Értékelés 

Rég láttam olyan filmet, ami úgy igazán megfogott volna. De ez olyan volt, egyszerűen nagyszerű. Hogy igaz történet, az már nálam egy plusz pontot ér, és akkor a többi fantasztikusan megkomponált részletre még nem is tértem ki, majd most.

A film néhány részében elsősorban a megbénult férfi belső szemhéját látjuk (ilyenkor az egész kép narancssárga színű), majd belülről látjuk szempilláit, vele együtt pislogunk, vele együtt nézünk először körbe a kórházi kórteremben, vele együtt sírunk, és általa látjuk az embereket, azoknak minden egyes szavát, lépését, mozzanatát. Az ő szemszögéből láthatjuk a történések több mint kilencven százalékát.

A történet

A kezdésben, főhősünk magához tér több hónapig tartó komájából, majd egy kis idő után ráeszmél, hogy senki nem hallja, és csak magának beszél (és ezt a belső monológot halljuk az egész mű során) a korábban már említett bezártság szindróma miatt. Kiderül a fájó igazság, hogy egész testére lebénult, csak a bal szemét tudja mozgatni egyedül. Mindenképp egy erős startként jellemezném a látottakat, hiszen a főbb kérdések még megválaszolatlanok maradtak, míg a kezdő képsorok már tudatták, hogy nem mindennapi „élményben” lesz részünk.

Aztán a folytatás során már válaszokat is kapunk, és még nagyobb drámaisággal találkozhatunk. Bepillantást nyerhetünk főhősünk minden egyes apró tevékenységére, amit vele tesznek, és amit ő tesz. Majd megjelenik egy valaki, aki arra akarja rávenni főhősünket, hogy mondja el gondolatait. Amit egy speciális jelrendszer elsajátításával tud véghez vinni, és megértetni magát a külvilággal, hogy először betűnként, majd mondatonként tudja kifejezni magát. Kisebb-nagyobb problémák után ez a fajta kommunikálás beválik annyira, hogy Bauby elhatározza könyvet ír, amelynek lépéseként tudunk meg mindig a múltról, egyre több és több információt. Holott a könyvről talán csak két utalás hangzik el eme alkotásban, mégis a háttérben szerves része van a múlt felidézésében.

A végkifejlet szépen lezárja ezt a gyönyörű, de egyben szomorú alkotást.

Igazából ezen nincs mit szépíteni, hiszen néhány jelenet jócskán arcul ütött, elég csak a szemhéjak összevarrására gondolni a legelején, vagy a fürdetésre. Nagyon erős képet kapunk, amit sokan lehet már túl drámainak is találnának, és ezt némileg egyensúlyba hozza Bauby karaktere. Aki sokszor viccesen mondja el mondanivalóját nem csak magának, hanem nekünk is, így van olyan amikor az ember akarva akaratlanul egy mosolyt vél felfedezni akár a saját arcán. Ez egy újabb plusz pontja nálam a darabnak, hiszen nagyon jól meg volt komponálva a dráma és a humor közti egyensúly választóvonala. Külön dicséret ezért is.

Amiről még nem esett szó a zenéről, ami igencsak tetszetős volt az előbb említett dolgokon kívül. Talán egy Soundtrack hallgatást megér. Nálam mindenképp. Jó pont.

Szereplők

Mathieu Amalric, aki igen csak jót nyújtott. Alakítása nálam teljes mértékben a kitűnő kategóriát súrolja. És elsősorban hangjával tudott komoly hangulatokat kiváltani a nézőből. Szép volt.

Max von Sydow, aki kétszer látható a vásznon, de ennek ellenére abban a pár percben meggyőzött minket, egyszerűen jó volt.

Pozitívum

Színészek játéka, rendezés, zene, operatőri munka

Negatívum

Hosszabb lehetett volna és némi hiányérzet a mondanivalóval kapcsolatban, kicsit lassú