Köszöntjük Önöket Las Vegas egyik legrégebbi és legtekintélyesebb pókerversenyén, a Nagy Játszmán. A tét óriási, de a végén, ugye, csak egy maradhat, egy győzhet. De vajon ki lesz az, az egy? Ez számunkra is titok, de elégedjünk meg annyival, mint mindig, hogy most is beneveztek és itt vannak a legnagyobbak, a leghíresebbek, aztán a feltörekvők, az ifjú titánok, a netről érkezők, öregek, fiatalok, nők. Tehát minden szempár most minden bizonnyal, és remélhetőleg csak a Nagy Játszmára figyel és összpontosít. Mi pedig akkor lássuk, kik is az ínyencek, akik még sokra vihetik nem csak ebben a játszmában.

Jack Faró, a Nyúlláb tulajdonosa, 2 év után tért vissza közénk, remélhetőleg most már józanul, szurkolótábora elég jelentős: legalább 70-nél is több felesége csak ő neki szorít ezekben a pillanatokban. Küzd, hogy megmentse a rá hagyott, örökölt kaszinót, melyet a rombolás veszélye fenyeget.

Harold Melvin is itt van, a magányos géniusz, aki elmondása szerint, ha megnyerné a fődíjat, akkor venne magának egy új házat. Jelenleg anyjával él, azért, mert szerinte így sokkal egyszerűbb neki. Csak egy jó tanács Melvinnek mi tőlünk, reméljük nem hagytad otthon az észdzsúzt, amitől pontosan tudni fogod, hogy mennyi a realitása, valószínűsége egy flösnek?

Következzen a NŐ. Aki legutóbbi versenyén is nyerni tudott. Név szerint: Lainie Schwartzman. Férjével és gyerekeivel vágott neki ennek a kalandnak, sok sikert kívánunk neki, és mi biztos, hogy szorítunk neki, ha már a férje a fantáziafutballjával van elfoglalva, amikor semmi máshoz nem ért, és ezen az este is itt kéne lennie az első sorban, szomorú.

Ki ne ismerné a póker rosszfiúját, aki egyben Lainie testvére, Larry Schwartzman-t, aki mindent megtesz, hogy megzavarja az ellenfeleket az asztalnál. Egy igazi ragadozó, s így is cselekszik mindenkor. Jelszava: Agresszívan, mert csak akkor érhetted el azt, amit igazán szeretnél, győzni.

Kit látnak szemeim? Deuce Fairbanks! A régi motoros. Azaz mindig jó egy öreg háznál. Aki móresre taníthatja majd a nagyszájú fiatalokat. Szóhasználata, közvetlensége, őszintesége határtalan.

A német. Igen őt is láttuk minap bevonulni a szállodába. Egy jó nagy állatsereg kíséretében. Az ő elve szerint, csak akkor tud létezni, élni, ha minden nap elpusztít, megöl egy állatot. Ez lehet parányi kis állatka, de lehet a most kezében tartott nyúl is. Kár lenne érte.

És akkor a végére hagytuk a friss húsit, Andy Andrews-t, aki a Partypokeren keresztül jutott be ide a Nagy Játszmába. Azt mondják, hogy antik piszkavasakat keresett, amikor rábukkant a pókeres oldalra, és nyert. Érdekes, ettől még drukkolni fogunk neki, bár nem sokáig, annyi szent.

Induljon tehát a küzdelem! Osztáshoz felkészülni, rajt!

 

***

 

A póker eddig soha nem látott mértékű népszerűségnek örvend szerte a nagyvilágban. Ki tudja már hányan fektettek pénzt ebbe a sportba, és ki tudja hányan veszítettek már milliárdokat egy rossz lappal, esetleg. Szerencse, egy kis tudás, és na meg pókerarc. Ennyi minden kell ahhoz, hogy te is játékos legyél, de ami a legfontosabb, és ami ott fent nem szerepelt, az a pénz, a pénz, a pénz. Hiszen pénz nélkül itt sem lehet mit csinálni, ugye. Mert, ahogy azt mindenki tudja, a póker is a gazdagok sportja. Kell egy kis alaptőke mindenképp, s így van csak esélyed egyáltalán olyanról álmodni, hogy te be és eljuthatsz az egyik asztalhoz. Mert különben életed végéig a pc vagy a net előtt nyomogathatod a rase-t meg a check-t, vagy játszhatod az ismerősökkel heti alkalmakkor a Texas Hold’Em-et, hogy kicsit már te is átérezd milyen frusztráló az, amikor a másik blöffölt, és így ejtett ki téged a játékból. Ha azonban szeretnéd átélni a nagyok vívódásait, blöfföléseit, húzásait, akkor meg ott van tévé, és benne a felejthetetlen, megmagyarázhatatlan, leírhatatlan Korda György kommentálás. Kell ennél több?

Kell. Mondom én, mondják mások, akik úgy gondolják a filmes iparban, itt a lehetőség a mindenki által közkedvelt kártyás gémet, még közelebb hozni a nézőközönséghez. Nem csak azokhoz, akik tényleg szeretik, kedvelik az ászokat, a dámákat stb…, hanem azokhoz is, akik eddig nem igen rajongtak érte. Kapjuk is hát rendesen az ilyen alkotásokat, elég megemlíteni, a Pókerarcot (ami rendben volt), a TILT című sorozatot (azért nem rossz), a Szerencse dolgát (milyen cím ez, pff), és a Dealt (mely erősen bés). De ezek több - inkább - kevesebb sikerrel tudtak meggyőzni minket. Kellett is már egy újdonság.

És a The Grand pedig már egy kicsit más, egy kicsit új. Más szemszögből mutatja meg nekünk a pókerküzdelmeket. Ez a playerekről szól elsősorban, akik odaülnek az asztalhoz, miközben arra gondolnak, mire is tudnák elkölteni azt a rengeteg (nekünk az) lét.

Mondjuk ki, végre egy jó kis pókeres alkotás, amely nem arról szól, hogy a mester hogyan varázsolja bele tanítványába a kártyázás e csínját-bínját. Ez más. Ez azért tényleg más. Itt nincs olyan fiatal feltörekvő jóképű főhősünk, aki tornáról-tornára küzdené fel magát a ranglétrán, és a mindent eldöntő utolsó jászmában, a rivernél megkapná azt a lapot, amire talán 0,0% lett volna az esélye, nem, nem. A filmben (persze) csak kicsit vannak ott ezek a dolgok, nevezzük kliséknek. De hát az életben is előfordulhat, sokan tapasztaltuk gondolom, hogy az utolsó lappal mindent vittünk, szóval azért annyira ezt most nem lehet a negatívum számlájára írni, szerintünk. 

A The Grand egyik legnagyobb hibája, egy) hosszú; kettő) megáll egy-egy pillanatra, üresjáratokat képezve így a történetben. Nem tudni miért, de olyan érzésünk volt a nézés közben, hogy néha-néha egyszerűen megadja magát a forgatókönyv, a készítők tudománya, és a következő pillanatban már megint újra élvezhetjük a megszokott dumákat, karaktereket. Kár volt ezért.

Amiért azonban dicsérhető a Nagy Játszma, az a cool dumái és karakterei miatt lehetséges, - elképzelhető. Mert hihetetlen, hogy ennyire nagy dumájú, és sokoldalú karakterekkel mire nem voltak képesek. A darab ugye, ahogy mondottam a játékosokról szól, de tovább boncolgatva ezt a tényt, elárulhatjuk, hogy az egésznek ilyen tv-sós jellege van. Megismerkedhettünk a favoritokkal, hogy ki mit és kit nem szeret, meg mire költené a pénzt, ha megnyerné a Nagy Játszmát, ahol indul, és ahol az esélyesebbek, közé tartozik. stb… De ezt annyira ügyesen, ravaszan adagolja belénk a film, hogy már tényleg mindent elhiszünk a szemünknek, meg a fülünknek. Kifejezetten, nagyon élveztük, meg kell mondjam.

A humor az, amire nem lehet panaszunk. Nem is vártunk nagyon rá, pedig ott a plakáton, hogy komédia, de ma már ezt semmit nem mondd, a lényeg hogy mosolyogtunk jó néhányszor, megdöbbenésünkre, tényleg sokszor állt mosolyra az arcunk. És ez a szövegeknek is köszönhető, már csak emiatt is nézni. Persze néhányszor már nekünk is sok volt, kicsit erőltetett, de ez csak néhányszor fordult elő.

A színészek közül talán Woodyt emelnénk ki. Hej broder, ez tényleg szép volt. De mindenki jól hozza azt a megformálni kívánt karaktert, személyiséget, amelyet neki kellett éppenséggel. Egy rossz szavunk nem lehet. Akit érdekel, böngéssze csak a stáblistát itten.

A The Grand egy kifejezetten erős karakterábrázolással és sajátos humorral rendelkezik. Aki teheti mindenképp, nézzen bele. Melegen ajánlom. Egy hetest minimum érdemel, és akkor ösztönzésképpen elmondanám, hogy egy másodperc  erejéig szerepel benne Phil Helmuth is. Az meg ki?