Egy étteremben vagyunk, ahol egy fiatal pincérnő beszél valakivel, telefonon. Láthatóan és hallhatóan nincs minden rendben, valami miatt a vonal túlsó végén egy lehangoló, csendes, visszafogott férfi hang hibáztatja magát egyes okokért. Addig-addig próbálnak ők ketten válaszokat keresni és találni gondjaikra, amíg az étterem igazgatója végett vett ennek, és megígérik egymásnak, hogy majd ezután megbeszélik négyszemközt. De a férfi már nem akarja, a férfi inkább elköszön. A nő pedig munkához lát, hogy minél előbb hazafuthasson Ő hozzá, akit mindennél jobban szeret, és akit nem akar elveszíteni semmi pénzért. De amint a lakására ér, már csak egy cetli, és a telefon zaja várja, melyeket olvasva és hallva, úgy dönt, elmegy, elmegy onnan. Mert neki már ott nincs helye. Összepakol, de a telefon közben újra megcsörren, elfut. Vissza se néz, meg se áll egy szigetig.

 

***

A Szex és Lucia egy művészdarab, egy művészfilm, melyhez foghatót az utóbbi időben nem igen láthattunk (láthattam). 2001-es múltra tekint vissza, és nem is tudjuk, hogyan akadtunk rá teljesen véletlenül. Hiszen nem szoktunk nagyon művészies alkotásokból csemegézni, sőt mostanság, amikor mindent az akció, a horror, meg a nulla vígjáték elemek uralnak. Mi mégis rátaláltunk, elolvastunk valamit az ismertetőből, egy pillantást vetettünk a 1) rendező kilétére, nevére, - lásd Julio Medem, - korábban egy művét nem láttam, és 2) a színészekre, akik közül még Paz Vega neve sem volt számomra nagyon ismerős, 3) a forró plakátra,  tehát így indult a Szex és Lucia két órája. Bele az ismeretlenbe, sokan mondják, így és ez a legjobb.

Elkápráztatott. Felemelő élmény volt. Sokáig nem felejtjük. Az biztos. Elsőre valami ilyesmi körvonalazódik fejemben, mielőtt megjelenik a végfőcím és miután legördül a szemem előtt a stáblista. De ahogy annak módja és rendje szerint nem tudtunk vele betelni, és azonnal jöhetett replay, már csak, a jómagam által sokszor emlegetett tisztán látás és értés/ végett szempontjából.

A cím nem nagyon hazudik, de valljuk be történt itt sokkal, de sokkal fontosabb tényező a szexnél. Hiszen szól Luciáról, szerelemről, érzelmekről, felejtésről, bánatról és akkor a szexről, meg még lehetne folytatni a sort, a lényeg, hogy a cím kicsit csalóka. Kicsit hazudik. De persze nem annyira, minket mégis ezentúl, és ezek felett teljesen le ne nyűgözött volna.
Ha már szóba került a szex téma, ami itt kikerülhetetlen, akkor meg kell jegyeznünk, hogy nem nagyon értjük, a számtalan felháborodást a jeleneteket illetően (nem/prüd vagy -e?), pár ország részéről. Hiszen ezt olvastuk valahol, mi csak mosolygunk bajszunk alatt, és legyintünk egyet, hogy vajon kinek lehetet gondja vele, hisz minden második horror filmben lehet ilyet látni, és ha lúd, akkor már legyen kövér, Paz Vega nem csúnya, egyszóval gyönyörű, szerintem ezt ő is tudja, akkor már miért kell az élményt lerombolni. Mert nincs itt semmi kivetnivaló, sőt, érzéki, szép és minden ízlésvilágon, határon jócskán belül mozog. Na, de hagyjuk.

A forgatókönyv nagyon ügyes, kiforrott, és jól összerakott, mesteri. Végre megtaláltam a helyes szót, Mesteri. De tényleg. Mese a javából. Van benne múlt, jelen és jövő, párhuzamos szálak, kisebb (?) fordulatok, regény és fikciókeveredés, egyszóval minden, ami igazán elég lehet egy filmbuzi számára, szerintünk. Elég kell hogy legyen, mondom. És akkor még van itt még utalás, kapocs ezerrel, amire csak a replaykor fogsz rájönni, és fogsz nagyon ledöbbeni, mondom, csak másodszor. Mesteri harmadjára is. Ismerősek egymásnak, találkoztak már valahol, de ők ezt nem tudják. Mi sem. Fikció és valóság, ne hagyd magad becsapni! Szóval élvezni, meglepődni, majd visszatekerni.

Ragozzuk tovább, a fényképezés gyönyörű. Van, ahol szürkébben, van ahol világosabban látjuk a dolgokat. Érzelemtől függően. Vagyis mi így gondoljuk. De lehet rá más magyarázat is. A sziget, közkedvelt célpontja ugye a menekülök számára, különösen érzelmileg lerobbant személyeknek. És hát képek szempontjából is levesz minket a lábunkról. Ne tovább szimbólum is lehet meg annyi minden, de most már le kell állnunk ezzel.

A kép megint csak egy volt, a színészek pedig megint csak egy új összetevője a jól működő gépezetnek. Paz Vega-ra, ha jól gondolom itt figyelt fel először a filmes piac. És ezután már jól „eladható” termékké vált. Kellett ő is hozzá, természetesen, a szépsége, a játéka mind-mind üdítő volt, és bámulatos, érzéki, ne hogy rabul ejtsen. Már csak emiatt is belenézzünk a többi Vegás filmbe is. Megígérjük.

Filmbéli partnere, párja: Tristan Ulloa is jót nyújtott. Eddig nagyon nem ismertem pályafutását, és rákellett jönnöm, ennek oka, az, hogy eddig kimaradtak életemből a spanyol filmek.

Hát, húh, majdnem el is felejtettem, hogy spanyol filmről van szó. Innen már akár asszoicálni is lehet mediterrán, fülledtség érzetre és jellemzőkre. Spanyol honból is szépen érkeznek az ígéretesebbnél-ígéretesebb darabok a műfaj minden ágazatából/tekintetében. És akkor ezt a Szex és Luciát is bedobhatjuk e legjobb „eszpányás” darabok közé.

Olyan, ami nem tetszett, nem is volt. Talán kötözködésképpen a kezdés jobb is lehetett volna, de ez csak pár perc zavaró tényező, ami gyorsan el is múlik és koncentrálhatunk teljes elménkkel a meseszál(ak)ra.

Így a végére maradt a pontszám kinyilvánítás, melynek eredménye, hogy a Szex és Lucia kap tőlünk egy tízest! Na igen. Most aztán mindenki vadul essen neki a gépének, a netének stb.. Nekem tetszett nagyon. Csodálatos, gyönyörű, és már csak a sokat lerágott jelzőkkel tudnék itt élni a filmmel kapcsolatban.

De útravalóként, annyit elkotyoghatok: Te is részese lehetnél, tele van fordulatokkal, mert a végén...lesz egy lyuk, amin át elmenekülhetsz. A mese kellős közepébe, hogy megváltoztathasd az egészet, ha akarod.