Egy évvel ezelőtt még ha képletesen is (gondolva a hazai premierre),de ilyen zárszóval búcsúztam el lényegében a negyedik résztől: Halloween-kor újra felgyúlnak a fények, egy szebb és jobb folytatás reményében bízva. Újra megtelnek a mozik az 1 év óta kiéhezett rajongókkal, s újra elkezdődhet a játék. Jelenem tisztelettel és alássan, ez is megtörtént, megérkezett az ötödik a sorban, így a játék nem csak, hogy elkezdődhetett, hanem folytatódhatott is mindenki legnagyobb örömére, vagy bánatára, ugye.

 

Mit is érne az év, Fűrész epizód nélkül, most komolyan? Kicsit is nehéz belegondolni abba, hogy egyszer ennek is vége lesz, majd valamikor, hangsúlyoznám egyszer talán. Nem mint ha hiányozna, félre értés ne essék…No mindegy kár is ezzel foglalkozni, ez csak amolyan nézés utáni egyből felvetődő hipotézis, meg költői kérdés volt részemről, legalább is. A lényeg, és ami fontos számomra, számunkra, hogy egy ideig még biztos követhetjük a jigsawi játékokat, és próbálhatjuk kirakni a ki tudja hány ezres kirakót a fejünkben. Már akinek még van kedve, ereje, meg persze ideje hozzá. S talán utóbbi okán a legegyszerűbb az lenne, bizony, ha egy teljes napot el tudnék tölteni a Fűrész társaságában, mert akkor lenne igazán félig-meddig tiszta a kép. Addig ez csak olyan lesz és marad, mint tűt keresni a szénakazalban, vagy megnézni a legújabb BK részt minden este.

 

Mielőtt még belevágnék a lecsóba, itt is megemlíteném, hogy semelyikkel se volt komolyabb problémám ezelőtt, azaz nem utálom zsigerből ezt a mini sorozatot, s nem is ellenszenvezek vele. Egyszerűen csak várom a teljes megtisztulást, amikor már végre egy totál képet kaphatok az egészről. Ez olyan nagy kérés! De mint mondtam, erre még várnom kell, egy-két évig biztosan. Az első rész vitt mindent (normális forgatókönyv, jó csapdák és fordulatok, az igazi echte saw filing), a többi már csak ilyen gyenge utánzatként maradt meg az emlékeimben (nagy erőltetés a gore-ra, a filing háttérbe szorult). Az álmoskönyvek szerint se jelentett ez jót a mostani folytatásra nézve. Azaz, hogy állandóan visszaesés tapasztalható e sorozat (nemcsak e sorozat) terén. S ilyenkor már közhely lenne részemről olyannal dobálózni, hogy a pénz csodákra képes, s hogy az emberek, akkor is ott ülnek, s nézik a legújabb kirakós játékot. Ez van, ezt mindenki tudja, nincs mit ehhez hozzáfűzni: kezdődjön a játék!

 

A történetről, azt hiszem nem érdemes sok szót ejteni, mert így is vagy úgy is a fent említett három szóval zárnám le a mondandómat. Elég legyen annyi útravalóként, hogy hiába halt meg Jigsaw, a játék folytatódik és öten küzdenek meg az életükért, miközben még két nyomozó is egymásnak „esik”.

 

Nem is tudom, mire várok én, vagy mire vár az az ember, aki minden évben újra és újra nekiül, és nekileselkedik, vetemedik az új epizódnak. A válaszok között szerepelhet valami olyasmiféle, hogy jobbat vár, vagy hogy többet akar megtudni az eddigiekről, ne talán tán nem szeretné befejezni a sawos filmes karrierjét, ha már addig látta. Az igazat megvallva, bennem ez a három mind megvan akkor, amikor végre átadhatom magam a kirakózó (jigsawi) csapdáknak.

Ahogy írtam a sztori itt se nagy kunszt. Szépen összevágja az eddigi a történéseket és valami újjal, valaki újjal megspékeli. Ez szépen le is követi a hagyományokat. Most öten küzdenek az életükért, miközben egyrészt kiderül egy pár kisebb-nagyobb igazság, másrészt pedig okot ad újabbi kérdésekre, amelyekre feltehetően csak legközelebb november (álljunk meg egy szóra: október 23-án?) környékén kaphatunk válaszokat. De még így is nagyon sok bennem, bennük az üres folt, ami kicsit-nagyon felkavarja az állóvizet. Tessék összerakni a kirakót, nem egy könnyű dolog!

Végtére is a sztori „suataságán” már nem is csodálkozom, csodálkozhatunk. De azon annál inkább, hogy amit látunk, már az se tud lenyűgözni engem, minket, sajnos. Kihalóban az echte Saw filing. Ez a nagy helyzet.

 

S hiába is szeretnék egy első részt meghazudtoló élményben részt venni - minden esetben, csak azt látom magam előtt, részről-részre, hogy a kraft egyre jobban eltűnik a forgatókönyvből. S e mellett, már a csapdák, s a véres, ketchupos jelenetek se tudnak meghatni. Azok se tudnak „sírásra” bírni. Hol van például már a „félórás” boncolásos kezdés, ami azért szó-szó megadta az alaphangot a negyedik, előző résznek, vagy egy befejezés legnagyobb fordulata, megdöbbenése? Itt aztán már gore is elbújhat. Persze-persze vannak csapdák, de azok se olyan borzasztóak, és szörnyűek, hogy utána esetlegesen ne tudjál ásítani, vagy elaludni. Ugye. Lépésről-lépésre közeleg a vég! A fanok azért kezdhetnek szomorkodhatni, de talán temetni se túl késő még.

 

Egyszerűen majd ugyanazt kapom, amit már láttam ezelőtt: rétestésztányi időhúzást – nulla forgatókönnyel, fordulattal; ugrálást az időben ide-oda, csak tudd követni; és gyatra színészi produkciókat. Amire gyógyír lehet (az is) Tobin Bell "jutalomjátéka" a néző számára, egyedül, legalább. Ő menti meg, summa summarum a SAW becsületét!

 

Jövőre ilyenkor - minden kétséget kizáróan- megnézem a hatodikat. Mert, ez az egyszer még elment kategóriát képező, folytatásos minőségileg zuhanásos rész, se tudja végérvényesen elvenni kedvemet a SAWtól.

Hiába oltom, és látom el minden el rosszal a sorozat(ot), annak legújabb folytatását, a kezemet szívemre téve, bizony azért, csak nem hagy nyugodni ez az egész játék! A négy pont azért jár. Igaz nem említettem nagy pozitívumokat, de azért egy pár kisebb csapda, fordulat, vagy újabb kirakó helyére rakása, kerülése miatt megérte odafigyelni erre az ötödikre (is). A végére hagytam a nagy igazságot a tagline-nel: "You won’t believe how it ends", azaz ugyanitt, ugyanekkor, jövőre!