Pókember paródia Szitakőtővel, meg Leslie Nielsen-nel. És akkor itt álljunk meg egy szóra. Láttunk egy jó kis trailert még anno, melyben a hülye gyerek próbál sokszori földre kerülés után feljutni a buszra több – kevesebb sikerrel.

 

***

 

Már akkor azt kellett mondanunk magunkban, a jelenet láttán, hogy erőltetett. És az is lett, nem hiába, a mentális energiánk, s erőnk nem hagyott minket cserben.

A film ahogy azt már legelső mondatom is sugallta, a Pókembert próbálja, még egyszer hangsúlyozom, próbálja kiparodizálni, szitakötő csípéssel, fotózással, hülye gyerekkel. Hiába vetettek be minden eszközt a készítők, ez valahogy nem úgy sült el, ha lehet hinni a kritikusok, s bevételek adatainak, ahogy azt talán megálmodták még a forgatókönyv kiötlésekor. De hát nincs is nagyon min/ s miért meglepődni, már mint ezeken az eredményeken, mert a Superhero Movie minden, csak nem vicces. Az hogy erőlteti a dolgot, azt már régóta tudjuk, hogy nem vezet semmi jóhoz. Tanácsunk talán csak az lehetne, hogy le kéne már szokni a szellentős, és ehhez hasonló nem vicces képsorok állandó játszásától. Hiszen most már majd minden évben ezekben kell „gyönyörködnünk”, holott pedig már mindenkinek elege van belőle. Jó lenne, ha észre vennék ott fent a nagy okosok, ez már nagyon nem menő a XXI. Században. Plusz ehhez hozzá lehetne még tenni, a százszor lerágott csontú jelenetek tömkelegét, melyek teljes unalomba fullasztják a reményünket a szebb és jobb film érdekében, sikerében.

És hiába akarnak jobb jelenetekkel kooperálni, lásd (zuhanós jelenet) valahogy mindig sikerül a következő képkockákban elrontani azt a kevéske kis jó kedvünket, hangulatunkat. Talán a legabszurdabb elgondolás volt a darabban, a tolószékes fazon oda nem illő és helyt álló dumái mindenről. Sőt, azt már fel se merem tenni kérdésként, hogy ő speciel mit keresett ott?

Ne akarjunk, s próbáljunk válaszolni költői kérdésekre, hanem fejezzük ki sajnálatunkat, a filmet illetően. Hiszen egy újabb paródia film lett bukásra ítélve. Elég csak nem emlékeznem a spártais bohóckodásra, és már is elmegy az ember a kedve ettől a műfajtól.

Persze bennünk azonnal elkezdett motoszkálni az a végett nem érő és már jó pár ideje foglalkozott tény, hogy a poénok többsége már látható volt az előzetesben, és ezenkívül már alig tudtak újjat mutatni nekünk, a filmbuziknak, a készítők. És mennyire igazunk van. Egy kicsit kevesebb, egy kicsit sejtelmesebb 1 perces összevágott introval talán jobban is zárhatott, és befuthatott volna. Továbbá már nem is akarjuk feszegetni azt a régóta bennünk rejlő igazságot, hogy milyen is volt régen e műfaj. Milyen jó kis darabok születtek akkortájt, mostanság pedig, ilyen vicces darabokkal árasztják el a piacot. Márpedig a nézőknek szükségük is van nevetésre, szükségük van erre a műfajra, de ennél azért sokkal, de sokkal többet várna el, várnánk el szerintem.

 

***

 

Egyszóval ha értékelni akarnám a látottakat, akkor azt mondanám rossz volt. Igen, ízlések és pofonok, tudom, de azért sajnos ebbe bele kell törődnünk, hogy manapság a filmiparnak e „műfaja” válságát éli, és igen csak rossz alkotások kerülnek ki azokból a bizonyos kezekből. A lényeg, hogy gondolatmenetünk végére érve letegyük szavazatunkat a Superhero kapcsán, mely nem más mint egy hármas, és innen drukkolunk teljes erőnkkel egy igazi jó paródia megszületéséért.