Köszöntelek a Beatdown világában, az ajtó nyitva áll, kérlek, fáradj be. De vigyázz, mert te, ki itt belépsz, hagy fenn minden reménnyel. Még gondold át újra, hogyan is jutottál el ide, és csak azután dönts erről, mert figyelmeztetlek fiú, ezen az ajtón, vagy győztesként, vagy vesztesként fogsz távozni. Eddig kijártad a jövő felé vezető rögös utat, most már csak egy lépés választ el, fiú. Higgy magadban, vegyél egy nagy levegőt, emlékezz, hogy miért, kiért, s minek vagy itt.

Ne felejtsd, hogy ki volt a mestered, a tanítód, aki bevezetett ebbe a külön világba, lássad, a szemed előtt azt, aki jól cserbenhagyott és aki miatt ma itt vagy, tudjad, hogy otthon vár rád valaki, ne járj úgy, mint apád, ne kövesd őt, és ne kövessél el új hibát, ne hibáztasd magad olyan dolgokért, amelyek nem miattad történtek. Emlékezz egy arcra, egy női arcra, aki veszélybe sodort, de mégis rabul ejtette szívedet, és aki csak téged szeret. Fiú, látod már! Dönts tehát, nézz a szemembe, és mond ki, hogy Jake vagyok, és küzdeni jöttem.

 

***

 

Kezdjük ott, hogy valamiért már régóta szimpatizálunk az ilyen jellegű kicsit harcos, karatés darabokkal, melyekben általában nincs sok fantázia a forgatókönyvet illetően. De mi nem is ezért szeretjük az ilyeneket elsősorban, hanem a bunyós, verekedős, megküzdős jelenetei miatt. És hát legyünk őszinték, a Never Back Down-ban (ebből) minden benne van, amit már a korábbi elődei is sikerrel, vagy kevésbé hangosabb sikerrel hajtottak végre és adagoltak nézők millióiba.

Amint mondtam szeretjük, bár ez kicsit túlzás, inkább kedveljük, ezt a műfajt, szeretjük nézni a küzdelmet, és szeretjük nézni azt, ahogy egy tinit rocky-t megszégyenítő módón átvarázsolnak férfivá, harcossá, és egyben a műfaj legjobbjává. Oké, nem irigykedünk, de mégis furcsán hangzott ez utóbbi, a szánkból, mert azért erősen klisés, de szépen végigjárja a jól kitaposott útat, melyre alig ha lehet egy rossz szavunk, ugye. De hát hiába, a jó jelenet, és küzdelmek sora (melyekből azért lehetett volna több), mi nem tudjuk levenni a figyelmünket a már sokat említett forgatókönyv gyermeteg hibáiról, lásd kiszámíthatóság, és egy-néhány erőltetett mondat, mint például: te azért harcolsz, hogy ne kelljen tovább harcolnod.

Történetileg, annyit megoszthatok a nagyérdeművel, hogy főhősünk új iskolába teszi át a helyét, persze nem önszántából. Megismerkedik egy szíp szőke leányzóval (bombázó), valamint annak barátjával, aki jól móresre is tanítja. És ő ezért, na meg a nőért, a becsületétéért, a múltjáért, meg úgy kvázi mindenért a világon úgy dönt, hogy megtanulja a dolog (MMA) csínját-bínját egy mestertől, aki persze még nevelési tanácsokkal is ellátja a harc mellett. Aztán ennyi. De ez is gondolom ismerős már valahonnan. Nem is kell nagyon megmozgatni agytekervényeinket, számos karatés, kickoboxos alkotásra igazak nagyrészt az imént említett sorok.

Na de azért ne csak szidjuk a Never Back Down-ot, mert van mit „szeretni” rajta ezen kívül, vagy ezen felül is. Hisz be kell vallani, jól szórakoztunk a másfélóra alatt. És talán egy kicsit elhamarkodott kijelentés, de úgy véljük, hogy egyszer meg is érte a rászabott/töltött/fordított időmennyiséget. Többször nem biztos, hogy élveznénk, de ez egyszer így jó volt, persze nem annyira jó. Ami igazán dobott a hangulatán, és amit az utóbbi időben igen csak figyelünk, az a zene, ami jól lett kiválogatva a hírhedtebb timek számaiból. Mindenképp érdemes belehallgatni majd, szerintünk.

A színészek legtöbbje még csak most kezdi az igazi életet a filmes berkekben. Nem is titkolt szándék volt, hogy valaki esetleg, ne talán tán, felfigyeljen majd valamelyik ígéretes talentumra. Szóval ott a főhős, akinek a fizimiskája elég megtévesztő első ránézésre. Mert valahogy CéRonaldó és Tom Cruise reinkarnációjaként, hasonmásaként marad meg emlékezetünkben. A játéka nem volt rossz, de speciel semmi természetfelettit nem kellett csinálnia, mint, hogy adja a végsőkig kitartó példás harcos tanítványt.

Megemlítjük azért Amber Heard nevét is. Aki a gyönyörű leányzót testesítette meg a filmben. Nem volt neki nehéz, nah. Persze ő se tud nagy színészi játékkal levenni minket a lábunkról, de a vizuális élmény, amondó vagyok sokadszorra is egy jó dolog.

Ezek tekintetében, és ismeretében, adunk egy ötöst a Never Back Down-ak. Mert hát tényleg megérte, és egyszer azért nem olyan rémisztő, a tinik nagyon nem tudják elvenni a kedvünket. Szóval lehet nézni.