A Pang broder’s, nem tudni (azért van sejtésünk) mi okból, mi célból, vagy mi folytán, de leforgatta, vagy a filmes szaknyelvvel élve "megremakelte", a 99-es eredeti, saját filmjét. S így született, születhetett meg a Bangkok Dangerous, nagyon egyszerűen. És akkor itt álljunk meg egy szóra, kérem szépen! Mert az igazat megvallva, kicsit erőltetettnek, kicsit hasztalannak, kicsit feleslegesnek érzem ezt az újrázást, így 2008-ban, amerikásan tálalva. Majd mindenki tudja már, és csapból is ez folyik, de soha nem rejtettem véka alá, hogy ebből az amerikai remake iparból eddig nekem (nekünk) sok hasznunk még nem igen származott. Úgy biza’. És hiába futnak be tonnaszámmal, meg látjuk hónapról-hónapra az ilyen feldolgozásokat, akkor is az esetek nagy többségében csak egyetlen pozitívumuk, hasznuk van - a filmnézőre tekintettel elsősorban, mégpedig, hogy felkeltik az érdeklődésünket, az eredeti versiont iránt azt’ kész. És hangsúlyoznám ez a jobbik eset. Sajnos. Ez esetben, a Bangkok Dangerous esetében, azonban nem egy újabb keleti horror újrázását köszönhetjük, tisztelettel, hanem egy hidegvérű bérgyilkos történetét ilyen akció light szódával filingben.

 

Tehát a fentiek alapján, adottak voltak a rendezők, és adott volt a forgatókönyv. Ehhez már csak egy nagy halat kellett a hálóba keríteni - olyan húzóerő gyanánt (hátha nem érdekelné a népet annyira, ugye). Aki nem más, mint „Nic” barátunk képében, s személyében meg is érkezett. Róla még érdemes annyit tudni, hogy mostanában feltűnően sokszor vonzza magához a gyenge filmeket (lásd Next, vagy The Wicker Man) és emiatt is, kezdek félni, mi lesz még ebből? Na de, akkor, ha most továbbolvasol, az is kiderülhet, hogy a Bangkok esetében, végre sikerült-e visszatérnie a helyes útra „Nic”-nek, vagy sem?

 

A hidegvérű bérgyilkosunk, aki profi, s akinek van négy szabálya, és nevét nem ismerhetjük blablabla….Bangkokba kell hogy repüljön, utazzon, mert 4 feladat várja, egyszóval végre kell hajtania, a parancsokat, majd továbbállni. Ám de, a megbízatások teljesítése közben, és saját szabályait megszegve enged közel magához egy helyi lányt (aki iránt szerelemre lobban) és az ő jobb kezét - akit az utcáról szedett össze, ilyen postás munkával, komoly fizetéssel -, ami miatt sok jóra nem számíthat…(a munka és a szerelem összeférhetetlen, összeegyeztethetelen számára)

 

Vegyes érzelmek dúlnak(-fúlnak) bennem, a filmet látva és megtekintve. Ahogy azt említettem fentebb, és amire akartam is célozni egyúttal, hogy jaj de túl sokat tényleg nem vártam ettől a darabtól, s nem is várhattam. Talán, tényleg csak Nic húzóneve volt az, ami miatt bepróbálkoztam a Bangkok Dangerous ajtajánál. Mert még az előzetest és az ismertetőt is feláldoztam a nemesebb célért, érdekért, mindenekelőtt azért, hogy jól szórakozzam oly kikapcsolódásképpen a másfélóra alatt. Ami inkább kevesebb, mint több sikerrel ment végbe s történt meg. A Pang tesókra visszatérve, azért kicsit felbolygatták, feltunningolták az új szkriptet, de ennek ellenére se fog, úgy hiszem, komoly és mély nyomokat hagyni bennem. (Nem mintha egy ilyen akciós mozinak ez lenne a feladata, tisztában vagyok ezzel én is, de pár hét múlva bizony, kötve hiszem, hogy emlékezni tudok majd rá, vagy ajánlani tudom, amikor érdeklődnek egy jó akciófilm felől).

 

Az eredetihez képest egy 180 fokos fordulat, talán az, hogy nem a főhős süketnéma, hanem a leányzó, így aztán még jobban aláfeküd(het)tek a drámai részeknek. Vagy nem is volt dráma? Nem értem ezt, mert akkor itt essen szó arról, hogy a film felénél (kicsit már unatkozva) kezdtem el azon tűnődni, hogy akkor most miért is váltja fel több esetben az akciót ez a drámai szál, a csúnya főhős meg tisztalelkű és érzetű leányzó között. Mert ez egy az egyben felejthető lenne, és pont. Értem én, hogy a bérgyilkos is ember, hogy a zord külső mögött érző szív lakozik, meg a vérprofi is tud hibázni, ha nem hinnénk a szemünknek, de akkor is erre csomóutalást találunk már múltban, jobban „kidolgozva”. De hát édes mindegy, mert ahogy az látszik, nagyon erre fókuszáltak a készítők, azaz hogy minél közelebb hozzák felénk a bérgyilkost. Aki szemmel láthatóan teljesen kivirult akkor, amikor meglátta álmai nőjét, meg amikor elkezdte felrúgni a saját, teszem hozzá, addig jól működő szabályait ismerkedik meg a tolvajjal, sőt, tanítani is kezdi. Na ez volt a nagyon nagy klisé számomra.

Egy szó mint száz, az eddig leírtaknak nincs és nem is lehet más olvasatja, kérem szépen, mint hogy ez a mesterség, ez a munka nagyon kifizetődő, de az életedet tönkreteszi. Ergó, gazdag lehetsz, megkaphatsz bármit, de boldog akkor se leszel…Na igen.

 

Az érem másik oldalán, a sablonnal szemben, azonban meg-meghúzódnak pozitív eszközök is a Bangkok Dangerous-ban. Mint például a 1) jó kis akciójelenetek ( a vége az telitalálat volt), amelyekből vagy több kellett volna, vagy hosszabb, ezen kívül azért volt néhány különös esemény is benne, amit nem árt kétszer megnézni, higgy a szemednek alapon; aztán 2) a Bangkoki képek nekem marhára bejöttek, egy kis nép, meg várostanulmányozás céljából is tök megfelelő a film, valamint a zene is jóféle volt 3) az utolsó képsorokért megérte végigküzdeni.

Azonban hiába, minden pozitív tényezője ellenére se akart beindulni a film, úgy igazán. Nem kapott el a hangulat, hiányzott belőle a feszültség, a pörgés, a dinamika satöbbi. Bár ennek betudható a már említett drámai hatás, ami miatt szépes lassan, komótosan járjuk be az ából a bébe vezető utat. Nincs semmi meglepő, nincs semmi váratlan. Minden úgy történik, ahogy annak lennie kell. Lehet én vártam mást (inkább így fogalmazok), egy igazi akciófilmet, egy ilyen "ereszd el a hajam" stílusban, de akkor ez, nagyon nem volt jó választás.

 

Nicolas Cage megint ott tart, ahol a part szakad. A szegény embert az ág is húzza alapon, még az új frizujával se vagyok megelégedve. Elég gáz, na. Sikerült ismét belefutnia egy elég gyenge projektbe. De szegény. Különben azért mondanám, nagyon bírom a palit, de lehet ez kiderült már eddig is, azonban a Lord of War óta nem láttam „normális” filmben. Persze ez nem az ő hibája, itt is csinálja amit kell, de megváltani a világot ő se tudja…bármennyire is favorizálom, 

 

One Man, one Bullet, one Shot - totál meggyőző 3 filmcsalogató mondat - ide, vagy Nic Cage oda, a Pang tesóknak így is, úgy is, másodjára kell, lenyelniük a békát. A szemből már tanulhattak volna, de hiszem azt, hogy jó pap.. hmm.. rendező-író is holtáig tanul, szóval van remény. Eddig csak írtam, most már számszerűsítem a látottakat, a halottakat, ez egy négyes, ami még ötös is akart lenni, bizony. De amíg ideértem, és visszaolvastam az okosságaimat, addig még egyet kattant a számláló, ez esetben lefelé. Ezek utána lehet nekiállni az eredetinek, viszont, kérdezem én, erre még van remény…