Előre szólók, nem egy egyszerű történetet fogok itt elmesélni. Kell pár sor, hogy kicsit a saját megfogalmazásomban leírjam az egésznek a lényegét, mert különben az égvilágon senki sem tudja majd megérteni, felfogni, hogy a szellemek s a fizika miként is került szoros kapcsolatba, egy számomra csak rubik kockának kinézetű dolog hathatós segítségével. Induljunk ki abból, hogy van egy kutató csapat, csoport, akik hát kutatnak valamit, természetesen. Mégpedig az anti-gravitáció megoldásán fáradoznak, nap mint nap. Ez eddig érthető. Azonban mialatt ezen dolgoznak, vizsgálódnak, valami teljesen más dologba futnak bele. Egy energiába, amit a Menger szivacs (lásd rubik kocka) közreműködésével sikerül elfogni, majd alkalmazni is, a későbbiekben. Mert, hogy ez az energia izé szoros kapcsolatban áll a szellemekkel, és el is „kapnak” egy igazi szellemet, jobban mondva a szobájába zárnak. Mondani se kell vigyázni kell vele, mert ilyen dolgokra képes, mint ezt a mellékelt ábra is mutatja.
 |
Szóval, ott a gyerek a szobában, bezárva. De még mindig sok a kérdés. A legégetőbb mindenki számára az, hogy, hogyan is lehet ott? Nincs más hátra ki kell deríteni, előre a múltba! A csapat azonban nem teljes, csak a szájról olvasó, kitűnően célzó plusz fővel indulnak neki a feladat teljesítésének, ami persze nem egy nap alatt megy végbe, meg nulla idegeskedés nélkül. Ahogy az lenni szokott sok minden csúnya dolog van a háttérben, viszont amíg ez mind kiderül, addig sajnos vannak, és lesznek olyanok, akik elhullnak a nagy igazságért folyó csatában, harcban. Egy a fontos, nem szabad a szemébe nézni! Mondom!
Már a sztori megértésére, felfogására kapásból külön kis időt, meg segítségek kell kérni, mert azért ez egy zsepire biztos nem fért ki, sokat agyaltak rajta, jó sokáig. Aztán majdnem hogy ez is lett vesztük, a készítőknek. Túlságosan is sok mindent akartak beletenni a moziba, ami aztán nem volt valami acélos döntés, látva a végterméket. Tényleg apait-anyait beleadtak, a korábbi várakozásokkal ellentétben ez nem csak egy szimpla horror film lett, hanem sokkal több annál, kérem szépen. Van az egésznek egy ilyen misztikus, sci-fis része, amit szépen összeeresztettek, párosítottak ezzel a rettegés dologgal. Szellemek, meg fizika felsőfokon, aki érti, annak biztos elnyeri a tetszését.
Persze nem arról van szó, hogy érthetetlen a mozi cselekménye vagy ilyesmi, csak annyira komolyra vették ezt a fizikai órát, hogy néha még pislogni se mertem, ne hogy lemaradjak valamiről. Igen, oké, beismerem, nem ez volt az erősségem a suliban, de azért ami sok, az sok. Azért nem veszem el senkinek a kedvét, már így a legelején, mert azért annyira nem vészes a helyzet, mint ahogy azt itt lefestettem, fekete meg fehér színekkel. A film becsületére legyen mondva, elmagyaráz mindent, hogy mi merre hány fok, hány óra, hogy mit is kell tudni erről, arról, a néző pedig akarva-akaratlanul beletörődik abba, hogy okosabb már nem lesz, inkább kikapcsol, és másra figyel, a szellemekre például.
A szellem, ebben az esetben egy fiúcska, akivel jó ha nem nézünk farkas szemet, mert bizony, akkor mi húzzuk a rövidebbet. Csak éppen erről kevesen tudnak, így aztán megtörténik a baj, nem is egyszer, meg kétszer. Aztán erre rátesznek még egy lapáttal, de mindent azért nem mondok el, nem úgy van ám az…
Érdekes mozi volt mindettől függetlenül. Valami olyasmi ez, amihez nem mindennap van szerencsém. De hát nem is vártam mást, mikor is beadtam neki a derekam. Aztán meg kapkodtam a fejem, rendesen. Végül is ez a fizika óra volt a nagy gyengém, a hangulattal, meg a kicsi szellem fiúval nagy probléma nem volt. Egy idő után már, amikor világos lesz a történet, akkor már némi érdeklődés is kísér utamon, tehát valami érzés elkap, ami miatt már kénytelen vagyok kivárni a végét is.
Bár azt se mondanám, hogy jót izgultam, meg megdöbbentem volna rajta, mert helyenként már túl belassult, különösen igaz volt ez a felvezetésre, meg az első fél órára, valamint a kicsit spoileres munkavállalásra. Később is felüti a fejét ez gyenge tényező, de ekkortájt már legalább a szellem, meg az ő kálváriája teljesen lefoglal. Ezen kívül még az Anti-gravitáció projekt is folyik a másik szálon. Azaz egy valakit csak ez érdekel, és hajt előre, míg a másikat meg a fiú múltja.
Ebbe a nagy kettős központi szálhoz tesznek meg olyan kiegészítő elemeket, tartozékokat a készítők, mint a gyűlölet nem minden, és el kell fogadni, hogy itt a vég, bele kell törődni. Ezek is jól mutatják azt, hogy nem egy szokványos filmről volt szó, mert mindent belepréseltek, csak mindhiába.
A színészek ennek ellenére hozták, amit kell. Van itt jó meg rossz tanmese is, van az előbb leírtakhoz kapcsolódva. A csoport vezetője, Hashimoto szerepe tetszett a legjobban. Az újfiú kicsit fura volt a szerepében, nem ártott volna valaki mást találni, de azért kibírható volt, és lehet, hogy csak az én csőrömet rágja ez.
Az, hogy a címben szereplő selyem hogyan is jelenik meg a filmben, azt már végképp nem árulom el, maradjon ez a jövő zenéje. Mindent összevetve, nem volt ez annyira rossz, de azért jócskán húztam a szám szélét egy-néhány képkocka esetében. Vagy a lassúság, vagy a kicsit elrontott, elhibázott forgatókönyv miatt. Nem lehet sajnos teljes a siker íze, hiába is hangsúlyozom ezerszer, hogy azért más volt ez, mint amit eddig láttam, bárhonnan, bárhol. Olyan hat és felest kap ez a Taiwan-ból érkezett sci-fis - horroros alkotás. Nem rossz, nem rossz, a befejezésért külön piros pont jár, de azért az igazság az, hogy picit többre számítottam, bár egyszer meg jó volt. Erről ennyit…
