Hetvenöt
/2007/
Intro
Régen néztem már valami jó horrort, gondoltam most teszek egy próbát a Hetvenöt című tinihorrorral. Nem nagyon lehetett hallani a műről sehol /szerk. - még képet sem tudunk mutatni belőle/. Ez nem véletlen. Brian Hooks és Deon Taylor dobta össze ezt az alkotást, írták, rendezték, producerkedtek. Előbbi magára vállalta az egyik főszerepet is. Ügyvezető producernek Wyclef Jean, a rapper neve is fel van tüntetve. Habár ez nem jelent semmit, inkább csak érdekesség. Megnyerték az öreg Rutger Hauert, hogy legyen kivel reklámozni a B kategóriás mozijukat.
A sztori
Néhány unatkozó tini, miközben szüleik buliznak, találomra tárcsáz fel telefonszámokat, hogy megvicceljék a vonal túlsó végén lévő embereket. Az egyik "áldozat" azonban feldühödik, és megkeresi az őt zaklatókat, majd brutálisan kivégzi a gyerekek szüleit. Tíz évvel később az ügy még mindig megoldatlan, pedig Criton nyomozó főnökei figyelmeztetése ellenére is folyamatosan próbálja megtalálni a gyilkost. Amikor aztán néhány fiatal úgy dönt, hogy hatalmas bulit szervez, amelynek egyik fénypontja a telefonbetyárkodás, a gyilkos újra felbukkan...
Értékelés
A film egész jól kezdődik. A főcím közben egy család lemészárlásának lehetünk tanúi. Majd egy otthon élvezkedő buszsofőr is áldozatul esik gyilkosunknak még az első tizenöt percben. Ettől a ponttól kicsit leül a film, főszereplő fiataljaink partizgatásait szemlélhetjük. Amely, valljuk be, nem éppen érdekli a nézőt. A parti akkor jó, ha te csinálod, nem pedig csak nézed. Persze a sok klisés jelenettel teletűzdelt filmben újra lecsap a gyilkos. Hála a „már jól bevált” telefonbetyárkodásnak! Gyilkosunk karaktere mindenképpen megemlítendő! Precíz, mértani pontosságú ütései valóban keresik a húst. Nem csak lóbálja azt a szemrevaló baltát, hanem használja is. Persze ennek szereplőink kevésbé örülhetnek, annál inkább a néző.
A történet egyébként két szálon fut. A vastagabb szál a fiataloké, a vékonyabb a nyomozóké. Habár az utóbbi, megítélésem szerint, teljesen felesleges. Nyomoznak a tíz évvel korábbi események alapján, az életben maradt gyerekeket keresik. A cím egy kis magyarázatért kiált: a fiatalok által játszott telefonbetyárkodás célja az, hogy minimum 75 másodpercig vonalban tartsák a véletlenszerűen feltárcsázott delikvenseket. De hogy miért pont 75 másodperc? Nem tudom. (Megfejtéseket a szerkesztőségbe szíveskedjetek! :D)
Összességében kapunk egy tipikus tinihorrort, mely nem titkoltan merít olyan klasszikusokból, mint a Sikoly vagy a Péntek 13. De sajnos felnőni nem igazán tudtak az alkotók a feladathoz. Erősen érződik a professzionalizmus hiánya, habár első filmnek nem rossz. Néhol felfokozott a feszültség, néhol pedig nagyokat ásítasz. Szóval ingadozik a színvonal. Sajnos a végével pedig az egészet elrontották. Lehet, hogy a film a ’80-as, ’90-es években ütött volna, de a mai filmes viszonylatban édes kevés. Kár érte!
A szereplők:
Téves hiedelem az, hogy a horrorfilmekben nem kell a színészeknek jó játékkal előrukkolniuk. Bizony az is fontos láncszem. Ebben az esetben nem tudok pozitívan nyilatkozni a szereplők teljesítményéről. Nagyrészt első filmesekről van szó. Kivétel Rutger Hauer. Csak sajnos most ő sem tudott menteni a produkción. (Esélye sem volt rá.) A fiatalok remekül hozták a sikoltozást, visítozást, rémüldözést. Ennyiben ki is merült a tudásuk. Talán a két név akiket megemlítenék: Brian Hooks és Antwon Tanner, akik fekete filmekből lehetnek ismerősek.
Pozitívum:
Ígéretes kezdés, vágás, a balta.
Negatívum:
Forgatókönyv, befejezés, nyomozósdi.
Outro
Keserű szájízzel keltem fel, mikor a végére értem. Mert bizony lehetett volna ez jobb is. Ennek ellenére ajánlom a megtekintését, mert egyes jelenetek megérik a többi végigszenvedését. Kellemesen agyhalott másfél óra lehet a műfaj kedvelőinek!
Pontszám
4/10
