Avagy mi rejlik a színfalak mögött és árnyékában? Végre valahára betekintést nyerhetünk egy producer "szürke" szivárványszínű hétköznapjaiba, amikor is feje tetejére áll a világ. Húha, érzem én is az ellentmondást, meg az ellentéteket, de itt végre tisztába teszik a hálivúdi álomgyár főbb szereplőit. Ami alatt, aztán nevethetünk is kedvünkre. De ami igazán nagy tanulsága az egész történetnek, hogy egy producer élete sem leányálom, annyi szent. Mindig kavarják a "kavarni valót", amikor az emberre úgyis csőstül jön a baj. De nem, akkor még a kutyát is lelövik, meg a híres színész is megmakacsolja magát szőrzet ügyben (nem ott). Ki tud itt már rendet tenni? Egyáltalán érti-e valaki, mi történik itt pontosan?
 |
Arról van itt szó, hogy van egy film, amibe a mi kis producerünk keze is benne van, s ami csúnyán (le)szerepelt a tesztvetítésen. Azonban a Boss megmondja a frankót: probléma van, a végét át kell szabni, át kell gondolni újra a filmfesztiválig, amire ha jól emlékszem még két hét van vissza. Szóval a rendezőt meg kell győzni erről, akinek meg persze esze ágába sincs ezt megtenni. Elkezdődik tehát a nagy harc a rendező és a producer között. De hát ez még mind semmi, hisz újabb bibi van kinézőben, mert Bruce Willis meghazudtolva eddigi versenysúlyát, meg szép kopaszos orcáját, most jól meghízva, felszedve pár kilót, és szakállt növesztve jelentkezik be az új filmje forgatásának első napjára, amit meg egyszerűen nem enged meg, és kikér magának a stúdió. A lényeg, hogy azonnal csinálni kell valamit, mert nem lesz film. Így nem, csak a pofaszőrzet nélkül. Ám de Bruce-nak ez tetszik, ő nem akarja azt "levágni". S kinek is kell megoldania ezt az ügyet is? A producernek, of course. Jöhet a második nagy küzdelem. S oké, ez még mind a munkahelyi problémák számlájára írható fel, azonban „otthon” sincs minden rendben, a feleséggel, a lánnyal, és hasonlók. Szeretjük egymást, meg nem is huzavona, közben veszekszünk, meg elmegyünk más csajjal hemperegni. Most komolyan mi történik itt?
Nem egy egyszerű film, tényleg. Két hét pörgést simán lehetne is ebből forgatni, de itt koránt sem veszik humorosra meg lazára a figurát az alkotók, hanem igen is, inkább Hollywood mélyére próbálnak leásni. Ráadásul meg akarják mutatni az igazságot, nekünk, ami odaát van, a fentebb említett színfalak mögött, meg a pompa, csillogás és egyebek mellett. Tehát aki erre kapós, az azonnal foghatja a fejét, hogy még nem látta, akinek meg esetleg nem jönne be, azoknak jelezném, hogy azért nem kell itt szomiba átmenni, mert a producer bácsinak minden a vállára került, és mindent neki kell megoldania házon belül és kívül, nem-nem, hisz a humorfaktor sem marad ki, hogyan is maradhatna, kérem szépen, egy ilyen filmben...
Erről csak az jut eszembe így hirtelen, hogy az élet sem habos torta, úgy ám. Görbe tükör, amibe szórnak pár poént, elég csak Bruce barátunkra pillantani, vagy a temetés képsoraira emlékezni, üdítőek voltak, na. S ez még semmi, másodjára is, mert mindehhez olyan hozzávalókat tesznek még hozzá, felsőfokba, hogy az ember már majd megnyalhatja a tíz ujját. Különösen tetszett, a fura muzsika, de ahogy kigondolták annak a lejátszását, az nagyon bejövős volt, pedig nincs benne semmi átlagon felüli, csak olyan hétköznapi snitt, jelenet ez bárki életéből.
Nem tudom kinek jutott az eszébe, de ez a pattanjunk be az autóba random, és ahogy elforgatjuk a kulcsot, megszólal az OST zenelejátszás, nálam nagyon betalált. Mondom nem újdonság, mindenki gondoljon magára, de itt akkor is jól esett. Dobott a hangulaton, rendesen, nálam legalább is.
Valamint nem lehet elfelejteni az esti fényeket se, kiváló sötét képekbe botlunk úton-útfélen. A hosszú út során, mindig elegyelünk a szemaforok és az esti fények világában, egy különös pluszt adva a filmnek, s a hangulatnak. Csakugyan dicséret ezért is.
A színészek is teljesen megdöbbentenek, most komolyan. A De Niro vs Bruce Willis szócsatákat cool volt hallani, és hát az utóbbi időkben valljuk meg, egyikük se tudott oly nagy színészi mutatókkal elkápráztatni minket. De elérkezett a perc, hogy tegyenek ellene, és sikerült is valamit lefaragni ebből a nagy zuhanásból. A rossz éveknek talán vége, főként igaz ez De Niro-ra. Aki legutoljára még a Righteous Kill-ben borzolta az ember kedélyeit, de hál’ Istennek megmutatta magát, hogy azért nem felejtett el, színészkedni.
A többiek is jók, nézd már kik vannak itt, Tucci, Turturro egészen Moon Bloodgood-ig (micsoda jelenet az övé, húha) mindenki. S hát ha kell a hájp, akkor megemlíteném a friss oscar-díjas Sean Penn is cameozot egyet, a filmbeli filmben. Mivan?
Tök jó darab lenne, de nem lesz az. Hiányzik még valami, ami teljessé tehetné a képet. Mert voltak dolgok, ilyen picik, amik nem jöttek be, egyszerűen. Viszont a kezdés-befejezés „páratlan”, erre a mai napig emlékszem. S hát nem is akartam itt hosszabban ragozni a dolgot, de aztán annyi minden ugrott be, hogy újra belepörgettem, talán eljő’ az idő, amikor majd nosztalgiázok egy kicsit, és vissza is nézem. Olyan hét pontot érdemel, kevesebbet nem tudok rányomni, mert annyira elkapott a hangulata, biztos jókor ültem elé, nem tudom. Egy szó mint száz, ha téged is érdekel, hogy mi történt pontosan, akkor ott a helyed, szavamra mondom.
