Egy csomó, raklapnyi példát láthattunk már arra, nem csak a filmes világban, hogy a technika, ami a rádiótól, a tévén keresztül a számítógépekig tényleg mindent, minden mást is magában foglal, képes hatalmas galibákat, zűröket okozni, de nagyon. Csak egy percnyi kimaradás, egy rossz gombnyomás és máris a feje tetejére áll meg fordul a világ. Arról a globalizálódott világról beszélek én, és beszélhetünk mindannyian, amit a technika, a gépesített eszközök, a kábelek tömkelege tart össze. Ennek a világnak a lakói már a kockalakú készülék, meg a klaviatúra rabjaivá váltak, minden esetben, s talán mindörökre. Percre pontosan ragadják meg a távirányítót, hogy a kedvenc sorozatuk legújabb epizódját újra meg újra végigizgulhassák, nézhessék. Ez megy a világ összes táján. Egy sorozat (mint a zene, mint egy csapat) képes embereket (nemre, korra, bőrszínre függetlenül) összehozni, összekapcsolni. De mi van akkor, ha ez a műsor személyre szabottan érkezik meg?
 |
Tudom, hogy a kép még nem egészen tiszta, de azért mindjárt az lesz, mindjárt eljutunk együtt az általánostól a konkrétig. Tehát van ez a népes családunk, ahol a legfiatalabbtól a legidősebb generáció képviselőjéig mindenki megtalálható, és akik éppen új lakásukba költöznek. Nem meglepetés, hogy pont a tizenharmadik emeleten laknak, ott is a bében. Innen a cím, ha eddig nem esett volna le. Szóval élnek éldegélnek, vannak, akik munkálkodnak, míg vannak, akik meg otthon dolgoznak, ha éppen nem megy a tévében a kedvenc sorozat, vagy bármi más. Ezekből is mindig lesz új, s akkor a régit elfelejtjük. Pont akkor kapcsolódunk be a történetbe, a család történetébe, mikor is új sorozat veszi kezdetét. A bökkenő csak az, hogy ezt az új sorozatot még a műsorújságban se jelzik, valamint, hogy nem lehet csak úgy elkapcsolni. Nézni kell, egyszerűen. A családot, annak kis táborát ez nem érdekli, örül neki, hogy nézhet valami melódráma szerűséget.
Azonban a sorozat által minden megváltozik. Egy idő után a családból valaki „megmagyarázhatatlan” jelenségekre, meg dolgokra lesz figyelmes. Ilyen és ehhez fogható ez az új sorozat, ami az ő családjáról, annak életéről szól, picit más szereplőkkel. De róluk. Egyszerűbben, ami egyik nap megtörtént a kis fél órában, az holnap, vagy még aznap nagyban, a családdal is megtörténik. Kvázi a tévé átveszi az irányítást. Van aki ezt nem veszi észre, viszont van aki igen. Azonnal elkezdődik a nyomozás, a kérdésekre a válasz keresése. Nincs sok idő, mert nem mindegyik sorozat epizódja mutat, szépet és jót, s nem mindegyik zárul le happyenddel.
Kiderül a sötét meg baljós múlt, ami elől nem lehet már menekülni. Csak egy dolog van hátra, versenyt futni az idővel, és kideríteni az igazságot. Hátha ez segít valamit. Közbe-közbe persze történnek furcsa dolgok, és megkeressük a híres profot, aki ebben a témában elismert személy, viszont a részek meg egyre fogynak…. a visszaszámlálás elkezdődött…
Hát, komolyan, megveregetem a vállam, amilyen izgisre sikerült kihoznom ezt a sztorit, mert a helyzet az, hogy valójában nem ennyire állunk jól. Lehet az így kecsegtetően hangzik, hogy végre valami más történik, mint a fehér kis gyerkőcök futkoznak ide-oda, meg a tucat régi nagy házakban zajlik le az ijesztegetés, azonban ez mégse jött össze. Pedig meg volt az alkalom, a lehetőség, arra, hogy hatost dobjanak. E helyett az egészet úgy ahogy van elrontották, picit.
Inidából érkeznek jó alkotások, ezt nem vitatom, de ebben a műfajban még van mit tanulnia. Eleve a kétórás játékidő egy ilyen horroros-thrilleres-misztikus hármas esetében sokakat csak elriaszt. Jó lenne, tényleg, ha sikerülne ennyi idő keresztül fenntartani a feszkót, azonban ennek a nagy része, csak a mézesmadzag elhúzása. Jó hosszú felvezetéssel, inkább unalmas percekkel. A film fele pedig ezzel telt el. Miután a nyomozgatás elkezdődött, meg a véghajrába érkeztünk, akkor lehetett csak igazán élvezni a látottakat. Addig nem nagyon tudott lekötni az egész. Talán túlságosan is szeretni akartam a mozit, az india filmekhez való viszonyom miatt, de be kell ismerni, ez vérszegény volt.
Hangulat jóformán nincs. Ez az ijedjünk meg dolog nem nagyon jön a képbe, talán csak a misztikusság apró szikrája érződik a szkripten. Ne tovább a vér is egy az egyben kimarad. S oké, értem én, hogy inkább mentek rá a hangulatfokozásra, az ijesztegetésre, mint a véres snittekre, viszont akkor meg ildomos lett volna korrekten felépíteni úgy a mozit. Mert a tartalom megvolt, még ha kicsit túlhúzták is az egészet, de a kellékek, az eszközök, lásd zene például csődöt mondtak. S ezen még a színészek sem segítettek. Akik, nagyon nem hibáztak, legfeljebb csak annyit, hogy belefolytak, beleszürkültek a moziba. Még a fő-főhős próbált kitörni, de neki sem jött össze..
Bárhonnan is nézem, a 13B nagyon keveset adott. Ennél azért többre számítottam. S most nem a játékidőn sopánkodok, és kesergek egy sort, hanem azon, hogy ezt az egész holtak visszatérnek témát sikerült kicsit felspékelni ezzel a tudományos megközelítéssel, s mégis mi lett belőle. Semmi. No izgalomfaktor. Oly három pont, mert a végére ahogy említettem, beindult, és a zárás is rendjén volt, viszont a teketóriázást, meg az időhúzást nem lehet neki elnézni, itt a pont. Igazából egyszer elment, de erősen kihagyható. A lényeg, hogy ne nézz sok sorozatot, és ne kerülj a tizenharmadikra...
