Keressük meg tehát Amandát! Kit? Hát Amandát, aki rossz útra tévedt időközben, a testét árulja, meg szippant is egy-néhányat, ha kedve szottyan. Ez az ő élete, nem akar itt felszolgálni aprópénzért, hanem inkább a habosat választja, ami nem feltétlenül jó, hisz megbújik ott, mögötte a zord, rideg valóság is, de van prima autó, ötcsillagos lakás, micsoda szépfiú, akkor mi kell még? Persze tudja ő is, s tisztában van vele, hogy nem könnyű ezt végigcsinálni, viszont ezt még mindig jobbnak tartja a másik életénél. Azonban vannak, akik nagyon izgulnak érte ott otthon, ezért eljönnek érte, Vegasba, nem megnézni, hanem más ok miatt, de ez már a jövő zenéje.
 |
Oké, ennél azért összetettebb a sztori, de nagyvonalakban úgy körülbelül ennyit tesz a Finding Amanda története kérem szépen. Természetesen csak az egyik oldalt mutattam be fentebb, a címben is szereplő egyént, de hát aki keresi, az se egy nem semmi alak. Kérdem én: kiket eresztettek ide össze, most komolyan? S mindezek ellenére, vagy inkább tetején, fejében, nagyon ott van a hangulat, meg van benn ily kis real életszag is, amitől kicsit jobban átjön ez az egész problémahegy vagy inkább lavina dolog.
Ami egyszer megindul, egyre nagyobb és nagyobb lesz, aztán addig halad, robog előre célja felé, míg mindenkit nem kebelez be. Kábé ezt jelenti számomra a szerencsejáték fogalma. Erre is rohadt könnyű rászokni, lásd mint a cigire, de utána levakarhatatlan lesz, beleivódik a hétköznapjaiba, az utolsó filléredet is odaköltöd. S mikor már az is elfogy, üres lesz a zsebed, akkor kitalálod a kitalálhatatlant, csak hogy újra ott legyél a pályán, lásd ahogy futnak el előtted a milliók vagy mit tudom én…
Nem lehet egyszerű érzés, az biztos. A főhősünk, aki valamilyen televíziós producer, író féleség, na neki van ez a betegsége, ugye. Jóformán nincs nála „buksztárca”, meg a felesége is ellenőrzi percenként, ne tovább elvonóra is jár face to face, de hát sajnos már késő, nagyon késő. Újra és újra akarja érezni a lovak ízét, szagát. Teljesen belehabarodott a játékba. Korábban még sikerült kijózanodnia, azaz a drogtól meg piától elköszönnie, no thanx (haha), azonban a lóversenyes fogadásos pechszériás sorsát nem tudja maga mögött hagyni, megy az vele, szakadatlanul, robog, és most még Vegasba is futás…dekár
le fogok szokni a szerencsejátékról, elmegyek Vegasba...
Több mint valószínű, vagy úgy gondolom én, hogy az ilyen embernek, mindig az van, az lehet szeme előtt, hogy mikor nyer már. Kicsit idegbeteg típus az ilyen, ott akar lenni, a nap minden egyes percében, és csinálni ezt az lojális ügyet. Na ezt a figurát hozta nagyon jól vissza ez a Matthew Broderick gyerek. Aki persze már koránt sem gyerek, viszont nagyon komolyan elfeledkezett róla a világ, amiért azért hatalmas ejnyebejnye, mert bírom a srácot, és itt is odatette magát. Egyszerű palinak tűnik Broderick, s jól is hozza ezeket a szerepeket, azonban tud színészkedni, azt mondom. Cool volt hozzá, nem mintha ráöntötték volna, de simán elbirkózott vele, oly kisujjból. Hol van már a Ferrari, ugye?
S ha már ennyire rátértem a színészre, akkor a párját, Brittany Snow-ot se lehet csak úgy ám elfelejteni, minden szó nélkül. Brittany is jól hozza a kiscsaj, nagylány(?) szerepét. Nagy szövegei voltak, annyi szent, és szép párost alkottak Metyúval, szóval egy panasz se érheti a ház elejét, emiatt.
Na de mielőtt teljesen eltérnék a tárgytól, mondanám, hogy a Finding Amanda azért nem várt hatást eredményezett, hozott magával. Nem számítottam ennyire jó dumás filmre, aztán csak kaptam a fejem össze-vissza, hogy miket nem beszélnek a másfélóra alatt, itt nekem. Mert igen, jól olvasod, a szöveg az nagyon ász, a dialógusokat egytől-egyig jól megírták, van min lehet mosolyogni, s volt min meg szakadni is lehetett rendesen. S bár igaz, hogy ez utóbbiból kevesebb volt, de a mosolyt csak ritkán lehetett levakarni az orcámról, pedig végtére is nem vidám téma ez, csak hát a készítők nem vették komolyra ezt az egész szerencsejátékos dolgot, így van okunk, okom mosolyogni, állandóan. A drámai részét is megkapjuk persze. Amikor kell visszaveszünk a jokerségből, és megállunk, komolyra fordítják a szót. Azonban itt se lehetett azt érezni, hogy túldramatizálták volna a dolgot, vagy átestek volna hirtelen a ló túloldalára, nem-nem kérem szépen, hanem szépen tudatosan adagolták belénk, így aztán egyszer csak lejött az egész valóságos, sötétebb hangulat és festés, ami egyáltalán nem zavaró, szerencsére, sőt.
Hangulatilag azért volt benne némi ingadózás, de alapjában véve, jó kezdés, egy problémamentes, normális befejezéssel, semmi gond nem volt itt. Néha elfogyott a pénz meg a tantusz is, olyankor leült picit, aztán pár perc múlva új erőre kapott, egy újabb hatalmas beszólás, duma közepette. Mondom nagyon ászok voltak, csak ezek miatt már megéri egyszer belenézni, szavamra mondom.
Hát gyerekek a címmel nem akartam nagyon itt vesződni, mert nem az volt a lényeg fentebb, de itt egyszerűen ha akarnám se tudnám nem elkerülni ezt a zseniális címet. Aki esetleg lemaradt volna róla, annak jelezném, hogy a polcokon vagy máshol, ha mégis a kritika felnyitotta a szemét, akkor Szesz, szex és steksz címen tudja magához ölelni, megkapni. Adok egy percet mindenkinek, ennek le kell esnie, fel kell dolgozni. Addig is jó film volt ez a Finding Amanda, kicsit komédiás, kicsit drámai, ahogy azt kell. Kapunk jót és rosszat. Hét pont, a zsákba. Ilyen meglepetésszerű izé volt ez. Mindenképp írtam egyet róla, random, mert nem volt betervezve. Keresd te is! És lásd!
