Pénzhamisítók
/2007/
Pár hónappal ezelőtt – már nem is tudom pontosan mikor -, az egyik híradóban éppen arról informáltak, hogy a II. világháborúban miként "segítették" a zsidók a németeket, amellyel akár a háború végkimenetele is másként alakulhatott volna, persze ezt mind feltételes módban állítjuk. A lényeg, hogy most 24-kén az Oscar díjátadó gáláján a legjobb külföldi film kategória győzteseként figyeltem fel egy osztrák filmre, amely már csak a rend kedvéért, éppen az előbb említett témát dolgozta fel. Meglepődtem, rendesen. És el is sütöttem egyik kedvenc mondásomat: kicsi a világ. Címe: The Counterfeiters, vagy Die Falscher egy Adolf Burger pozsonyi nyomdász igaz történetét dolgozza fel. A darabot először Berlinben mutatták be a nagyérdeműnek, és jó sok jelöléssel is ellátták, valamint díjakat (kisebbeket-nagyobbakat) is zsebelt be azért szép számmal. A rendező Stefan Ruzowitzky volt, míg a darab egy osztrák-német koprodukcióban született meg, és mondhatjuk megérte feldolgozni és vászonra vinni.Intro
A sztori II. Világháború, a németek egy titkos fegyvert készülnek bevetni a britek ellen, amely nem más volt, mint zsidókkal előállított hamisított dollárokkal tönkre tenni a britek, amerikaiak gazdaságát, majd győztesként kikerülve a háborúból már Hitlerrel az élen övöké lett volna az egész világ. Azonban, ahogy azt már tudjuk, ez a terv nem érte el célját, és felvetődik a kérdés miért? Mégis csak Oscar díjas darabról lévén szó, úgy gondoltam, írnom kellene néhány sort erről a darabról, amelyet szomszédaink készítettek a németekkel karöltve. Olyan műveket előzött meg, mint a Beaufort, Wajda Katynja, Mongol vagy éppen a 12. Sajnos még egyiket sem volt szerencsém se közelebbről, se messzebbről megtekinteni, így most nem is mennék bele az olyasfajta találgatásokba, hogy megérdemelte e darab a díjat. Ami fontos, hogy igaz történet, és a megjelenést követően a Corriere della Sera című olasz napilap készített is egy interjút a média által is felfedezett történelmi szemtanúval, amelyről itt olvashatok bővebben is –akár. Kész belegondolni abba, hogy még mi minden történhetett akkor, amiről még nem tudunk, - lehet nem is fogunk, vagy mi minden történhetett volna, hogy ha ez a pénzcsalási akció elérte volna célját. Az biztos, hogy egy újabb érdekességgel lettünk gazdagabbak a második világháborút illetően, ezek a háttérben lezajló események, fejlemények jó nagyot fordíthattak volna a háború akkori erőviszonyain. De hát nem. Így utólag azonban beindulnak az agytekervények és az utolsó kocka lepergésekor, már azon tűnődsz, hogy mennyi, de mennyi mindent tudna még regélni a történelem a könyvekben leírtakon kívül. De inkább térjünk rá az elemzésre, egy kisebb eszmefutatás után. A történet Kezdés, magával hozza a szokásos muzsika és korhű „jelmezek” meglétét. Megismerkedünk egy Sorowitsch nevezetű emberrel, aki igen csak ügyesen bánik mind a ceruzával, mind a pénz tömkelegével, amely a mindenféle hivatalos iratok, és pénz - hamisítások során került az ölébe. Azonban egyik nap kopogtatás nélkül megérkezik a rendőrség és a koncentrációs táborban találja magát. Majd a folytatás még ha nem is komoly izgalmakat ígér, de bepillantást nyerhetünk a pénzkészítés művészetébe. És akkor itt említeném meg, hogy a darab elsősorban már csak a címre is utalva a hamisításokról, hamisítókról szól, és csak másodsorban érzékelteti velünk a koncentrációs táborok életet. Hisz foglyaink lepedős ágyban aludhattak, pingpong-asztalt is felállítottak a kedvükért, jobban mondva a cselekedeteikért, tetteikért. Szóval beindult a gyártás, egy kisebb csapat toborzódik össze nyomdászokból, grafikusokból, festőkből, banktisztviselőkből, a világ legnagyobb hamisítójából, akinek csak egy feladatuk volt, pénzt készíteni, de abból sokat, hogy meggyengítsék az ellenfelek gazdaságát. Telnek, múlnak a napok, és egyre többen hangoztatják, hogy inkább megszöknek, mint hogy a feladatuk beteljesítése után meghaljanak, és Burger szabotálni kezdi a gyártást, amellyel veszélybe sodorja összes társa életét. Amint említettem nem egy izgalmakkal teli film ez, hanem inkább újdonság erejével akar hatni a nézőre, a kritikusra, a történelmet szerető emberre. És sikerül is neki. Bár én furcsállódtam, hogy elég kevés képet kapunk a táborokról, de hát végül is nem volt ez akkora probléma, csak megemlítem, hogy senki ne várjon itt részletes bemutatásra az akkori táborokról, időkről és a többi, mert hát azért lehet említeni klasszikusokat a filmvilágban, amelyek folglakoztak e táborokkal. A végkifejletre rátérve elmondható, hogy semmi különös nem történik, azt tudtuk, hogy keretben fog lejátszódni a történet, egy kis múlt-jelen variálással, szóval szépen fejeződik be a történet. Szereplők Salomon Sorowitschot Karl Markovics játsza, aki nekem speciel a Rex felügyelő című sorozatból ismerős, de hát ez most csak úgy eszembe jutott. A játék a fontos, ami szerint egy orosz pénzhamisítót kellett hoznia, és sikerült is neki. Tetszett a játéka. Nem az a körberajongós, meg emlékezetbe vésős, hanem egy jó alakításként vonul be a történelemkönyvekbe. Adolf Burgert August Diehl formázza meg, akit nem nagyon ismerünk. De ő is hozza a kötelezőt. Se többet, se kevesebbet. Mindent összevetve nem lehet panasz a színészi produkciókra, de nem is lehet elájulni tőlük. Pozitívum Kezdés, zene, igaz történet Negatívum Nagy negatív jelzőt nem lehet ráaggatni a filmre, talán rövid volt, még érdekelt volna jobban ez a tevékenység, és jobban kibonthatták volna talán a karaktereket, igazából ennyi Minden történelem barát embernek ajánlom e művet hidegen és melegen. Egyszer érdemes, többször nem biztos, hogy ajánlom, ízlések és pofonok. Mondandómat egy filmbéli idézettel zárnám le: „Sachsenhausenben 132 millió összértékben állítottak elő angol fontot. Ez Nagy-Britannia háborús tartalékának négyszerese volt. Valamint a Bernhard-művelet továbbra is minden idők legnagyobb pénzcsalási akciója.”
Értékelés
Outro
Pontszám
8/10