Egy mindenki számára imponáló készítő team (oscar díjas brigád, nocsak) a háttérben, egy gyönyörű Anne Hathaway az előtérben, a kamerák előtt, és egy igazán tökösnek mondható előzetes a szemem előtt, az emlékeimben elég volt ahhoz, hogy megkapja azt az egyetlen és bizonyos soha nem visszatérő esélyt tőlem, a Havoc, avagy magyar címén az Ámok.
 |
S bizony meg - megszolgálta a belefektetett másfélórát, szó se róla, de mégis valami hiányérzet fogott el a megnézést követően. Nem volt meg benne az igazi kraft, ami végig lekötött volna. Hiába követi le, szépen, a témában hasonló társait, egyszerűen nem hogy nem tud nagy újdonságot mutatni, hanem, ami legnagyobb a baj, hogy még oly nagy érzelmet se tud kiváltani belőlem, pedig sok helyen dicsérik ilyen dolgokkal, rendesen . Nekem ez amolyan középszer a javából, semmi több, de na lássuk a medvét!
Történet a gazdag szülők gyerekeiről, akik ki akarnak, és egy bizonyos ponton ki is törnek a középszerből, a jóból. Majd egy olyan világba csöppenek bele, ahol már ők sem tudnak érvényesülni, ahol már ők is el vannak veszve. A film három barátnő életét mutatja be, akik tényleg megunva a nagy gazdagságot, pompát, „fényűzést”, brancsba tömörülnek, és ott élik ki a vágyaikat, ott élik le az igazi az életüket, vagy mégse. Szlengben utaznak, másképp öltözködnek, és próbálnak valahogy elszakadni a gyökerektől, több-kevesebb sikerrel. Amolyan becsapod magad dolog ez így. Próbálsz úgy viselkedni, ahogy a nagyarcok az iskolában, ugyanazt csinálod, és követed le, amit ők csinálnak, azonban ennek is megvan a hátulütője…Hisz, ha már ezt is megunod, akkor csak egyre többet és többet akarsz az élettől. Neked már nem elég az, egy idő után, hogy minden nap ugyanazokkal az arcokkal lófrálsz a stégen, neked nem, neked egy új hely kell, új kemény fickókkal, akik mást, többet ígérnek számodra. Izgalmat, szórakozást, és latin vért. De aztán rá kell jönnöd, hogy a nagy villában, a "nagy négy" fehér fal között igazán jó csak élni, amikor megkapsz mindent, amit szeretnél. Tanulság: soha ne kérj többet, mindannál, amit kaptál az élettől, vagy ha mégis kérsz, akkor biztosan jó nagy árat fizetsz érte…
Az Ámok egy hatalmas feladatot vállalt magára, amit nem tudott elvégezni, ha úgy tetszik kipipálni. Ilyen drámáról, bár nehéz meghúzni a választóvonalat, mert van itt szó, erotikus-thrillerről is, szóval drámáról lévén szó, akar mély nyomokat hagyni bennünk, bennem. De az igazi hatást akkor sem tudja elérni, a szívemben, bárhogy is próbálja. A színjeles filmbizonyítvány ellenére sem tud megérinteni, oly nagyon ledöbbenteni az Ámok, bárhogy is szerette azt volna, vagy kellett volna neki, szerintem. Hiszen jó régen volt már alkalmam a vásznon, ilyen saját anyagi biztonságukkal, mint sem törődő tinikkel, akik saját maguk döntenek úgy, hogy elmennek a rosszba, és keresnek valami „idegent”, dolgot, élményt, hatást, az életükben, amit addig még nem kaptak meg a pénzen.
De bárhogy is számolom, az a három szereplő, igazán csak egy. A másik kettő, amolyan áldozat, barátnőféleség. Allison áll a középpontban, ő róla és ő vele készül ilyen videó interjú, amely által ismerhetem meg azt a világot, ismerkedhetek meg közelebbről a főhősnőről, aki nem elsőre bizony nem az, akinek látszik. A kamera mögött álló gyerekről úgy igazán a végéig nem derül ki, hogy mi is a célja pontosan a videóval, kinek, miért készül ez, mindenkinek egy eltitkolt indíték, és ok marad. Amire (külön, mellékszál) talán, ha a késztők, jobban rágyúrtak volna, akkor most egy baromi jó filmet köszönthetnék itt az FFK-n. Viszont nem erről szól a fáma, mert az Ámok megbicsaklik egy ponton, elcsúszik a banánhéjon, és nem tud élni a lehetőséggel. Mondom én, ebben nincs nagy hiba, szépen hozza azt amit ebben a témában elvárnék, de semmi olyat nem mutat, amitől hátast dobnék, vagy ami miatt emlékeznem kéne erre a darabra, rá, pár év múlva is. Kevés volt ez, ki kell mondjam…A kemény gettós latin csávók, és a bosszúálló tervek se segítettek, vagy változtattak azon megítélésemen, hogy az Ámokba megvolt a potenciál, amit elszúrtak, és veszni hagytak. Tessék csak a fejet fogni, ilyenkor, ott fent a hálivúdi füstölgő filmgyárban, mert ez nem jött össze.
Pedig Hathaway kisasszony itt kellően erotikus, kellően meglepően jól hozza a gazdag csitrit, aki maga sem tudja, hogy ki is valójában. Csak színészkedik egész életében, száz arca van, és ravaszul használja őket, amikor csak kell, és kedve szottyan. Az itt még fiatalocska színésznő nem csak magából mutat meg pár dolgot, hanem már színészi vénájából is csurran-cseppen pár pillanat.
Nosza, nem rajta múlott, hogy elvérzett a sztori, és a forgatókönyv, amit nem mellesleg Jessica Kaplan írt, még 95-ben, 16 évesen. A szomorú sajnos a történetben, hogy ő nem sokkal a forgatás kezdete előtt elhunyt. És a mozit az ő emlékének is ajánlották.
Az egy-néhány trailer alatt hallható Lisa Hall - Is this Real? című száma hűen tükrözi a látottakat, vagy inkább tükrözné, mert a "három oscar díjjal a zsebben készítőknek", azért ez mégis csak egy amolyan elszalasztott sanszszerűség, amit aligha tesznek ki a falra, vagy az ablakba. No mindegy, kár is ezen rágódni, a lényeg, hogy egyszer azért megérte belekukkantani, és az ötöst kapja is minden vacillálás, és gondolkodás nélkül. A nagy igazság pedig ebben van: Too much is never enough!
