet sikerült oly mértékben összepókhálózni, hogy a néző ne legyen biztos semmiben. Jól összekuszálják a dolgot, talán már maguk a szereplők, a hősök se tudták mi a pálya. Kicsit túlbonyolították ezt az egész „nem akarom, hogy ő lássa” részt. S ez még mind semmi, mert az apró fordulatok, vagy éppen a befejezés erre rátesz még egy lapáttal.
Ilyen sztori mellett, ember legyen a talpán, aki valami kis hangulatot tud facsarni. S tényleg, mert a keserű szájíz mindvégig, az elejétől a végéig fennmarad, nem lehet levakarni. No hangulat, semmi jó akció, ennél sokkal több kell. Ahogy jeleztem már, egy ilyen b kat mozitól nem vár nagy csodákat az ember, de mégis azért ilyen hősökkel teli darabtól mindenki vár egy kis össznépi csatát, majd minden percben. Ebből itt nagyon kevéske született, még talán a fél fogamra se volt elég. Nincs emlékezetes pillanat, nem lehet kiért, miért, minek izgulni. Egyszerűen gyenge.
A színészek is beleszürkültek ebbe a nem annyira szürke, inkább fekete Pushba. Chris Evans nagyon kevés, úgy ahogy az ígéretes színészpalántának kikiáltott Dakota kisasszony is. Ketten egy fabatkát sem érnek. A többiek meg, inkább hagyjuk…
Röviden az eddig leírtakat: a Push nem tetszett. Pediglen voltak itt fekete szemek, telekinézis, rossz arcok, ám ez inkább rontott, mint segített volna rajta. Egy kettest kap. Ami talán még az eddig látottak tükrében nagyvonalú. Á mégis, aláhúznám, kiemelném, hogy a kezdés még tényleg rendben volt, csak az ami utána jött, az ne lett volna. Kicsit szomorú, kicsit klisés, de a filmgyártásban, készítésben sincs ha, ami megtörtént az megtörtént, amit leforgattak, azt leforgattak. De akkor is, ahogy szoktam mondani: ennek a filmnek ebben a formában bizony semmi értelme nem volt, kérem szépen. Ennél sokkal, de sokkal több kell, ildomosabb lett volna még pénzt gyűjteni rá, vagy le se forgatni. Ide tessék elképzelni még a három felkiáltójelet is. Ennyi.
